Látnivalók Toszkánában

Monteriggioni, a nyugodt toszkán kisváros

Monteriggioni középkori városka, a vendégházunktól 15 km-re, San Giminanótól délkeletre. Dombtetőre épült település, akik kedvelik a szűk utcákat és aprócska házakat, feltétlenül meg kell látogatniuk. Monteriggioni a Firenze felől Sienába érkezők számára már az autópályáról szembe tűnik. A rendkívül nyugodt toszkán kisváros egy nagy négyszögletes tér, a piazza Roma köré épült. A térre a helyi templom, a Santa Maria Assunta néz.

A várost körülvevő védőfal 2 méter széles, 570 méter hosszú és 20 méter magas. A fal eredeti tizenöt tornyából tizenegy torony maradt fenn. A városfal két egybefüggő szakasza mellett sétányt alakítottak ki, így 1-2 eurós belépődíj ellenében felmászhatunk Monteriggioni városfalára, és madártávlatból gyönyörködhetünk nemcsak Monteriggioni, hanem a körülötte elterülő toszkán táj szépségében is. Monteriggioni már a Chianti-vidék csücske, városfalairól a jellegzetes szőlős – dombos toszkán táj is látszik.

Monteriggioni Dante korában

Monteriggioni a Monte Ala nevű domb tetején épült, az erőd és a várfal 1213-1219 között. Dante is említi Monteriggionit az Isteni színjátékban: a pokol kilencedik körének óriását azokhoz a tornyokhoz hasonlítja, melyek még ma is körbeveszik a várost; Dante idejében ezek a tornyok még ritkaságszámba mentek.

Összesen 15 torony épült a városfalak mentén, ami a Monte Ala tetején tényleg úgy fest, mint egy korona: Dante Monteriggioni tornyokból álló koronáját említi.

Monteriggioni, a bevehetetlen erőd

Monteriggioni erődjét a Sienai Köztársaság építette Firenze megállítására. Ekkoriban a rivális Siena és Firenze több alkalommal csapott össze, és Monteriggioni ezek alatt a harcok alatt kiérdemelte a bevehetetlen erőd címet, mert több mint három évtizedig senki sem tudta bevenni.

Azonban az 1500-as évek közepén Monteriggioni főszereplője volt egy fontos, korszakváltó eseménynek: 1554 áprilisában a települések önállósága megszűnt. Firenze hadserege Marignano márki vezetésével Monte Ala lábánál gyülekezett. Firenze ki akarta terjeszteni hatalmát egész Toszkánára. Monteriggioni megkerülhetetlen volt Siena felé, de ez volt az utolsó város is, amelyik képes volt felvenni a harcot.

Az ellenállás vezetője Giovannino Zeti kapitány, száműzött firenzei volt. Végül Zeti kapitány árulása Monteriggioni városát harc nélkül a firenzeiek kezére juttatta, rést ejtve így a sienaiak védelmi vonalán. Zeti kapitány árulása végeredményben a Sienai Köztársaság  bukását okozta.

Monteriggioni és a kultúra

Monteriggioni legjelentősebb kulturális eseménye a minden évben két júliusi hétvégén megrendezett középkori ünnep, amikor vacsora, korhű jelmezekbe öltözött kézművesek és sok más szórakoztató program várja a világ minden tájáról ideérkező látogatókat. “Monteriggioni di torri si corona” a fesztivál neve, ami Dantét idézi. Magyarul szabad fordításban  “Tornyos koronájú Monteriggioni”. A fesztiválon  a középkori hagyományokat és szokásokat elevenítik fel. Ezen alkalmakkor  az utcákat nem elektromos közvilágítás, hanem fáklyák világítják meg, fizetőeszköznek a szkúdót használják.
Monteriggioni történeti múzeumát látni kell. Középkori fegyvereket és páncélokat mutat be, sokat még ma is lehetne használni és viselni.

Monteriggioni festői szépsége, érintetlensége vitathatatlan: itt forgatták többek között az öt Oscar-díjat nyert Gladiátor című film (Ridley Scott (2000)), és a kilenc Oscar-díjat nyert Az angol beteg című film (Anthony Minghella (1996)) néhány jelenetét.

Parkolás Monteriggioniban

A városfalon csak engedéllyel lehet behajtani, a kocsit a kívül található teraszos parkolóban hagyhatjuk, ahonnan viszont élvezhetjük a festői kilátást . A parkoló városkapuhoz közelebbi teraszain a parkolás fizetős, a városkaputól távolabb azonban olcsóbban parkolhatunk.

Montalcino, a Brunello di Montalcino szülővárosa

Toszkána a borbarátok paradicsoma

Az olasz borok nagyon gazdag palettáján belül a toszkán különleges, mert egyetlen borvidéken, Toszkána régión belül számos különlegesen magas minőségű bort készítenek. Toszkána született szépség: napfényes dombjai, tiszta levegője harmóniát sugároznak, az ide utazó szinte beleolvad a tájba, az ember  itt könnyen ráérez arra az ősi egységre, ami az ember és a természet között fennáll. Szinte magától értetődőnek érezzük a finom borokat, melyekkel a helyiek elkényeztetik az embert.

Montalcino Siena városától délre találjuk Montalcino varázslatos városát. Szinte mesébe illő, ahogyan Montalcino városfalai körbeölelik a várost, melyet a tökéletes építészeti egységet adó régi vár ural. Montalcino, ez a gyönyörű középkori város a zöld toszkán lankák közt, világszerte különleges boráról, a „Brunello di Montalcino”-ról ismert.

Montalcino középkori városa szinte változatlan állapotban van a 16. század óta. Ha felérünk arra a dombra, amelynek tetején Montalcino városa csücsül, elkápráztató látványorgiában lesz részünk: egymást érik a kacskaringós dombok, melyeket imitt-amott sárga vagy piros virágok, öreg tölgyfák, festői olajfaligetek, vagy a szőlőkön átvezető kanyargós utak díszítenek. Néhol, mintha csak egy szórakozott festő pingálta volna oda, magányos ciprusfák állnak.

Montalcino kulturális központ

Montalcinóban nem minden csak a borról szól. Montalcino városa kulturális központ is. A történelmi belvárost az 1361-ben épített erőd, a Rocca uralja. Az erőd bástyáiról elénk táruló panoráma lélegzet elállító: látszik innen a Monte Amiata, a Crete Senesi, sőt, még Siena is, de látható a Val d’Orcia és a Maremma dombos vidéke is.
Az erőd ma is őrzi középkori állapotát. Gyakran ad otthont fesztiváloknak, kulturális eseményeknek. Az egyik leghíresebb rendezvény ezek közül a Jazz & Wine Festival, amit minden év júliusában rendeznek meg a városban. A Jazz & Wine Festival résztvevői két kellemes élményt egyszerre élnek át: az olasz és nemzetközi dzsesszt és a jó toszkán bort. Tökéletes párosítás.

Montalcino városa is, Toszkána sok más városához hasonlóan több  városrészből, városnegyedből áll.
Montalcino városnegyedei és azok színei : Borghetto (fehér-piros), Pianello (fehér-kék), Ruga (sárga-kék) és Travaglio (sárga-piros). Montalcino városnegyedeinek egyik fontos hagyománya, hogy 1957 óta minden évben, évente kétszer, augusztus második vasárnapján és október utolsó vasárnapján a városnegyedek képviselői íjászversenyen mérik össze képességeiket: ez az esemény Montalcino minden lakosának szívügye.

Egy másik tradíció Montalcino egyik városnegyedéhez, a Travaglio Negyedhez kötődik. Ez a  kulturális esemény az „Il Vignolo” (magyarul: vincellér) megyei ifjúsági versíró verseny, melyre egész Toszkána területéről érkeznek pályaművek. A negyedszázados múltra visszatekintő versenyt a kortárs olasz költészet és irodalom kiválóságainak neve fémjelzi.

Montalcino műemlékei és múzeumai

Montalcino nevezetes műemléke a Palazzo dei Priori (városháza) karcsú és magas tornya. A Palazzo dei Priori gótikus árkádjaival a  város főterén, a Piazza del Popolón található. Montalcino városának megtekintésre érdemes épületei még a püspöki palota (Palazzo Vescovile), valamint három templom: Sant’ Agostino, Sant’ Egidio és San Francesco.
Montalcino városában fontos múzeumok is találhatóak: a szakrális művészetek múzeuma (Museo Civico e Diocesano di Arte Sacra), ahol vallásos témájú festmények és szobrok láthatóak, valamint az üvegmúzeum (Museo del Vetro), ahol az üvegkészítés történetével ismerkedhetünk meg. Az üvegmúzeum a Poggio alle Mura vár belsejében található.

 

A Brunello di Montalcino

Montalcino vidéke évszázadok óta a jó borairól híres. A Brunello di Montalcino sötét fürtjei változatos talajon teremnek: a nagyon köves talaj hol mészkő, hol vulkanikus, ásványi anyagokban nagyon gazdag. A borszőlő számára a mediterrán éghajlat kedvez: Toszkánában nagyon ritkák a fagyok, ezért elég egyetlen szálvesszőre metszeni a tőkét.
Montalcino vidékén a toszkán dombok között szinte állandóan mozog a levegő, ezért a gombák nem tudnak elszaporodni, így errefelé a szőlőtőkék egészsége természetes módon biztosított.
Már a középkorban rendelettel szabályozták a szüret kezdetének időpontját. Montalcino ostromakor 1553-ban feljegyezték, hogy borban nem volt hiány, és a Montalcino város falait védő Biagio di Monluc szenvedéseinek enyhítésére “a testes borral festette rubintvörösre arcát”. A bolognai Leandro Alberti (1550-1631) szerint Montalcino “nagyon híres kellemes dombjain termesztett jó borairól”. Bartolomeo Gherardini nagyhercegségi kapcsolattartó 1676-1677-ben Montalcino városában tett látogatásakor feljegyzi, hogy 6050 szóma mennyiségű bort termesztenek, mely “nem túl nagy mennyiségű, tüzes bor”. Charles Thompson 1744-ben azt mondta, hogy “Montalcino városa másról nem túl híres, csak a finom borairól”.
Az 1800-as évek második feléig Montalcino környékén a legismertebb és legkedveltebb bor egy édes fehér bor volt, a Moscadello di Montalcino, azaz a montalcinói muskotályos. Akkoriban történt, hogy Clemente Santi kísérletezni kezdett a Sangiovese szőlőfajta egy klónjának, a Sangiovese Grossónak a termesztésével, amit Montalcino városában csak “Brunello” névvel illetnek, ami magyarul barnácskát jelent, a szőlőszemeknek szokásosnál sötétebb színe miatt. Később, 1860 körül, Clemente unokája, Ferruccio Biondi-Santi (Jacopo Biondi és Caterina Santi gyermeke) kezdett olyan vörösbort termeszteni Montalcino vidékén, mely azonnal magas minőségéről tett bizonyságot. A fantasztikus Brunello bor receptjére 1888-ban talált rá Ferruccio Biondi-Santi, aki elsőként hagyta ki a hagyományos Chianti receptúrájából a Canaiolo és a Colorino szőlőfajtákat, kizárólag Sangiovese szőlőfajtát használva.
A Brunello bort legalább 5 évig i kell érlelni, ebből 2 évig tölgyfahordóban, a Rosso di Montalcino borfajta viszont mindössze egyetlen év érlelési idő után fogyasztható.

1869-től az 1900-as évek elejéig a Brunello di Montalcino különféle díjakat nyert olasz és nemzetközi borversenyeken. Mindezek ellenére a Brunello di Montalcino sok-sok éven át csak Montalcino környékén vált elismert és kedvelt borrá, ennek oka nem utolsó sorban a borsos ára volt.

A 20. század elejének viszontagságai miatt a bortermesztés háttérbe szorult, és a két világháború közötti időszakban igazán kevés szőlősgazda tudta csak fenntartani a bortermelői tevékenységét Montalcino környékén.
A második világháború után a bortermesztés újraéledt, és néhány termelő igazán hosszú távra tervezett, amikor összefogott, és lefektették a Brunello di Montalcino termesztési szabályait. A két és négy év közötti időtartamú érlelés, a hektáronkénti 80 mázsás kötött hozam és a kötött lékinyerés azok a legfontosabb tényezők, melyek a Brunello di Montalcino borfajta magas minőségét biztosítják.
A Brunello di Montalcino bort forgalomba hozatal előtt ellenőrzik, ezzel is elősegítve, hogy csak a megfelelő minőség kerüljön forgalomba ez alatt a név alatt. 1950-től kezdve a Brunello di Montalcino hírneve először Olaszországban, majd külföldön is elterjedt. A legnagyobb hírnévnek örvendő pincészetek: a Biondi-Santi, a Schidione és a Banfi.
A Brunello di Montalcino gránátvörös színű toszkán bor, illata bogyós gyümölcsökre és nyers bőrre emlékeztet. A Brunello di Montalcino kerek, harmonikus ízű és karakteres aromájú. A Brunello di Montalcino eleganciája és testes harmóniája miatt összetett ételek, vadhúsok, gombás fogások kísérője lehet, bár remekül illeszkedik a nemzetközi konyha sok fogásához is, szószok és húsételek mellé. A Brunello di Montalcino sajtokkal is remekül szervírozható: különösen ajánlott Toszkána egyik legjellegzetesebb sajtjával, a pecorino toscanóval, azaz a toszkán juhsajttal társítani, amiről Pienza kapcsán majd bővebben írunk. A Brunello di Montalcino akkor a legjobb, ha öblös pohárba öntjük, mert így érezhetjük összetett és harmonikus illatát. A palackban töltött évek után a Brunello di Montalcino bort ajánlott levegőztetni és egyben az üledéktől is megszabadítani. 18 és 20 fok közötti hőmérsékleten fogyasztva a legteljesebb az élvezeti értéke.

Montepulciano

Montepulciano –  látnivalók

Montepulciano lüktető városkájának sajátossága a másfél km hosszú főutcája. A sétát felfoghatjuk építészeti kiállításnak is, a főutcán szebbnél szebb épületek homlokzataiban gyönyörködhetünk, míg végül felérünk a főtérre, a Piazza Grandéra. Montepulciano főterén a legfontosabb épület a városháza, a Palazzo Comunale, melynek tornya látogatható. Az 5 eurós belépőjegy idegenvezetést is tartalmaz. Mindenképpen menjünk fel a városháza, azaz a Palazzo Comunale tetőteraszára a csodálatos kilátásért. A tetőteraszra a belépőjegy 2,50 euró fejenként. Nyitvatartási idő minden nap: 10.00 – 13.00 és 14.00 – 18.00.
Hogyha Montepulciano óvárosán kívül parkolunk, a városfalon kívül megcsodálhatjuk a Mediciek erődjét, olaszul: Fortezza Medicea, és a Szent Ágnes-templomot is (Chiesa di Sant’Agnese). Ez utóbbi sárga-fehér csíkos homlokzatáról ismerhető fel, nagy eredeti gótikus kapuja a 14. századból való.

Montepulciano nevezetes épülete: a Palazzo Bucelli

Ha az 1300-as években épült Porta di Gracciano városkapun közelítjük meg Montepulciano belvárosát, a Palazzo Bucelli előtt vezet az utunk Az épület alapzatába befalazott különböző, etruszk és latin feliratokkal ellátott kövek és temetkezési urnák láthatóak. De hogyan kerülnek etruszk temetkezési urnák, és latin feliratú kövek egy lakóépület alapzatába? Pietro Bucelli, régész és irodalmár Montepulciano és Chiusi környékén gyűjtötte az etruszk leleteket, gazdag gyűjteménye 1700-ban került ebbe az épületbe. Később a gyűjtemény javarésze I. Lipóthoz került, jelenleg Firenzében őrzik, csak kisebb része van kiállítva Montepulcianó  városi múzeumában. Jellegzetességként megmaradt az épület alapzatába falazott, szabadtéri kiállításként is működő gyűjtemény a környék etruszk és római kori művészetének állítva emléket.

Montepulciano és a bor: Il Vino Nobile di Montepulciano

Kr.u. 790-ből származik az első írásos nyoma annak, hogy Montepulciano környékén szőlőt termesztettek. Az 1534-49. között uralkodó III. Pál pápa pincemestere, Sante Lancerio elismerően ír a montepulcianói borról, “vino perfectissimo”-nak, azaz a legtökéletesebb bornak nevezi. Ezt megerősíti Francesco Redi a Bacchus Toszkánában című művében, melyben minden borok királyának nevezi Montepulcianót.

Montepulciano – Parkolás

Montepulciano parkolók adatai:
Santa Maria dei Servi: ingyenes
Cím: Piazza Santa Maria, 1 53045 Montepulciano SI
GPS koordináták:43.089951, 11.779478

Il Bersaglio: ingyenes és fizetős részei is vannak
Cím: Via dei Filosofi 53045 Montepulciano SI
GPS koordináták: 43.089621, 11.779527

Fortezza: fizetős
Uffci Giudiziari: fizetős
Porta delle Farine: ingyenes
GPS koordináták: 43.091418, 11.782300

Piazza Nenni: ingyenes, felvonóval lehet Montepulciano belvárosát megközelíteni
GPS koordináták: 43.09565, 11.78747

San Gimignano, a tornyok városa

Vendégházunktól 45 km-re  található a nagyhírű toszkán kisváros: San Gimignano (ejtsd: szan dzsiminyánó). Toszkána kedvelt úticélja egy kb. 300 m magas dombtetőn épült. San Gimignano a mai napig ép városfalán összesen 8 városkapun keresztül lehet gyalogszerrel bejutni. Nemcsak az építészetéről híres, hanem 13 tornyáról is, melyekről lélegzetelállító kilátás nyílik a város környékére.

A kezdetek

No de kezdjük a történet elején. Toszkánával kapcsolatban már megszokhattuk, hogy minden történet ugyanúgy kezdődik: „Már az etruszkok idején is…”, San Gimignano története sem kivétel ez alól: San Gimignano már az etruszkok idején is lakott volt.

San Gimignanói legenda

Nekünk, magyaroknak a városka neve kissé nehezen kiolvasható. De honnan is ered ez a név? A legenda szerint Kr.u. 397-ben egy Colle di Val d’Elsai ministránsfiú egy  gyászszertartás során ellopta a modenai püspök, Gimignano gyűrűjét, és azonnal megvakult. Csak azután nyerte vissza látását, hogy bevallotta szentségtörő tettét, és visszaszolgáltatta az ereklyét a Santa Maria Assunta-templomnak (mai dóm).  Hogy ez tényleg megtörtént-e, nem tudhatjuk biztosan, de a 10. századból már maradt fent olyan írásos dokumentum, amelyben San Gimignanót név szerint említik.

San Gimignano fénykora

1199-ben San Gimignano végre megszabadult a Volterrának való alárendeltségétől, és önállóvá vált. San Gimignanót útba ejtette az északi irányból Rómába tartó kereskedelmi és zarándokút, a via Francigena, ezért a középkorban sok zarándok pihent meg itt. A kereskedelmi virágzás alapja a San Gimignano melletti földeken termő sáfrányból készített sárga festék készítése (például a világhírű firenzei gyapjúszövetek festéséhez használták), a selyemmanufaktúrák és a mezőgazdaság, ezen belül is a szőlőtermesztés volt.

Fotók: Antonio Cinotti

San Gimignano bora: a Vernaccia di San Gimignano

1200 körül Vieri de’ Bardi és fiai készítettek először Vernaccia di San Gimignanót. 1276-ból fennmaradt dokumentumok szerint ekkorra a Vernaccia di San Gimignano borkészítése és kereskedelme már nagyon virágzó és jövedelmező volt. San Gimignanóban a vámház ekkori rendelkezései között szerepel, hogy egy soma, mai mértékegységgel mérve 91.17 liter Vernaccia di San Gimignano bornak városon kívüli eladásakor 3 soldo vámot kellett megfizetni.

A 13. század végére a Vernaccia di San Gimignano az előkelőségek bora lett. Dante az Isteni színjátékában IV. Márton pápával a purgatóriumban találkozik: a pápa azért került oda, mert túl gyakran kívánta meg a Vernaccia di San Gimignanót a Bolsenai-tóból kifogott, sült angolnák mellé.

Az 1534-49. között uralkodó III. Pál pápa pincemestere Sante Lancerio elismerően ír a Vernaccia di San Gimignano borról, és arra panaszkodik, hogy nem elegendő a termelés mennyisége. 1468-ban a Medici-Ruccellai gazdag firenzei nemesi családokat összekapcsoló esküvőn is szolgáltak fel a vendégeknek Vernaccia di San Gimignano bort, és a Firenzéből San Gimignanóba beérkezett folyamatos megrendelések tanúsága szerint Lorenzo Magnifico is rendszeresen fogyasztotta.

A Vernaccia di San Gimignano az olasz borok között elsőként, 1966-ban szerezte meg a DOC minősítést, később, 1993-ban pedig DOCG kategóriába is besorolták.

A legtöbb toszkán borral ellentétben a Vernaccia di San Gimignano fehérbor. Fiatalon halványsárga színű, érettebb korában pedig az aranyszín különböző árnyalataiban pompázik. Fehér húsú gyümölcsökre emlékeztető jellegzetes illata van, az íze pedig finom, keserű mandulás jellegű. Előételekhez, salátákhoz, szárnyasokhoz, halakhoz, tenger gyümölcseihez ajánlott a fogyasztása. A Vernaccia di San Gimignano “Riserva” minősítésű változatait acél vagy tölgyfahordóban minimum 11 hónapig érlelik, majd palackozás után legalább 3 hónapig palackban.

San Gimignano tornyai

A gazdasági fejlődés az intenzív városfejlesztésben is megmutatkozott: nemcsak 72 lakótorony épült ebben a virágzó időszakban, hanem számos palota is. De miért építettek egy kisváros lakói ilyen sok tornyot? Az előkelő kereskedőcsaládok így mutatták meg, hogy nekik ilyenre is telik, hatalmuk és gazdagságuk jelképeként egymással versengve egyre nagyobb, magasabb kőből épült lakótornyokat emeltek. Másrészt a lakótornyok védelmi célokat is szolgáltak: ha a városfal védelme felmondaná a szolgálatot, egy toronyban még mindig nagyobb biztonságban van az ember, mint egy egyszerű lakóházban, nem is beszélve arról, ha városon belülről, egy rivális családtól érkezik a támadás. A lakótornyok lakásainak biztonságát némiképpen ellenpontozta kényelmetlenségük: legfelül volt a konyha, tűz- és füstvédelmi megfontolásból. A lakásokba való feljutást külső falépcsőkön biztosították. A tornyok alsó szintjein egyáltalán nincs ablak, és feljebb is csak egészen kisméretű ablakok találhatóak. San Gimignano lakótornyaiban a pinceszint raktárként és műhelyként szolgált, az utcaszint pedig kereskedelmi egységek, üzletek, ügyfeleket kiszolgáló helységek voltak. Az utcaszint és a konyhaszint közötti szinteken a lakószobák kaptak helyet. A téglaépületek belső tereit a XI.-XIII. századokban gyönyörű falfestményekkel díszítették. A tetőterasz védelmi funkciókat látott el, mintegy bástyaként szolgált.

San Gimignano hanyatlása

A fegyveres összetűzésekben nem is volt hiány, gvelfek és gibellinek, Salvucci-pártiak és Ardinghelli-pártiak, fehérek és feketék irtották egymást San Gimignano falai között. Mégsem az ellenségeskedések, háborúk, hanem az 1348-as pestisjárvány kényszerítette térdre az addig önálló San Gimignanót, s  mivel a pestisjárvány következtében a környék elnéptelenedett, 1353-ban San Gimignano kénytelen volt Firenzéhez csatlakozni, Firenzének alárendelni magát. Az 1348-as volt a történelem legnagyobb pestisjárványa, bár azelőtt is és azóta is voltak kisebb járványok. A pestis baktérium által okozott betegség, egy hatalmas pestisjárvány kialakulása Európában ma már az antibiotikumok miatt elképzelhetetlen. Ennek ellenére a pestist a WHO a tizenkét legveszélyesebb biológiai fegyver közé sorolja.

San Gimignano gazdasági hanyatlásának is köszönhető, hogy a ma látható tornyai megmaradtak: nem jelentettek immár fenyegetést Firenzére nézve. Egy 17. századi rendelet kimondta, hogy San Gimignano fénykorának emlékére a tornyokat karban kell tartani, meg kell őrizni. Legtöbbjük a Piazza della Cisterna közelében található.  Azért ez a tér volt San Gimignano központja, mert a föld alatt a tér névadója, ciszterna, víztározó rejtőzködik.

San Gimignano és a Torre Campatelli

San Gimignano tornyai közül 2016. április 16-a óta kettő is látogatható. A közelmúltban megnyitott Torre Campatelli egyedülálló San Gimignanóban, hiszen az egyetlen olyan, mindenki által látogatható lakótorony, mely belsejében a korabeli hétköznapi élet berendezéseiből készült kiállítás tekinthető meg.  
Az eredeti Torre Campatelli a 13. században épült pisai stílusú lakótorony, melyet San Gimignano akkori városfalán kívül, a Rómába vezető zarándokút és kereskedelmi útvonal, a Via Francigena mentén emeltek. A pisai stílusról a homlokzatán látható két csúcsíves ablak és a fából készült erkélyek árulkodtak. A Torre Campatelli, melynek utca- és pinceszintjén San Gimignano virágzása idején olívaolaj-sajtoló, azaz olívaprés működött, eredetileg 11 és fél méter magasságúra épült. Később két ízben is megmagasították, így érte el végül a jelenlegi, majdnem 28 méteres magasságát. Minthogy az alapja szinte azonnal süllyedni kezdett az építmény súlya miatt, jobb oldalán támasztásnak egy kisebb épületet emeltek. Amikor San Gimignano városa körül külső városfalat építettek, ez már a Torre Campatellit is körülvette. A 12. és a 17. század között az épületet tovább bővítették, és homlokzatát az alsó szinten a korabeli építészeti irányzatnak megfelelően bevakolták, majd  álablakokat és álboltíveket festettek a vakolatra. Ezt a 19. században távolították el, amikor az új divatnak megfelelően a középkori állapothoz szerettek volna visszatérni. 
A Torre Campatelli belsejében nemcsak egy korabeli bútorokkal berendezett lakást tekinthetnek meg a látogatók, hanem San Gimignano makettjét is a város virágzásának tetőpontja idejéről, ami  a 14. század közepére esett. Ezen kívül multimédiális kiállítás is látható San Gimignano és környéke történelméről.
A Torre Campatelli címe: San Gimignano, via San Giovanni 15. Áprilistól októberig az alábbiak szerint látogatható: 45 percenként legfeljebb 25 fős csoportokban, nyitás 9.30-kor, az utolsó csoport 18 órakor indul. A látogatás telefonon előjegyezhető a jegypénztárnál, illetve rajtunk keresztül magyar nyelven is. Belépőjegy felnőtteknek 5 euró.

San Gimignano és a Torre Grossa

A tornyok közül ma már nem csak egy látogatható. A legnagyobb, az 54 méter magas Torre Grossa a második városháza része volt, amelynél (és elődjénél) magasabb tornyot a nemesi családok nem emelhettek. A Torre Grossa építését 1300-ban fejezték be. A 254 lépcső és végül egy kis létra megmászása után lenyűgöző panoráma tárul elénk, San Gimignano városát és környékét is megcsodálhatjuk. Megéri a fáradságot! A Torre Grossa bejáratát egy 1323-ban emelt épület Szűz Mária freskóval díszített szépséges udvarán át közelíthetjük meg. A Torre Grossába megváltott belépőjegy San Gimignano legtöbb múzeumába 2 napig érvényes.   2016-ban a San Gimignanó-i múzeumlátogatásnak magyar vonatkozása is volt: a magyar származású Robert Capa, a világ egyik legelismertebb  fotóriportere és haditudósítója kiállítását is láthattuk itt.

San Gimignano – Parkolás

San Gimignanóban fizetős parkolóban tudjuk hagyni az autónkat. A San Gimignano körüli 4 fizetős parkoló közül a P1-et (Giubileo) ajánljuk, mert ez a legnagyobb, a legközelebbi és a legolcsóbb is egyben. Parkolási díj: €1.50 óránként, €6 naponta. GPS koordináták: 43.461808, 11.040833 illetve 43°27’42.5″N 11°02’27.0″E.

Colle di Valdelsa

Colle di Val d’Elsa: üveg és kristály

A középkorban az Elsa-folyó völgyében (Valdelsa) több városban is virágzó üvegművesség volt: San Miniato, Montaione, Gambassi (Gambassino pohár), Camporbiano (1230), San Gimignano, Colle di Valdelsa, Empoli, Castelfiorentino és Certaldo a legnevezetesebb középkori üvegműves városok.

A legkorábbi írásos emlékek a Colle di Valdelsai üvegművességről 1331-ből származnak. 1820-ban Leucci pisai iparos, Modigliani livornói bankár, és Mathis francia üvegműves összeálltak, hogy megalapítsák az első üveggyárat Colle di Valdelsában.

Az üveggyár a Colle di Valdelsa-i Szent Ágoston-templom egyik szárnyában kapott helyet. Sík- és öblösüvegeket állítottak elő. 1841-ben Mathis francia üvegművest Giovan Battista Schmid követte a Colle di Valdelsai üveggyárban. Termékei: üvegmécsesek, flaskák, üvegtálak, vizespoharak, talpas poharak. A Colle di Valdelsai termékek miatt Schmid 1844-ben, 1855-ben és 1861-ben aranyérmet, és sok más díjat is nyert.

Colle di Valdelsa: az aranykor

1873-ban a a Colle di Valdelsa-i üveggyártó üzemet újabb részleggel bővítették, így összesen már 1200 négyzetméteren 154-en dolgoztak a a Colle di Valdelsai üzemben, évi 8000 munkadarabot állítottak elő. 1888-ban felavatták a Colle di Valdelsát Poggibonsival összekötő vasúti szakaszt. 1989-ben A. Nardi lovag megvásárolta Schmid örököseitől a a Colle di Valdelsai üveggyárakat, majd 1911-ben továbbértékesítette. 1890-ben megalapították a a Colle di Valdelsai zöldüveg -megmunkáló szövetkezetet, ahol flaskákat, demizsonokat és egyéb, használati tárgykat állítottak elő. Az ezernyolcszázas évek végétől működött a a Colle di Valdelsai Galganetti síküveggyár az úgynevezett “gyáracska”, olaszul Fabbrichina épületében. Negyven alkalmazottal napi ötezer négyzetméter üveget gyártottak ott.

1906-ban Filippo Lepri megvette a a Colle di Valdelsai Fabbrichinát. Jelentős tőkét fektetett be ,  a gyárépületet korszerű gyártósorokkal szereltette fel. Még egy dinamót is üzembe helyezett az elektromos áram előállítására. 1911-ben Filippo Lepri Colle di Valdelsai cége 250 alkalmazottat foglalkoztatott. Termékeik háztartási üvegáru (poharak, üvegek, kancsók stb.), műszaki és tudományos célokat szolgáló üvegtárgyak (pl. kémcsövek, fiolák, fecskendők stb.) és világítótestek (pl. csillárok, lámpatestek, járművek fényszórói stb.) voltak. Filippo Lepri a Colle di Valdelsai gyárát 1914-ben bezárták, de

1921-ben Modesto Boschi iparos újra megnyitotta a Fabbrichinát, majd 1922-ben felépíttette a via dei Fossin az ELSANÁt, így jött létre a 405 férfit és 115 nőt foglalkoztató Colle di Valdelsa-i Modesto Boschi Egyesült Üvegművek. Itt elsősorban háztartási felhasználásra gyártottak üvegtárgyakat, világítótesteket,  a második világháború alatt pedig üveglapokat. Két mester, Nello Cigni és Mario Salvi újító vénájának köszönhetően a húszas években nőalakokat és állatokat ábrázoló üvegszobrocskákat is készítettek Colle di Valdelsában, így jött el a rézkerékkel való üvegmetszés aranykora.

Colle di Valdelsa: az üveggyár válsága

1948-ban a Colle di Valdelsai Boschi üveggyárban 622 alkalmazott dolgozott. 1951-ben a válság miatt 138 alkalmazottat el kellett bocsátani, majd 1953-ban teljesen leállt az üzem. A hajdani Boschi Üveggyár nyomán több kisebb üveggyártó üzem született az évek során (V.A.V., azaz Vetreria Artistica Valdelsana, C.A.L.B., azaz Cristalleria Artistica Lavorazione Brevettata, C.L.V.B., azaz Cooperativa Lavoratori Vetro Bianco, majd collei vállalkozók és üvegműves mesterek újabb üvegműves üzemeket alapítottak  KRISLA, VILCA (1958), SAIV, LAPIANA elnevezésekkel, de ezek közül sajnos egyik sem volt hosszú életű.

Colle di Valdelsa és az ólomkristály

A hatvanas években 7 üveggyártó üzem és 60 kristálycsiszoló üzem működött további műhelyekkel, melyekben az üvegtárgyakat csiszolással, majd savas kezeléssel készítették . 1963-ban a La Piana megkezdte az ólomkristály-előállítást. Az ólomkristályt 1500 fokos kemencében kvarchomokból, marónátronból, káliumból és (legalább 24%) ólom-oxidból állítják elő. Az ólom növeli az üveg sűrűségét, a hőálló képességét, és javítja a fénytörést. Az ólom teszi különlegessé a legértékesebb kristályt a hétköznapi üveggel szemben. Napjainkban az üveget és kristályt előállító üzemek közül a 4 legnagyobb: Colle Vilca, Cristalleria Ceramica Artigiana (C.C.A.), Ducio di Segna, és a RCR Cristalleria Italiana. Napjainkban a Colle di Valdelsai üzemek állítják elő az olasz nemzeti kristályterméknek 95%-át, és a világ kristály-csiszolásának 14%-át.

A kristálykonzorcium

1963-ban az Arnolfo di Cambio kristályüzem bevezette a design-t a collei kristály világába, így született Joe Colombo “Smoke” pohara. 1967-ben a CALB és a La Piana fúziójából létrejött a CALP (Cristalleria Artistica La Piana), mely 1971-ben új épületbe költözött, ahol 10 kemencénél 202 alkalmazott dolgozott. 1994-ben megalapították az ún. kristálykonzorciumot, hogy a Colle di Valdelsai krisálycsiszolás jó hírét világszerte elterjesszék.

Fotók: Colle Vilca

A Colle di Valdelsai kristálymúzeum

2001-ben avatták fel a Colle di Valdelsai kristálymúzeumot a Vetrerie Boschi egykori épületében. A kristálymúzeum címe: Via dei Fossi (ex area-Boschi) Colle di Val d’Elsa (Siena) Nyitvatartás: (Húsvéttől október 31-ig): keddtől vasárnapig és ünnepnapokon 10.30 – 12.30 / 16.00 – 19.30 Hétfőn zárva. Jegyárak: teljes árú jegy: 3 euró, a kedvezményes jegy: 2 euró

Casole d’Elsa, harmóniában a pezsgés és a nyugalom

Ha olyan igazi toszkán kisvárost szeretnénk látni, ahol a pezsgő társadalmi élet színtere a középkori jellegzetességeit megtartó városka, akkor látogassunk el Casole d’Elsába. A város modern kori lakói büszkén őrzik a múlt hagyományait.

Célszerű a napot a közelben, Salvatore birtokán való látogatással zárni. Ez a program a Vendégházunktól 30 km-re, Casole d’Elsa mellett fekvő birtokon zajlik.

Jelentkezem a grillezésre!       Programismertető             Fotóalbum            Vélemények

Érdemes egy sétát tenni a gyönyörű Casole d’Elsában, ahonnan   pazar kilátás nyílik a toszkán lankákra, a dimbes-dombos, ciprussoros, olajfás, erdős-mezős zöld-sárga tájra. Ha a Casole d’Elsa városába felvivő lift felső szintje előtt kialakított kilátóról kinézünk, a híres fafaragó művész, Salvatore birtokát is láthatjuk.

Casole d’Elsa csodálatos, kanyargós, terrakotta színű utcáit a színes virágok és a kiteregetett száradó ruhák színei teszik változatossá, élővé, elevenné, jelzik, hogy a település nem (csak) múlt, hanem jelenleg is élhető, praktikus célokat is szolgáló toszkán valóság.

Casole d’Elsa: a dombtetőn épült város

A város fekvése kedvező: Colle di Val d’Elsa (15 km), San Gimignano (25 km) és Volterra (25 km) is elérhető közelségben van. Tengerszint feletti magassága 417 m, lakossága a közigazgatásilag Casole d’Elsához tartozó településekkel együtt mintegy négyezer fő. Casole d’Elsa már az etruszkok korában lakott település volt. 1200 körül a volterrai püspökség fennhatósága alá tartozott. A várost hosszú időn át Volterra és Firenze is követelte, végül Siena uralma alá került. Ebben az időszakban Siena erősítette meg Casole d’Elsa városfalát.

A kőfallal körülvett városrész alaprajza körte formájú, nagyjából  130 m széles, 420 m hosszú. A kőből épült városfal egyes szakaszai Casole d’Elsa körül mindmáig láthatóak. A kőfalon belül széles főutca kötötte össze a mára már nem látható két városkaput: a déli Rivellino-kaput, amely a második világháború során semmisült meg, bombatalálat érte, és az északi Frati-kaput.

A történelmi épületek közül ma is látható a prétorok háza (Palazzo Pretorio), a Casolani-Berlinghieri-Scheggi-palota, a Santa Maria Assunta-templom, a Szent Miklós- és a Szent Péter-templom. A város egyik legrégebbi épülete az erőd, amely ma az önkormányzatnak ad otthont.

Palio, Casole d’Elsa, Toszkána

Casole d’Elsa palióját minden évben július második vasárnapján rendezik meg Szent Izidor tiszteletére. A palio olyan lovasverseny Casole d’Elsában, melynek során a lovasok szőrén ülik meg a lovat. A palio pályáját évente csak egyszer használják, kizárólag erre a célra készült. Casole d’Elsában a palio egyenes, meredeken emelkedő, döngölt földes pályán megrendezett verseny, így tehát lónak és lovasnak egyaránt nehéz terep.

A körkörös pályájú sienai paliótól eltérően Casole d’Elsában a palio hosszanti, azaz római típusú, tehát a rajt és a cél különbözik.

Casole d’Elsa palióján is a sienai palióhoz hasonlóan a városrészek (contrade) versenyeznek egymással: Rivellino, Pievalle, Casole Campagna, Il Merlo, Cavallano és Monteguidi. A palio előtti héten az egyes városrészekhez tartozó családok közös vacsorát szerveznek, majd  az ünneplés folytatódik a paliót követő héten is a korhű ruhákba öltözött győztes csapat dobos felvonulásával,  további közös étkezésekkel, társasági eseményekkel.

Élő Betlehem

A palión kívül is sok kulturális esemény zajlik Casole d’Elsa városában egész évben, melyek egy részét a néphagyomány inspirálja, de vallási ihletésű események is bőven akadnak. Izgalmas és hangulatos a kétévente a karácsonyi időszakban megrendezésre kerülő kiállítás a városháza előtti téren, az élő betlehem, melynek során a kiállított, házilag, kézzel készült betlehemeket tekinthetik meg a látogatók.

Ünnepek a környéken

A közeli Pievescolában évről évre megrendezik a gomba ünnepét. Kézművesvásárt rendeznek, a helyi tánciskola bemutatója keretében a játszótér és a focipálya táncteremmé alakul. Két hétig lehet esténként a szabadban gombaételeket kóstolni, ízlelgetni, az esemény csúcspontja pedig az ünnep utolsó napja előtti este. Vasárnap veteránautó-felvonulás és kerékpárverseny, valamint quad-bemutató zárja a rendezvénysorozatot.

Mensano az őszi időszakban szüreti mulatságot rendez. Ilyenkor a szőlőszüret tiszteletére feldíszítik ezt a kis toszkán falut, ami külön bájt kölcsönöz az amúgy is nagyon hangulatos Mensanónak.

Fotók: Cherubini , Alberto da Siena, Tassy István

Toszkánában a jó szálláshelyek hamar elfogynak