Előzmények

Kerékpárral a sienai vasútállomáson

Vonattal Sienából Grossetóba szerettünk volna utazni, hogy onnan Pisáig kerekezzünk, de a vasútállomáson a jegypénztárnál megtudtuk, hogy az augusztus 24-i heves esőzések elmosták a hidat Buonconventónál, ezért Grosseto felé a vonatközlekedést pótlóbuszok helyettesítik, és nem szállítanak kerékpárt.

Sebaj, gondoltuk, az eredetileg tervezett útvonalat fordított irányban is be tudjuk járni, és jegyet váltottunk Pisa felé. Kellemes meglepetés volt, hogy vasárnap a kerékpárjegyeket az olasz vasút féláron számolja, 5 kerékpárnál ez már érezhető volt.

A vonat indulásáig fél óránk volt, ezalatt először is a kávézóban feltöltöttük a kulacsainkat. Ez volt az első alkalom, hogy feltöltöttük a kulacsokat, a kávézóban nagyon készséges volt a hölgy. Ezután átszállítottuk a kerékpárjainkat az 5. vágányhoz, ami időigényes és körülményes művelet volt, mert a liftbe a kerékpárok csak egyesével fértek be, és mert a csomagokkal megrakott kerékpárt nem lehet csak úgy bárhova letámasztani, könnyen felborul.

Vonaton biciklivel

A vonaton csak 3 kerékpár szállítására volt kialakított tároló, de a többit is el tudtuk helyezni. A vonaton a drasztikus légkondícionálás miatt fáztunk (az emelkedőkön a nagy melegben alaposan megizzadtunk előtte), és a meleg ruhák a pakkok legmélyén voltak, a hálózsákok viszont kéznél voltak, egyet magunkra terítettünk.

Itt a vonaton kezdtük megszokni az örömteli gondolatot, hogy nyaralunk! Felszabadultan bohóckodtunk mindannyian: a felnőttek gyerekeskedtek, a gyerekek felnőtteskedtek, felhőtlenül és felelőtlenül vidámak voltunk. Minden állomáshoz, amin keresztülsuhantunk, egy városka tartozott, és mi mindenhol felidéztük a kapcsolódó korábbi élményeinket, emlékeinket: „Emlékeztek a kerékpárversenyre Monteriggioni városfalai körül?…” „Emlékeztek amikor Certaldóban…” Szinte észre sem vettük, és már Empoliba is értünk.

Empolinál át kellett szállnunk, az átszállásra csak néhány percünk volt, de szerencsénkre ezúttal nem kellett lifteznünk: megállt a vonatunk, leszálltunk, és felszálltunk a szemben lévő vonatra. Itt már nem volt ülőhelyünk, és a kerékpárszállító kocsiban egy nagyon udvariatlan olasz is szállíttatta kerékpárját, aki nagyon tolakodott, de a többi útitárs (többnyire Pisába tartó túrista) kedves és készséges volt, annak ellenére, hogy kerékpárjainkkal eltorlaszoltuk az utat.

Pisa

Empoliból hamar Pisába értünk, és talán éppen azért, mert mindannyian számos alkalommal jártunk már itt, és magabiztosak voltunk az irányt illetően, valahogy mégis fél órás külvárosi bolyongás után sikerült csak megtaláltuk a belvárost. Először a ferde toronynál fényképezkedtünk, ekkor már alkonyodott, majd egy kiülőben a Piazza delle Vettovaglién (Focacceria) megvacsoráztunk. Időközben besötétedett, de számunkra ez a nap még sok kalandot tartogatott… Olvass tovább!