Reggel indultunk Ampugnanóból. Csodálatos dolog gyönyörködni az őszi természetben, az utat szegélyező táj sokféle színében: a háttérben a ködpamacsok, köztük megbújnak a zöld ciprusok, az erdei fákon már sárguló és barnuló levelek is akadnak, minden összhangot és nyugalmat áraszt.
Szeretem a tenger felé vezető utat: a Sienát Grossetóval összekötő gyorsforgalmi útnak több számomra különlegesen kedves szakasza is van, az egyik ilyen a Farma-folyó völgye felett átívelő völgyhíd, de az út csúcspontja tájkép szempontjából számomra az, amikor Civitella Paganicónál kibukkanunk a dombok közül, és hirtelen az egész völgyet belátni, úgy, hogy a távoli háttérben még az Amiata-hegy is jelen van. Radnóti sorai jutottak eszembe A bujdosó című verséből:
Az ablakból egy hegyre látok,
engem nem lát a hegy;
búvok, tollamból vers szivárog,
bár minden egyre megy;
s látom de nem tudom mivégre
e régimódi kegy:
…
Ezúttal nem a tenger felé mentünk, és amikor a Grossetóba vezető útról lekanyarodtunk az Amiata-hegy felé, még nem is sejtettük, micsoda mesés panoráma vár még ránk:
Arcidossóhoz közeledve az Amiata-hegy látványa is egyre monumentálisabb, mert a körülöttünk lévő sík terep még jobban kiemeli az előttünk magasodó hegy hatalmas mivoltát.
Az Arcidossóba bevezető útról már látszik a városka.
Látogatásunkkor éppen az évente megrendezésre kerülő gesztenyefesztivál zajlott.
Arcidosso mintegy 4 és félezer lakosú település az Amiata-hegy lábánál, a hegycsúcstól 12 km-re. A 12. századtól kezdve az Aldobrandeschi-család birtoka volt, majd 1331-ben, a sienai hadsereg ostroma után a Sienai Köztársasághoz csatlakozott, és annak része maradt egészen a Sienai Köztársaság felbomlásáig. A Toszkán Nagyhercegség idején, azaz nem sokkal az olasz egység megvalósulása előtt Arcidosso lakosainak száma egészen 12 ezerre duzzadt, ami Grosseto akkori lakosságának négyszeresét jelentette. Az arcidossóiakat az egész Amiata-hegy térségében makacsoknak, keményfejűeknek ismerik.
A bevezető terecske, a piazza Indipendenza, a „korzó”, azaz a corso Toscana és az azzal párhuzamosan elhelyezkedő Parco del Pero nevű park kézművesek és régiségárusok sátraival volt tele. Nagyon látványos volt. Sok kézműves ott a helyszínen is bemutatta, hogyan készíti el az általa kínált portékát: láthattuk, ahogy a fából kívánság szerint neveket faragnak ki, mert itt az a szokás, hogy a gyerekszobák ajtajára kiírják az ott lakó gyerek nevét. Érdekesség volt, hogy egy Piombinóból érkezett kézműves üres kávés tasakok újrahasznosításával táskákat készített. Elmondta, hogy Piombinóban, ahol lakik, meg szokta kérni a kávézók tulajdonosait, hogy tegyék félre neki a pörkölt kávé már kiürült csomagolását. Éppen tanúi lehettünk egy érdekes üzleti találkozásnak: az egyik toszkán kávépörkölő üzem, a Caffe King munkatársai is arra jártak, és nagyon megörültek, ahogy meglátták a kávés tasakjukból készült táskákat. Névjegycsere történt, s a kézműves a figyelmükbe ajánlotta, hogy idén céges ajándékok gyanánt inkább újmódi táskákkal ajándékozzák meg üzleti partnereiket az unalmas határidőnapló helyett.
A képen egy kézműves éppen az általa árult ékszereket készíti.
Tovább sétáltunk Arcidosso óvárosába. Meghitt, zegzugos, kacskaringós utcák, szűk sikátorok, felettük átívelő boltívek, gyönyörű kilátás és sok virág.
Szinte minden utcasarkon vagy beugróban kínáltak valami élelmiszert: faszénen gesztenyét pirítottak, forralt bort árultak, több helyen hatalmas sátorban vagy borospincékből átalakított rögtönzött étteremben a legfinomabb gesztenye-különlegességekkel várták a látogatókat. Csak néhány ezek közül: gesztenyés lángos, gesztenyés puliszka, gesztenyés disznósült, gesztenyetorta, gesztenyés lepény. Megkóstoltunk egy nagyon finom helyi specialitást is, az édesköményes perecet. Megtudtuk, hogy több különböző neve is van errefelé, a legérdekesebb ezek közül talán a „biscotto della sposa”, azaz menyasszonyi keksz.
Nem tudtunk ellenállni a pizzának, ami szemünk láttára, egy hordozható pizzasütő-kemencében, ott az utcán sült. A pizzasütő szakács kitett magáért, énekelt, verselt, remek hangulatot teremtett.
Sötétedés után még sokáig tartott az ünneplés: gólyalábon artisták mászkáltak, utcai bábszínház és több utcai zenész is gazdagította a sokszínű estét.
Emlékezetes nap, hangulatos este volt.
