San Gimignano, a tornyok városa

San Gimignano, a tornyok városa

Vendégházunktól 45 km-re  található a nagyhírű toszkán kisváros: San Gimignano (ejtsd: szan dzsiminyánó). Toszkána kedvelt úticélja egy kb. 300 m magas dombtetőn épült. San Gimignano a mai napig ép városfalán összesen 8 városkapun keresztül lehet gyalogszerrel bejutni. Nemcsak az építészetéről híres, hanem 13 tornyáról is, melyekről lélegzetelállító kilátás nyílik a város környékére.

San Gimignano:  a kezdetek

No de kezdjük a történet elején. Toszkánával kapcsolatban már megszokhattuk, hogy minden történet ugyanúgy kezdődik: „Már az etruszkok idején is…”, San Gimignano története sem kivétel ez alól: San Gimignano már az etruszkok idején is lakott volt.

San Gimignanói legenda

Nekünk, magyaroknak a városka neve kissé nehezen kiolvasható. De honnan is ered ez a név? A legenda szerint Kr.u. 397-ben egy Colle di Val d’Elsa-i ministránsfiú a gyászszertartás során ellopta a modenai püspök, Gimignano gyűrűjét, és azonnal megvakult. Csak azután nyerte vissza látását, hogy bevallotta szentségtörő tettét, és visszaszolgáltatta az ereklyét a Santa Maria Assunta templomnak (mai Dóm).  Hogy ez tényleg megtörtént-e, nem tudhatjuk biztosan, de a X. századból már maradt fent olyan írásos dokumentum, amelyben San Gimignanót név szerint említik.

San Gimignano fénykora

1199-ben San Gimignano végre megszabadult a Volterrának való alárendeltségétől, és önállóvá vált. San Gimignanót útba ejtette az északi irányból Rómába tartó kereskedelmi és zarándokút, a via Francigena, ezért a középkorban sok zarándok pihent meg itt. A kereskedelmi virágzás alapja a San Gimignano melletti földeken termő sáfrányból készített sárga festék készítése (például a világhírű firenzei gyapjúszövetek festéséhez használták), a selyemmanufaktúrák és a mezőgazdaság, ezen belül is a szőlőtermesztés volt.

San Gimignano bora: a Vernaccia di San Gimignano

1200 körül Vieri de' Bardi és fiai készítettek először Vernaccia di San Gimignanót. 1276-ból fennmaradt dokumentumok szerint ekkorra a Vernaccia di San Gimignano bor készítése és kereskedelme már nagyon virágzó és jövedelmező volt: San Gimignanóban a vámház ekkori rendelkezései között szerepel, hogy egy soma, mai mértékkel mérve 91.17 liter Vernaccia di San Gimignano bor városon kívüli eladásakor 3 soldo vámot kellett megfizetni.

A 13. sz. végére a Vernaccia di San Gimignano az előkelőségek bora lett. Dante az Isteni Színjátékában IV. Márton pápával a Purgatóriumban találkozik: a pápa azért került oda, mert túl gyakran kívánta meg a Vernaccia di San Gimignanót a Bolsenai-tóból kifogott, sült angolnák mellé.

Az 1534-49. között uralkodó III. Pál pápa pincemestere, Sante Lancerio elismerően ír a Vernaccia di San Gimignano borról, és arra panaszkodik, hogy nem elegendő a termelés mennyisége.

1468-ban a Medici-Ruccellai gazdag firenzei nemesi családokat összekapcsoló esküvőn is szolgáltak fel a vendégeknek Vernaccia di San Gimignano bort, és a Firenzéből San Gimignanóba beérkezett folyamatos megrendelések tanúsága szerint Lorenzo Magnifico is rendszeresen fogyasztotta.

A Vernaccia di San Gimignano az olasz borok között elsőként, 1966-ban szerezte meg a DOC minősítést, később, 1993-ban pedig DOCG kategóriába is besorolták.

A legtöbb toszkán borral ellentétben a Vernaccia di San Gimignano fehérbor: fiatalon halványsárga színű, érettebb korában pedig az aranyszín különböző árnyalataiban pompázik. Fehér húsú gyümölcsökre emlékeztető jellegzetes illata van, az íze pedig finom, keserű mandulás jellegű. Előételekhez, salátákhoz, szárnyasokhoz, halakhoz, tenger gyümölcseihez ajánlott a fogyasztása. A Vernaccia di San Gimignano "Riserva" minősítésű változatait (acél vagy tölgyfa)hordóban minimum 11 hónapig érlelik, majd palackozás után legalább 3 hónapig palackban. 

San Gimignano tornyai

A gazdasági fejlődés az intenzív városfejlesztésben is megmutatkozott: nemcsak 72 lakótorony épült ebben a virágzó időszakban, hanem számos palota is. De miért építettek egy kisváros lakói ilyen sok tornyot? Az előkelő kereskedőcsaládok így mutatták meg, hogy nekik ilyenre is telik, hatalmuk és gazdagságuk jelképeként egymással versengve egyre nagyobb, magasabb kőből épült lakótornyokat emeltek. Másrészt a lakótornyok védelmi célokat is szolgáltak: ha a városfal védelme felmondaná a szolgálatot, egy toronyban még mindig nagyobb biztonságban van az ember, mint egy egyszerű lakóházban, nem is beszélve arról, ha városon belülről, egy rivális családtől érkezik a támadás. A lakótornyok lakásainak biztonságát némiképpen ellenpontozta kényelmetlenségük: legfelül volt a konyha, tűz- és füstvédelmi megfontolásból. A lakásokba való feljutást külső falépcsőkön biztosították. A tornyok alsó szintjein egyáltalán nincs ablak, és feljebb is csak egészen kisméretű ablakok találhatóak. San Gimignano lakótornyaiban a pinceszint raktárként és műhelyként szolgált, az utcaszint pedig kereskedelmi egységek, üzletek, ügyfeleket kiszolgáló helységek voltak. Az utcaszint és a konyhaszint közötti szinteken a lakószobák kaptak helyet. A téglaépületek belső tereit a XI.-XIII. századokban gyönyörű falfestményekkel díszítették. A tetőterasz védelmi funkciókat látott el, mintegy bástyaként szolgált.

San Gimignano hanyatlása

A fegyveres összetűzésekben nem is volt hiány: gelfek és gibellinek, Salvucci-pártiak és Ardinghelli-pártiak, fehérek és feketék irtották egymást San Gimignano falai között. Mégsem az ellenségeskedések, háborúk, hanem az 1348-as pestisjárvány kényszerítette térdre az addig önálló San Gimignanót: mivel a pestisjárvány következtében a környék elnéptelenedett, 1353-ban San Gimignano kénytelen volt Firenzéhez csatlakozni, Firenzének alárendelni magát. Az 1348-as volt a történelem legnagyobb pestisjárványa, bár azelőtt is és azóta is voltak kisebb járványok. A pestis baktérium által okozott betegség, ma már ilyen nagy pestisjárvány kialakulása Európában az antibiotikumok miatt elképzelhetetlen, bár a pestist a WHO a tizenkét legveszélyesebb biológiai fegyver közé sorolja.

San Gimignano gazdasági hanyatlásának is köszönhető, hogy a ma látható tornyai megmaradtak: nem jelentettek immár fenyegetést Firenzére nézve. Egy XVII. sz.-i rendelet kimondta, hogy San Gimignano fénykorának emlékére a tornyokat karban kell tartani, meg kell őrizni. Legtöbbjük a Piazza della Cisterna közelében található:  azért ez a tér volt San Gimignano központja, mert a föld alatt a tér névadója, ciszterna, víztározó rejtőzködik.

San Gimignano és a Torre Campatelli

San Gimignano tornyai közül 2016. április 16. óta kettő is látogatható. A közelmúltban megnyitott Torre Campatelli egyedülálló San Gimignanóban, hiszen az egyetlen olyan mindenki által látogatható lakótorony, mely belsejében a korabeli hétköznapi élet berendezéseiből készült kiállítás tekinthető meg.  

Az eredeti Torre Campatelli a XIII. sz.-ban épült pisai stílusú lakótorony, melyet San Gimignano akkori városfalán kívül, a Rómába vezető zarándokút és kereskedelmi útvonal, a Via Francigena mentén emeltek. A pisai stílusról a homlokzatán látható két csúcsíves ablak és a fából készült erkélyek árulkodtak. A Torre Campatelli, melynek utca- és pinceszintjén San Gimignano virágzása idején olivaolajsajtoló, azaz olivaprés működött, eredetileg 11 és fél m magasra épült. Később két ízben is megmagasították, így érte el végül a jelenlegi, majdnem 28 méteres magasságát. Minthogy az alapja szinte azonnal szüllyedni kezdett az építmény súlya miatt, jobb oldalán támasztásnak egy kisebb épületet emeltek. Amikor San Gimignano városa körül külső városfalat építettek, ez már a Torre Campatellit is körülvette. A XII. és a XVII. sz. között az épületet tovább bővítették, és homlokzatát az alsó szinten a korabeli építészeti irányzatnak megfelelően bevakolták, és álablakokat és álboltíveket festettek a vakolatra. Ezt a XIX. sz.-ban távolították el, amikor az új divatnak megfelelően a középkori állapothoz szerettek volna visszatérni. 

A Torre Campatelli belsejében nemcsak egy korabeli bútorokkal berendezett lakást tekinthetnek meg a látogatók, hanem San Gimignano makettjét is a város virágzásának tetőpontja idején, a XIV. sz. közepén. Ezen kívül multimédiális kiállítás is látható San Gimignano és környéke történelméről.

A Torre Campatelli címe: San Gimignano, via San Giovanni 15. Áprilistól októberig az alábbiak szerint látogatható: 45 percenként legfeljebb 25 fős csoportokban, nyitás 9.30-kor, az utolsó csoport 18 órakor indul. A látogatás telefonon előjegyezhető a jegypénztárnál, illetve rajtunk keresztül magyar nyelven is. Belépőjegy felnőtteknek 5 euró.

San Gimignano és a Torre Grossa

A tornyok közül ma már nem csak egy látogatható. A legnagyobb, az 54 méter magas Torre Grossa a második városháza része volt, amelynél (és elődjénél) magasabb tornyot a nemesi családok nem emelhettek. A Torre Grossa építését 1300-ban fejezték be. A 254 lépcső és végül egy kis létra megmászása után lenyűgöző panoráma tárul elénk, San Gimignano városát és környékét is megcsodálhatjuk. Megéri a fáradságot!A Torre Grossa bejáratát egy 1323-ban emelt épület Szűz Mária freskóval díszített szépséges udvarán át közelíthetjük meg. A Torre Grossába megváltott belépőjegy San Gimignano legtöbb múzeumába 2 napig érvényes.   2016. július 10-ig a teljes árú belépőjegy 7.50€-be kerül, és ebben az időszakban a San Gimignanói múzeumlátogatásnak magyar vonatkozása is van: a magyar származású Robert Capa, a világ egyik legelismertebb háborús fotóriportere kiállítását is láthatjuk itt.

San Gimignano – Parkolás

San Gimignanóban fizetős parkolóban tudjuk hagyni az autónkat. A San Gimignano körüli 4 fizetős parkoló közül a P1-et (Giubileo) ajánljuk, mert ez a legnagyobb, a legközelebbi és a legolcsóbb is egyben. Parkolási díj: €1.50 óránként, €6 naponta.