Csodálatos Pünkösdöt töltöttünk Castellina in Chiantiban.
Eredetileg a toszkán tengerpartra terveztük a kirándulást, de mivel elég rossz időt jósoltak, nem merészkedtünk el a tengerpartig. Gondoltuk, ha itt a környéken maradunk, kevesebbet kockáztatunk, mert ha elered az eső, Castellina in Chianti-ból 25 perc alatt Ampugnanóban vagyunk. Az időjárás Toszkánában szombaton is jó volt, nem esett az eső, és nem is volt elviselhetetlen a hőség, néha picit fújt a szél. Vasárnap pedig kifejezetten kellemes idő volt.
Heti piac és kézműves vásár
A Pünkösd nagyon hangulatos volt. Szombat délelőtt heti piac van Castellina in Chiantiban, de ezen felül most Castellina in Chianti utcácskáin, terecskéin kézművesek árulták termékeiket, és ott helyben meg lehetett nézni, hogyan készítik el azokat: egy idős bácsi fonott tárgyakat készített, egy másik bácsi fából fakanalakat, vágódeszkákat faragott, egy néni pulóvereket, kardigánokat kötögetett, egy fiatal hölgy az általa hímzett textíliákat árulta, egy másik hölgy pedig a kenyértésztából készített ékszereit. Igazán tanulságos volt a gyerekeknek is látni ezeket a dolgokat: hogyan készültek régen a háztartásokban használt tárgyak a toszkán hagyományok szerint, és elbeszélgetni arról, hogy hogyan készülnek napjainkban. Jó volt látni, hogy micsoda kreativitás rejlik hétköznapi emberekben, akik bátran ki is állnak a nyilvánosság elé!
A festőnő, az alpolgármester és a mentős
Összebarátkoztunk az angyali kedvességű Maria Pace Latella Castellina in Chianti születésű festőművész hölggyel. Állandó kiállítása a templom melletti egyik kis boltban tekinthető meg. Elmondta, hogy rajztanárként dolgozott, majd nyugdíjba ment, és azóta csak a festészettel foglalkozik. Alkalmunk nyílt megismerkedni kedves férjével, aki a közeli Croce Fiorentinában üzemeltet egy toszkán különlegességekre szakosodott éttermet, az „Osteria Pastececi”-t, majd a fia családjával is, és nem utolsó sorban a gyönyörű 5 hónapos kis unokájával.
Kedves barátunk lett Castellina in Chianti alpolgármestere, akit feleségén keresztül rokoni szálak fűznek Magyarországhoz. Ők is nagyon szép család, csodáltuk azt a harmóniát, amit a generációk közt meg tudnak valósítani, egymás szeretetében, de egymás szabadságának tiszteletben tartásával. A gyerekek nagyon jót játszottak együtt a játszótéren.
A templom mellett van a mentőszolgálat főhadiszállása. A mentőszolgálatosok önkénteseket, véradókat toboroztak, adományokat gyűjtöttek, nagyon vidám, kedves és nem tolakodó módon. Az éppen szolgálatban lévő mentősök is ott múlatták az időt a téren. Az egyik mentős elmondta, hogy néhány héten belül nagynéni lesz: végre megszületik a várva várt unokaöcs. Nagy szeretettel beszélt róla. Később el is jött a bátyja és a kerekded sógornője, szimpatikus emberek. Minden nyugodt, ráérős és idilli volt. Még az is nagyon könnyednek tűnt, ahogy pár órával később mentős barátnőnk a telefont a vállával a füléhez szorítva, a templom falát használva alátétnek, egy papírdarabra felírta a címet, de egy pillanat alatt megváltozott a levegő, amikor a sürgős riasztáshoz a 3 fős mentős csapat perceken belül, profikhoz illően szó szerint futólépésben távozott.
Nyugdíjas néni
Castellina in Chianti olyan pici hely, hogy két ott töltött nap alatt szinte megismertük a helyieket.
Szombaton a délutáni miséről kijövő idős néni szólított meg minket. Egy régi emlék tört fel benne, meg kellett osztania valakivel: „Tudja, aranyos, amikor ötven éve, 36 évesen, négy gyerekkel Délről ideköltöztünk Toszkánába, nagyon sokat kellett dolgoznunk. Nem válogathattunk, minden lehetőséget meg kellett ragadni, mindenki azt csinálta, amit tudott. Firenzéből egy hölgy gyöngyöket hozott, mi meg felfűztük nyakláncnak, karkötőnek. Ezt legalább meg tudtuk mi asszonyok is csinálni otthon, a gyerekek mellett. Na megyek már, bocsásson meg, hogy kifakadtam.” Másnap, vasárnap is találkoztunk ezzel a drága lélekkel , az unokájának vitt vásárfiát tele örömmel, optimizmussal és életerővel.
Chianti Bar
A via Ferrucción, azaz Castellina in Chianti főutcáján való Chianti Bar lett a törzshelyünk. Az árak és a kínálat is az amerikai turistákra van szabva (Maxi kapucsínót is felszolgálnak, ami nem más, mint egy 3 dl-es capuccino 2.20 euróért.) Elmagyarázta a pultos lány, hogy az amerikai turistáknak túl erős az olasz feketekávé, ezért szokták ennyi tejjel kérni. (Azt nem tette hozzá, de ki lehetett érteni belőle, hogy az amerikai turistákat nem foglalkoztatja, hány euró egy kapucsínó). Ennek ellenére megkedveltük ezt a helyet, mert a felszolgálók kedvesek (két nap elég volt arra, hogy névről is ismerjük őket), és a mosdó tiszta – a 25 centért használható nyilvános vécével ellentétben.
Borkóstoló és esküvő
Szombat délután kezdődött a Chianti borkóstoló az árkádok alatt, ahol az egyes pincészetek standjaikon kínálták jobbnál jobb Chianti boraikat. Igazán hangulatos volt, mert még világos volt az este, és az árkádok alatt az ablakokon keresztül rá lehetett látni az egész völgyre. Nem csak inni, hanem enni is lehetett itt. Tökéletes színhely lehet esküvőhöz. Ehhez kapcsolódóan elárulom, esküvői menetet is láttunk, bár a castellinai rossz nyelvek szerint azért csak a legszűkebb rokoni kört hívták meg, mert terhes a menyasszony. A menyasszony tényleg a sokadik hónapban lehetett, de legkevésbé sem tűnt úgy, mint aki emiatt szégyenkezik, sokkal valószínűbb, hogy informátorunknak volt szüksége kézenfekvő magyarázatra, hogy őt miért nem hívták meg.
Bizarr pinokkió
Vasárnap délelőtt nyugodt, de jókedvű volt Castellina in Chianti. A templom elé újabb stand is került a mentősök standja helyére. Nicola állt ott, egy helyi jellegzetes személyiség, az általa készített mindenféle bizarr pinocchiókból álló kollekciójával. Drakula pinocchio, lány pinocchio, DJ pinocchio, szexi pinocchio és ehhez hasonlók. A stand szerves részét képezte a rögtönzött keverőpult és az abból üvöltő tamtam zene. A helyiek kérésére hamar lehalkították a zenét: „hiszen még tart a mise”.
Világbajnok fagylalt
Ebéd után finom fagyi következett, és erre nemhogy Toszkánában, de a világon nincs alkalmasabb hely a Castellina in Chiantiban lévő Antica Gelateria del Corsónál. A tulajdonos, aki a húgával együtt viszi a boltot, elmondta, hogy New Yorktól Tokióig csodájára járnak a fagylaltjának, sokan jönnek hozzá fagylaltkészítést tanulni. Számára ez több mint munka, neki a szenvedélye is. Bár a fagylaltozó nem a belvárosban van, hanem kint a főúton, sorszámot kell húzni. Hogy a várakozás a gyerekeknek is könnyebb legyen, s a szülők is kikapcsolódhassanak, játszósarkot is kialakítottak.
Kellemes hangulatú este a téren
A fagylaltozás után felfedeztük, hogy egy rezesbanda játszik a téren és az árkádok alatt. Nagyon jó hangulatot teremtettek, közben újra beindult a borkóstolás is, hamar megtelt az egész tér. Gólyalábas artisták is szórakoztatták az összegyűlt nagyérdeműt..
A téren újabb standot állítottak: a Castellina in Chianti asszonyok a saját készítésű (cukrászdai színvonalú) süteményeiket árulták, hogy a befolyó összeget jótékony célokra fordíthassák.
Csodálatos este volt. Sokáig beszélgettünk a téren, rég nem látott és újdonsült ismerősökkel, jól éreztük magunkat, nem siettünk: kihasználtuk a várva várt szünidő első napjai adta szabadságot. Fáradtan, de élményekkel teli és boldogan tértünk vissza Castellina in Chiantiból Ampugnanóba.