Siena, Toszkána
Siena, Toszkána gótikus gyöngyszeme
Siena város története
Siena város története
Siena már az etruszkok idején lakott terület volt. A települést Augustus császár alapította Saena Iulia néven. A legrégebbi írásos dokumentum, amelyben Sienát említik, az a Kr. u. 70-ből származó irat, melyben az egyik római szenátor arról számol be, hogy Sienába tett hivatalos látogatása során áltemetéssel csúfolták ki a sienaiak. A korai középkorban Siena egyházmegyei és püspöki székhely volt. A longobárdok idején Sienában a hatalmat a királyi ispán gyakorolta, Nagy Károly idején pedig a gróf.
A 10. századtól Siena virágzásnak indult. Mivel fontos, Rómába vezető kereskedelmi útvonalak kereszteződésében épült, jelentős várossá fejlődött. A Sienai Köztársaság idejét 1125-től számítjuk, ekkor mozdították el hivatalából a püspököt, és ettől kezdve gyakorolta a hatalmat a város és a környező vidék felett a választott konzuli tanács. A 12. század elején Siena terjeszkedni kezdett, és szövetségeseket gyűjtött. Mivel gazdasági és politikai befolyása nőtt, harcba szállt Toszkána nyugati területeiért Firenzével. Siena szoros kapcsolatot ápolt az egyházi állammal, és Róma ebben az időben gyakorta folyamodott bankkölcsönért a sienai bankárokhoz.
Siena 1287-ig a császárpárti gibellin oldalon állt a pápapárti gvelf Firenzével szemben. A Monteapertinél 1260-ban vívott emlékezetes csatában Siena a gibellinek oldalán legyőzte a gvelfeket és Firenzét. 9 évvel később, 1269-ben Colle di Valdelsánál viszont Siena csatát vesztett, és a gvelfek átvették a város irányítását először a harminchatok tanácsán keresztül. 1277-től a sienai harminchatok tanácsából kizárták a nemesi dinasztiák képviselőit. 1280-ban megalakult a tizenötök tanácsa, mely 1286-ig maradt a város élén. 1286-tól Sienát a kilencek tanácsa kormányozta. A gvelfek és a gibellinek közötti háborúskodásoktól megtépázott Siena gazdasági és kulturális értelemben is fénykorát élte a sienai kilencek tanácsának idején.
Siena jelentős várossá fejlődött.
Az 1348-as pestisjárvánnyal megkezdődött Siena lassú hanyatlása. Területi terjeszkedése még folytatódott, a Sienai Köztársaság bukásának idején Toszkána területeinek harmada Siena fennhatósága alá tartozott. A Sienai Köztársaság, amely korát megelőzte demokratikus államberendezkedésével, 1555. április 21-én megdőlt, ugyanis V. Károly háromévnyi ostrom után bevette Sienát. Néhány év múlva I. Cosimo de’ Medici, Toszkána nagyhercege terjeszkedő politikájának esett áldozatul.
A sienai dóm
Fotók: Antonio Cinotti
„Siena volt a legszebb olasz város azok közt, amiket Mihály eddig látott. Szebb volt Velencénél, szebb a nemes Firenzénél és az árkádos, édes Bolognánál is. (…) Az egész város, meredek, rózsaszín utcáival, véletlen-gondtalanul hullámzott csillag alakban vonuló dombjain; és lakóinak arcán is azt lehetett olvasni, hogy nagyon szegények, de nagyon boldogok, boldogok a maguk utánozhatatlan latin módján. A város meseszerű, vidám meseszerű jellegét az adja meg, hogy minden pontjáról látni lehet a város tetején a dómot, amely mint egy tréfás, zebraszínű, tornyos Zeppelin lebeg fölötte. A dóm egyik fala a templom tömegétől külön áll, jó kétszáz lépés távolságra, groteszken és gyönyörűen, az emberi tervek meghiúsulásának legnagyobbszerű térbeli szimbóluma gyanánt. Mihály imádta a bohémséget, ahogy ezek a régi olaszok nekikezdtek a katedrálisuknak. „Nekünk is kell, ha Firenzének van, sőt lehetőleg nagyobb legyen”, mondták, és megépítették a legmesszebb fekvő falat, hogy a firenzeiek előre rémüldözzenek, hogy mekkora lesz a sienaiak temploma. Azután elfogyott a pénz, az építők természetes gesztussal letették szerszámaikat, és többet feléje se néztek a katedrálisnak. – Igen, igen – gondolta Mihály -, így kell templomot építeni, ha az Ulpius-ház lakói templomot építettek volna, bizonyára ők is így tettek volna. Azután lementek a Campóra, a város kagyló alakú főterére, amely már alakjánál fogva is olyan volt, mint a város mosolya. Mihály alig tudott elszakadni”
(Idézet Sienáról Szerb Antal: Utas és holdvilág című regényéből)
A sienai dóm
Olaszország egyik legjelentősebb gótikus katedrálisa. Teljes neve: Cattedrale Metropolitana di Santa Maria Assunta.
Építéséről az első írásos dokumentumok 1226. decemberéből származnak, ekkor utalt ki először pénzösszeget a Sienai Köztársaság a sienai dóm építésére. Az építkezés valószínűleg már hamarabb, a 12. század közepén megkezdődött egy már meglévő épületből kiindulva, amely a feltételezések szerint a 11. századból származó egykori Minerva-templom lehetett.
A hagyomány szerint Siena új katedrálisának felszentelésére 1179. november 18-án került sor, melyet III. Sándor pápa végzett el, aki számára Siena különleges jelentőséggel bírt, hiszen szülővárosa volt. Ennek az eseménynek az emlékére tűzik ki minden év november 18-án mindmáig a katedrálisban a pápai zászlót. A pápai felszenteléskor azonban még korántsem volt készen, ezért 1196-ban bizottság jött létre az építési munkálatok ellenőrzésére. A dóm munkálatait 1238 és 1285 között San Galgano szerzetesei ellenőrizték.
Valószínűleg 1317-ben készült el, de szinte azonnal megkezdődtek a bővítési munkálatok is. 1339-ben, Siena virágzásának csúcsán úgy tűnt, hogy a dóm túl kicsi a város számára: Siena népesebb lett, a sienaiak kiterjedt közösségi életet éltek, és titkon arra vágytak, hogy városuk maga mögé utasíthassa Firenzét. Firenze akkoriban új és gigantikus katedrálissal rendelkezett. Siena lakói tehát azt tervezték, hogy a meglévő sienai dóm csak a kereszthajója lesz az új katedrálisnak, a homlokzata dél felé néz majd, a régi épülethez képest sokkal előrébb helyezkedik el, és így egy 50 m hosszú, 30 m széles óriási templomot hoznak létre. A sienai dóm bővítésének megtervezését Lando di Pietro építészre bízták, majd 1340-től a munkálatokat Giovanni di Agostino szobrász és építész felügyelte.
A sienai lakosság egyharmadát áldozatul követelő 1348-as pestisjárvány és néhány súlyos statikai probléma együttes következményekényeként a dóm bővítése félbeszakadt. Siena új dómjának terve így tehát meghiúsult. A város lakosai beletörődtek ebbe, és 1357-ben Domenico di Agostino (Giovanni testvére) irányítása alatt a régi dóm befejezési munkálatai megkezdődtek, majd 1370-ben sikeresen be is fejeződtek.
1870-ben egy tűzvész elpusztította a kupola és a tetőzet külső, fából készült részeit, melyeket helyre is állítottak.
A füstbe ment, nagyravágyó tervek legszembetűnőbb emléke a nagy homlokzat, olaszul Facciatone, ahonnan Siena egyik legszebb panorámáját élvezhetjük.
A sikertelen bővítés nyomait a mai sienai piazza del Duomón a kövezet is hordozza: felfedezhetjük az oszlopok alapzatának jeleit. Az el nem készült épületszárny a Museo dell’Opera Metropolitana del Duomo (a sienai dóm múzeuma) székhelye lett.
A sienai zsinagóga - Sinagoga di Siena
A sienai zsidóság története
A sienai zsidóság Toszkána egyik legrégebbi zsidó közössége. Az első írásos emlékek 1229-ből származnak. Ezt követően a sienai olasz zsidókhoz Spanyolországból és Észak-Európából érkező zsidó családok csatlakoztak. Az alapvetően békés helyzet a 15. században fordult rosszabbra, amikor részben Bernardino da Feltre prédikációi következtében a sienai zsidóknak 1493-tól megkülönböztető jelzést kellett viselniük.
A sienai zsidók mintegy 350 éven keresztül a számukra szinte egyetlen megengedett foglalkozásként virágzó banki tevékenységet folytattak, ezt az 1471-es sienai bankalapítás sem zavarta meg. Az 1555-ben kiadott pápai bulla megszigorította a középkori zsidótörvényeket. Cosimo de’Medici a pápai bulla útmutatásai nyomán 1571-ben elrendelte, hogy a sienai zsidók csak a város számukra kijelölt részén lakjanak, a piazza del Campo közelében. A sienai gettó 1859-ig működött. A gettó időszakában épült fel a sienai zsinagóga.
A francia megszállás a sienai zsidó közösség számára jelentős fordulatot hozott: a francia népbiztos, Abram, 1799. március 29-én a sienai zsidókat teljes jogú polgároknak ismerte el, és az egyenlőség jelképeként a sienai gettó kapuit elégették a főtéren, a Piazza del Campón. Azonban néhány héttel később a Viva Maria antijakobinus és franciaellenes mozgalom követői, akik Siena városát átmenetileg felszabadították a francia megszállás alól, elkövették a Holokoauszt előtti egyetlen súlyos és erőszakos támadást a sienai zsidóság ellen. 1799. június 28-án az erőszakos pogrom a gettó épületeiben súlyos károkat okozott, valamint 19 zsidó származású sienai polgár erőszakos halálát is. A Piazza del Campón rakott máglyán, melyet a Viva Maria mozgalom követői azzal a szabadság fájával gyújtottak meg, amit a franciák előzőleg a francia forradalom jelképéül a Piazza del Campón állítottak, 13 sienai zsidó polgárt elevenen égettek el. A franciák visszatérésükkor visszaadták ugyan a zsidók szabadságát, de ez a véres epizód a sienai zsidóságot nagyon megviselte.
1935 körül, a fasizmus idején, a sienai gettó területét “városrendezésnek” vetették alá, mely inkább volt rombolás, mint rendezés, de az eredeti gettó sok épülete és a gettót átszelő utcák nevei ma is az eredetiek. A második világháború alatt 14 zsidó származású sienai polgárt deportáltak és öltek meg a náci haláltáborokban.
Fotók: BBuono, wikipedia.org
A zsinagóga
Toszkána egyik legrégebbi zsidó közösségének gyönyörűen felújított zsinagógája Sienában van. A zsinagógát 1756-ban a kor divatos firenzei építésze, Giuseppe del Rosso tervei alapján építették neoklasszicista és rokokó stílusban. Sienára (és Toszkánára) nem jellemző a neoklasszicista építészeti stílus. A zsinagóga Siena történelmi belvárosában található, a vicolo delle Scottéban. A gettó-zsinagógákra jellemző módon Sienában a zsinagóga egyszerű, kívülről szinte jellegtelen épületét belül gazdag díszítettség ellenpontozza. Siena zsinagógája tehát különleges, mert Toszkána igen kevés rokokó stílusú épületének jeles képviselője.
Bejárata mellett márványtábla őrzi a sienai deportáltak emlékét. A zsinagógával szemben az egykori gettó ivóvízforrása található, a kutat eredetileg a vízre mutató Mózes szobra díszítette, melyet Jacopo della Quercia sienai szobrásznak tulajdonítanak. A szobrot 1875-ben eltávolították, mert a lengyel zsidók kifogásolták, hogy a szobor megszegi az ábrázolási tilalmat. A szobor először a sienai dóm múzeumába került, majd a városháza múzeumába, ahol mindmáig őrzik.
A külső homlokzat dísztelenségének ellenpontozásaként a zsinagóga elegáns belső tere gazdagon díszített. A téglalap alakú főterem két oldalán helyezkednek el a padsorok, középen pedig az emelvény. Kilenc darab tíz ágú 18. századi gyertyatartó díszíti. A nők számára fenntartott külön imahely a felső szinten található: rácsszerű térelválasztóval szeparált balkon, melyet ma már nem az eredeti célra használnak, hanem egy kiállításnak ad otthont: itt tekinthetjük meg a Siena városában 700 éve élő zsidó közösség életének fontos eseményeit bemutató tárlatot olasz és angol nyelven.
Az emelvény mögötti falon neoklasszicista stílusú, gazdagon díszített ablakok három boltívben helyezkednek el. A mennyezeten fehér és kék stukkók a törvény tábláit ábrázolják. A zsinagógában értékes műkincseket őriznek: köztük a firenzei nemesi család, a Guadagni család műhelyéből származó rituális ezüstneműt, valamint ritka és értékes kelméket, az ún. indiánereket.
A sienai zsinagóga különleges műtárgya a tágas előtér bal oldalán található Illés széke, melyet Nissim rabbi 1860-ban ajándékozott a közösségnek. A különleges fa széket a körülmetélésről szóló idézetek intarziái díszítik, hiszen maga a szék is a körülmetélés szertartásához készült.
A zsinagógával szemben találjuk a gettó kútját, amit Siena lakói a mai napig ezzel a névvel illetnek – az elnevezés a via degli Archi falába bevésve látható.
Siena több, mint 500 éves izraelita temetője, mely a mai napig működik, a via del Linaiolo 19. szám alatt található.A sienai zsidók mintegy 350 éven keresztül a számukra szinte egyetlen megengedett foglalkozásként virágzó banki tevékenységet folytattak, ezt az 1471-es sienai bankalapítás sem zavarta meg. Az 1555-ben kiadott pápai bulla megszigorította a középkori zsidótörvényeket. Cosimo de’Medici a pápai bulla útmutatásai nyomán 1571-ben elrendelte, hogy a sienai zsidók csak a város számukra kijelölt részén lakjanak, a piazza del Campo közelében. A sienai gettó 1859-ig működött. A gettó időszakában épült fel a sienai zsinagóga.
A francia megszállás a sienai zsidó közösség számára jelentős fordulatot hozott: a francia népbiztos, Abram, 1799. március 29-én a sienai zsidókat teljes jogú polgároknak ismerte el, és az egyenlőség jelképeként a sienai gettó kapuit elégették a főtéren, a Piazza del Campón. Azonban néhány héttel később a Viva Maria antijakobinus és franciaellenes mozgalom követői, akik Siena városát átmenetileg felszabadították a francia megszállás alól, elkövették a Holokoauszt előtti egyetlen súlyos és erőszakos támadást a sienai zsidóság ellen. 1799. június 28-án az erőszakos pogrom a gettó épületeiben súlyos károkat okozott, valamint 19 zsidó származású sienai polgár erőszakos halálát is. A Piazza del Campón rakott máglyán, melyet a Viva Maria mozgalom követői azzal a szabadság fájával gyújtottak meg, amit a franciák előzőleg a francia forradalom jelképéül a Piazza del Campón állítottak, 13 sienai zsidó polgárt elevenen égettek el. A franciák visszatérésükkor visszaadták ugyan a zsidók szabadságát, de ez a véres epizód a sienai zsidóságot nagyon megviselte.
1935 körül, a fasizmus idején, a sienai gettó területét “városrendezésnek” vetették alá, mely inkább volt rombolás, mint rendezés, de az eredeti gettó sok épülete és a gettót átszelő utcák nevei ma is az eredetiek. A második világháború alatt 14 zsidó származású sienai polgárt deportáltak és öltek meg a náci haláltáborokban.
Siena és a víz
Siena lakosai régóta mindenkinél jobban tudják: a víz aranyat ér.
Toszkána sok más városával, többek között Firenzével ellentétben Siena nem rendelkezik sok vízzel, mert nincsenek sem források, sem folyók a város közelében. Az ott élőknek ezért mindig is nagy fizikai és anyagi erőforrásokat kellett áldozniuk a víz beszerzésére. Egy középkori hagyomány szerint Siena alatt a talajban egy bővizű folyó, a Diana folyik. A legenda szerint Siena városát a föld alatti folyó északkelet-délnyugat irányban szeli át, és vizének hasznosítása megoldaná Siena vízellátásának problémáját. 1176-ban a kármelita kolostor szerzetesei kútásás során bővizű földalatti eret találtak. Ez látszólag a Diana legendájának valóságát igazolta, a felfedezés nyomán sok hasonló ásatás indult meg. A 13-14. században Siena városa sok közpénzt áldozott a legendás földalatti folyó feltárására, de vizet minden erőfeszítésük ellenére sem találtak. A keresés borsos költsége a firenzeiek előtt is ismert volt, számukra értelmetlen pénzpocsékolásnak tűnt. Dante Isteni színjátékában is megörökíti a Diana-folyó hiábavaló keresését.
„S mire legjobban vágyik a szived,
arra kérlek: ha eljutsz Toscanába,
rokonaimnál mentsd meg híremet!
Meg fogod lelni őket ama kába
nép közt, mely Talamónért úgy bolondul,
mint fúrva hajdan Diánát hiába:
s több admirálja vész el ott bolondul.”
(Purgatórium, XIII, 151-154)
A vízre nagy szükség volt Sienában: a városi élethez és a mezőgazdasághoz egyaránt szükséges volt, valamint a gyakori tűzvész eloltására, hiszen a középkorban a lakóházak még főként fából épültek.
Az 1100-as évektől az 1400-as évekig Siena lakói összesen mintegy 25 km hosszú földalatti alagútrendszert építettek ki a város alatt, ezt a „Bottini” névvel illetik. A Bottini alagútrendszer nevét a boltíves alagutakról kapta. A földalatti alagútrendszer belső magassága mintegy 1,75 m, szélessége kb. 90 cm. Kilométerenként körülbelül egy métert lejt Siena belvárosának irányába, így tehát a belváros alá vezeti a vizet.
A Bottini csatornarendszer a Sienától északra található csatornák és források, például a Fonte Becci vizét, valamint a talaj által megszűrt esővizet szállítja. A Bottini alagútrendszerben a víz kis csatornában folyik, melynek népi neve: „Gorello”.
A Siena alatt húzódó alagútrendszerben az áramló víz földalatti ülepítőmedencéken is keresztülfolyik, melyek lassítják a víz útját, valamint tisztítják is a vizet, mert ezekben a medencékben le tud ülepedni a víz által szállított kalcium is, mely az egyéb üledékkel együttesen lemezkéket alkotva lesüllyed a medencék aljára.
A város alatt húzódó alagútrendszer kialakításának kemény fizikai munkálataiban sok munkás vett részt, a legnagyobb hírnévre a Németországból érkezett vendégmunkások tettek szert.
A csatornarendszer kialakításakor sok legenda született a borzasztó munkakörülményekről, vagy éppen a nehéz munkakörülmények miatt: sok elbeszélés szól a föld alatt lakozó furcsa élőlényekről, ezek a vérszomjas lények a „fuggisole” nevet kapták, a napfény elől elbújó démonokkal azonosítva őket. Az alagútrendszer falán látható kereszteket az alagutakat kiásó munkások vésték be, hogy megvédjék magukat ezektől a démonoktól.
Magát az ásást megkönnyítette, hogy a város alatt a talaj homokkő, nem kifejezetten kemény tengeri üledék. Ma az alagutak falán sok helyen látható az azt kialakító csákányok nyoma.
Így tehát az alagútrendszeren keresztül a víz eljut a víztározókhoz, melyek egyike a Pescaia, a mai Sienai Víz Múzeum székhelye.
A víztározók Sienában 3 medencéből álltak:
Az első az ivóvíz tárolására szolgált. Ezt jól befedték, gyakran megerősítették (a Pescaia esetében is), és folyamatosan őrizték, mivel nagyon értékesnek tartották. Egy sienai anekdota szerint egy alkalommal egy nőt rajtakaptak, amint éppen az ivóvízkészlet megmérgezésére készült, amiért is nagy kegyetlenséggel nyilvánosan megölték.
A második medencébe az első medencéből lefolyó víz került, ezt az állatok itatására használták. A harmadik medencébe a második medencéből lefolyó víz pedig tisztálkodásra és mosásra szolgált.
Fontos volt, hogy egy csepp víz se vesszen kárba.
A vízvezetékrendszer, a Bottini, tehát az esővíz összegyűjtésével a 13. századtól kezdve biztosította Siena vízellátását, egészen a 20. század elején létesített modern vízvezetékrendszer kialakításáig.
A Bottini vízvezetékrendszer egyik fő ága a 7,5 km hosszú Fontebranda fővezeték, mely a mélyben észak felől, Fontebecci környékéről vezeti be a vizet. A másik fő ág a 15,7 km hosszú Fonte Gaia fővezeték, mely többek között a piazza del Campo kútját, a Fonte Gaia kutat is táplálja.
Fontebranda
A Fontebranda Siena legimpozánsabb, legbővizűbb kútja, de kétségkívül a leghíresebb is, hiszen még Dante is említi az Isteni színjátékban:
„De ha Guidót látnám e szörnyü helyben,
vagy Sándort, vagy az öccsüket, e kéjet
Branda-kutért nem adná szomju lelkem.”
(Pokol, XIII, 76-78)
A Fontebranda kutat először 1081-ben említi egy írásos emlék, majd egy 1193-as dokumentum a Fontebranda bővítéséről szól. 1246-ban Giovanni di Stefano téglából és mésztufából épületet emelt fölé.
Siena legősibb kútját, a Fontebranda környékét a korai középkortól a lenfonók és más olyan kézművesek lakták, akiknek munkájához jelentős vízellátásra volt szükség.
A kút közelében született és élt Sienai Szent Katalin, akit éppen ezért a Fontebranda szentjének is neveznek.
A Fontebranda épületét három gótikus csúcsíves boltív díszíti, tetejükön falcsipkézettel, felül pedig háromszög motívumokkal díszített boltívek sorozata. A homlokzaton négy oroszlánra emlékeztető díszítés látható, a közepén pedig Siena címere.
A Fontebranda vizét is egymás után három medencébe vezették, az ivóvíz, az állatok itatása, majd a mosás és egyéb felhasználás céljából. Az elfolyó víz pedig a kelmefestők műhelyében került felhasználásra, illetve vízimalmok meghajtására használták.
Fonte Gaia, Siena főterének szökőkútja
1347-ben Jacopo di Vanni Ugolini vezetésével megkezdődtek Siena főterén, a piazza del Campón lévő közkút ásási munkálatai, melyek 1346-ban sikeresen be is fejeződtek. 1386-ban általános öröm közepette avatták fel Siena első közkútját. Nevét is innen kapta: Fonte Gaia jelentése: bővizű forrás.
Az ezernégyszázas évek elején, 1409 és 1419 között Jacopo della Quercia elkészítette a Piazza del Campón, Siena főterén lévő közkút, a Fonte Gaia díszítését, azaz a szobrokat és a domborműveket. A sienai Fonte Gaia díszítése eredeti módon ötvözi a gótikus hagyományokat a reneszánsz újításokkal. A sienai szökőkutat ma díszítő szobrok és domborművek másolatok, melyeket Tito Sarrocchi sienai szobrászművész 1868-ban készített.
Siena főtere, a piazza del Campo
Toszkána gótikus gyöngyszemének legfontosabb tere a piazza del Campo. Különlegességét kagylóformájának köszönheti. Siena főtere építészetileg teljesen töretlen, egységes stílusú. Hírnevét növeli az évente kétszer itt rendezett világhírű palio.
Egy ősi megállapodás értelmében Siena főtere, a piazza del Campo és a téren található városháza, a Palazzo Pubblico di Siena nem tartozik egyik városrészhez, azaz contradához sem. A főtér 3 fő utca kereszteződésében található, hangulata harmóniát, nyugalmat sugároz. A sienaiak büszkék városuk főterére, mert úgy tartják, hogy a szépség iránt való szenvedélyes vonzalmuk tanújele, melyről idejekorán bizonyságot adtak. A sienai Piazza del Campo a középkori építészet egyik legszebb remekműve.
A sienai főtér félkör alakú, formája egy felfordított, dél felé néző kagylóhéjra emlékeztet. A padlózat vörös téglaburkolatát a fehér csíkok kilenc cikkre osztják. A teret épületek szinte teljes gyűrűje fogja közre, melyet 11 (egykor 12) sugárirányú utacska tör meg, melyeket szándékoltan takarnak a boltívek és a föléjük emelt épületszintek. Siena főterének geometriája kihasználja a terület adottságait, és így a különleges helyszínt a tudatos tervezés érzetével ellenpontozza. A főtér, melynek kerülete 333 méter, látványosan két részre osztott. Az egyik a belső, mélyebben fekvő rész, amely a tér középső és déli részét foglalja el, padlózata a sienai kilencek tanácsát idézően kilenc cikkre osztott, s a másik, az azt körülvevő külső rész, melyet kőlapok burkolnak.
A terület, ahol jelenleg a főtér található, eredetileg a pangó esővíz miatt elmocsarasodott, majd lecsapolták. Az első írásos dokumentum, amely említi a sienai piazza del Campo területrendezését, 1169-ből származik. Ekkor még a Piazza del Campo és a Piazza del Mercato, amely jelenleg a városháza mögött található, egybefüggő füves területet képezett Siena városán belül, innen származik elnevezése: campo olaszul mezőt, rétet jelent. 1193-ban foglalták először írásba a két tér, a sienai piazza del Campo és a piazza del Mercato (piactér) elválasztását, a területet akkoriban „Campus Fori” néven említik, ami a piac jellegére utal. 1270-ig, a sienai huszonnégyek tanácsának kormányzása idején (1236-1270), a később Siena főterévé alakult területet piacozásra és vásározásra használták. Elhelyezkedése miatt a sienaiak már akkor is előszeretettel találkoztak egymással a jelenlegi Campo területén, mely a sienai városrészek közötti találkozási pont volt. Már akkor tetten érhető a tudatosság a sienai városvezetők részéről a piazza del Campo területi rendezési tervét illetően, mert az akkori városvezetés tervei szerint nemcsak a vásárok és a piac helyszínéül szolgált volna, hanem a polgári ünnepek színteréül is, annak analógiájára, ahogy a dóm a vallási ünnepeknek adott otthont.
Az 1262. évi rendeletekben jelennek meg a piazza del Campo rendezését célzó első szabályozások: Siena főterére néző épületeknek csak kettő vagy három kis oszloppal megosztott ablakai lehettek, és megtiltották a piazza del Campóra néző erkélyek, illetve balkonok nyitását, ugyanakkor rendelkeztek a sienai főtérre vezető 12 bejárat tökéletesítéséről is. A főtér belső kagylójának téglákkal való burkolása 1333-1334-ben készült, a külső rész burkolata pedig 1347-1348-ban.
A sienai városháza, a Palazzo Pubblico (vagy Comunale) di Siena
A piazza del Campo leghangsúlyosabb épülete a Palazzo Pubblico di Siena, azaz a városháza, mely látványosan lezárja a völgy felé a teret. A téren minden vizuális vonal a városháza felé tart: a lejtők, a lépcsők, az épületek vonalai és a padlózat vonalai is, ezzel különleges hangsúlyt adva a városháza épületének, és ezzel is jól kifejezi a lakosság tiszteletét városuk és annak közintézményei iránt.
Siena konzuli tanácsa 1270 előtt, a huszonnégyek tanácsának kormányzása idején a San Pellegrino-templom kúriájában ülésezett. A harang tanácsa nemesekből állt, és azért kapta ezt a nevet, mert a Minganelli család egyik tornyának nagyharangja megszólalása jelezte az üléseik kezdetét, melyek helyszíne a mai via Banchi di Sopra 15. szám alatt volt.
Az arisztokratikus városvezetés bukása után a sienai kilencek tanácsának kormányzása következett (1287-1355). A kilencek tanácsa idején került szóba először az a terv, hogy a sienai városvezetés számára egy állandó, semleges székhelyet építsenek a Siena főterét megosztó fal vonalában. Az 1200-as évek végén elkezdődött a piazza del Campo magánépületeinek állami felvásárlása, az 1300-as évek elején pedig nekiláttak a főépület, a kápolna és a vámépület bővítésének. A városháza 1298 és 1310 között épült. A Palazzo Pubblicót, azaz a sienai városházát végül a Sienai Köztársaság idején a várost vezető konzuli tanács építtette, hogy székhelyül szolgáljon a kilencek tanácsának.
A városháza építőanyagául nem használtak követ, hanem téglából építették, a fehér építészeti elemek anyaga pedig a márvány. Minden ablaka csúcsíves keretű, a falcsipkézet paralelepipedon alakú, ún. gvelf típusú. A városháza és a Torre del Mangia naponta 10 és 19 óra között látogatható, a belépőjegy fejenként 13 euró, és előre nem foglalható.
Fotók: Antonio Cinotti
„Leértek a Campóra, és Mihály a Torre della Mangiát bámulta, a városháza több mint száz méter magas tornyát, amely tűszerűen szúrta be magát az esti égbe. Tekintete lassan követte a tornyot felfelé a szédítő magasba, és a torony is mintha egyre nőtt volna az ég zengő, sötétkék tájai felé.”
(Idézet Sienáról Szerb Antal: Utas és holdvilág című regényéből)
Siena harangtornya, a Torre del Mangia története
A sienai Mangia-torony 1325 és 1348 között épült. Ahogy a sienai Piazza del Campo a polgári ünnepek színhelyének készült arra rímelve, ahogy a sienai Duomo az egyházi ünnepek helyszíne, a Torre del Mangia a polgári harangtorony lett.
A sienai Torre del Mangia nevét egy régi toszkán anekdota őrzi. Az anekdota szerint a sienai Torre del Mangia nevét első harangozójáról, Giovanni di Balduccióról (vagy rövidebben csak di Duccióról) kapta. A harangtorony első gondnoka arról vált híressé, hogy nagyra értékelte a toszkán konyha örömeit, ezért jövedelmét könnyelmű módon Siena éttermeiben szórta el. Így Siena lakói, akik nagyon szeretnek beceneveket adni (elég csak a sienai palión résztvevő zsokékra gondolni, mindegyiknek van saját beceneve), a Mangiaguadagni becenévvel illették, aminek jelentése magyarul: Jövedelemfaló, de röviden csak Mangia, a sienai Torre del Mangia első harangozója, és egyben névadója. A Torre del Mangia jelentése magyarul tehát a Mangia tornya. Giovanni di Balduccio nem sokáig harangozott , mert 1360-ban a harangtornyot mechanikus óraművel látták el.
A Torre del Mangia Olaszország második legmagasabb középkori tornya a maga 102 méteres magasságával. Magasságban az olaszországi középkori tornyok közül csak a cremonai Torrazzo di Cremona előzi meg.
A sienai Torre del Mangia négy sarkának tájolása tökéletes, észak-dél és kelet-nyugat irányú.
A városháza és a Torre del Mangia naponta 10 és 19 óra között látogatható, a belépőjegy ára fejenként 13 euró.
Toszkána legjelentősebb kulturális eseménye a sienai palio
Siena történelmi belvárosa 17 városnegyedre, városrészre van felosztva, ezek neve olaszul: contrada. A contrada jelentősége nagyon nagy a város életében történelmi és társadalmi szempontból egyaránt. A contrada, azaz a mai Siena városrészekre való felosztása évszázadokkal ezelőtt alakult ki. Siena lakóit a városrészek hagyományai kötik össze egymással és a város múltjával. Sienában egész évben sok társadalmi esemény, közösségi összejövetel kötődik a városrészekhez, melyek mind jó alkalmat szolgáltatnak az ünneplésre, a városi hagyományok ápolására. Siena lakói számára a társadalmi identitás fontos eleme valamelyik sienai városrészhez, azaz contradához való tartozás.
A palio a Siena városrészei közötti lovas verseny, mely Siena főterén, a piazza del Campón kerül megrendezésre minden évben két alkalommal, július 2-án és augusztus 16-án. Minden palión Siena 17 városrésze közül csak 10 képviselője fut a lóversenyen: részt vesz az a 7 városrész, amely az egy évvel korábbi versenyen nem vett részt, a többi 3 résztvevő városrészt pedig sorsolás útján választják.
Parkolás Sienában
Sienában is, mint Olaszországban általában, a sárga színnel felfestett parkolóhelyeken csak különleges esetekben szabad megállni: mozgássérültet szállító járművel, mentőautóval, és így tovább. Ezt helyenként nagyon szigorúan veszik, előfordul, hogy a figyelmetlen autós mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyen hagyott járművét gyorsan elszállítják.
A kék színnel felfestett parkolóhelyek fizetős parkolók. A felszíni fizetős parkolókban a parkolásért hétfőtől szombatig reggel 8 és este 8 óra között óránként másfél euró a díj. Vasárnap és ünnepnapokon, valamint este 8 és reggel 8 között a parkolás ezeken a parkolóhelyeken ingyenes.
A fehér színnel felfestett parkolóhelyek nem fizetős, hanem ingyenes parkolók, de előfordulhat, hogy használatukat korlátozzák. Nagyon fontos tehát, hogy a fehér színnel felfestett parkolóhelyen való parkolás előtt figyelmesen tájékozódjunk a korlátozásokat illetően: egyes helyeken csak bizonyos ideig (pl. 30 perc) szabad várakozni, ilyenkor a parkolás megkezdésének idejét az autóban a szélvédő mögött jól látható helyen jelezni kell. Más esetekben a fehér színnel felfestett parkolók használata csak az adott környéken lakók számára megengedett, ők a parkolási engedélyt a szélvédő mögött jól látható helyen el is helyezik.
Ingyenes parkolóhelyek Sienában
Sienában az utcai, tehát közterületen lévő fizetős parkolóhelyeken is ingyenesen lehet parkolni este 8 és reggel 8 között, és vasárnap- és ünnepnapokon. No de mi a helyzet hétfőtől szombatig, nap közben?
Ingyenes parkoló Siena nyugati oldalán
Vendégházunktól legcélszerűbb az az ingyenes parkolóhely, ahonnan Siena belvárosát ingyenes mozgólépcső-rendszeren keresztül tudjuk megközelíteni. Ez a parkoló a Via Esterna di Fontebranda végén, a 100-as házszám környékén van. A parkoló gps-koordinátái: 43°19’04.8″N 11°19’29.0″E illetve 43.317996, 11.324728.
Ez az ingyenes parkoló nem túl nagy, és könnyen előfordulhat, hogy mire odaérünk, tele van. Ekkor dönthetünk úgy, hogy a via Esterna di Fontebranda túloldalán lévő fizetős, fedett parkolóban, a Santa Caterinában hagyjuk az autónkat megkezdett óránként 2 euróért, vagy egyszerűen tovább is állhatunk, és egy másik, Siena belvárosához közeli ingyenes parkolóban próbálunk szerencsét.
Ha sikerült a Fontebranda kapu környékén leparkolni az autót, akkor a kapun áthaladva, a szökőkút mellett jobb kéz felé fogjuk találni az ingyenes mozgólépcső-rendszer nem túl jól kitáblázott bejáratát.
A város nyugati oldalán, a Siena Ovest lehajtónál, a Colonna San Marco közelében és a strada Massetana Romana mentén sok ingyenes parkolóhely van (takarítás miatt tilos parkolni minden hónap második és negyedik szombatján). Innen tömegközlekedéssel 5 perc alatt a belváros közepén vagyunk, a kisbuszok például a piazza Duomóra visznek.
Ingyenes parkloló Sienában, az erőd (Fortezza Medicea) közelében
A Fortezza Medicea közelében is találunk ingyenes parkolót. A városközpont innen kb. nyolcszáz méter, az erőd parkján át kellemes, rövid séta. Kis szerencsével szabad parkolóhely is akad, hacsak nem szerdán, a sienai heti piac idején próbálkozunk, hiszen szerdánként reggeltől kora délutánig biztosan zsúfolásig van. A címe: via Bruno Bonci 1. GPS-koordinátái: 43°19’10.6″N 11°19’25.5″E illetve 43.319603, 11.323757
Ha nem találtunk itt ingyenes parkolóhelyet, dönthetünk úgy, hogy a közeli fizetős, fedett parkolóban, a Parcheggio lo Stadióban hagyjuk az autónkat megkezdett óránként 2 euróért., vagy egyszerűen tovább is állhatunk.
További ingyenes parkolók Siena külvárosában
A város déli oldalán a via Piccolomini, esetleg a via Girolamo Gigli mentén parkolhatunk. A kisbuszokkal innen tíz perc alatt bejutunk a Piazza del Campo közelébe. Javasoljuk még a via Peruzziról nyíló via Cozzarellit, itt hagyva járművünket a belvárost a Porta Pispinin át közelíthetjük meg.
A via delle Province elején egy nagy, ingyenes parkolót találunk. Tömegközlekedéssel (10-es busszal) negyed óra alatt a belvárosba jutunk, jegyet a megállók közelében vásárolhatunk.
Fizetős parkolók Sienában
Felszíni fizetős parkolók Sienában
Vasárnap és ünnepnapokon a felszíni fizetős parkolókban is ingyenes a parkolás. Hétfőtől szombatig reggel 8 és este 8 között a parkolási díj másfél euró óránként, ami a parkolóautomatánál fizetendő.
Piazza Amendola
A Porta Camollia közelében található, ahonnan kényelmesen, néhány perces sétával a belvárosba jutunk.
Szombat délelőttönként 8 és 11 óra között takarítás miatt ne parkoljunk itt.
Via Bastianini – Porta S. Marco
A Porta Laterina közelében találjuk ezt a felszíni parkolót, bár városfalon belül van, innen még húsz perc séta Siena főtere, a Piazza il Campo.
Via Roma
Innen a Porta Romanán keresztül közelíthetjük meg a történelmi belvárost.
Fedett, fizetős parkolók Sienában
Sienában a fedett, fizetős parkolók árai általában magasabbak a felszíni parkolókénál. Kivételt képez a vasútállomás mellett található fedett parkoló, ahol az első óra 50 cent, két euróért pedig egész nap parkolhatunk. Innen a mozgólépcső-rendszer használatával és sétával juthatunk a belvárosba, a Porta Camollián keresztül.
A többi fedett fizetős parkolóban óránként 2 euróért parkolhatunk. A Stadio parkolóban minden nap este 8 és reggel 7 között ingyenes a parkolás, míg többiben mindig fizetni kell.
San Francesco: Via B. Peruzzi – Porta Ovile (fedett parkoló) mozgólépcső-rendszeren keresztül is meg lehet közelíteni a belvárost
Il Duomo-Via del Nuovo Asilo – Porta San Marco (fedett parkoló)
Il Campo-Via Fontanella-Porta Tufi (fedett parkoló)
S.Caterina-Via Esterna Fontebranda (fedett parkoló): Mozgólépcső-rendszeren keresztül is meg lehet közelíteni a belvárost.
Vásárlás Sienában
Mint ahogy a budapestieknek sem jutna eszébe a Váci utcában vásárolni, mi sem javasoljuk a Toszkánába látogatóknak, hogy drága forintokért vásárolt euróikat Sienában a városfalakon belül költsék el (persze, itt nem a belépőjegyekre gondolunk, és nem is egy jó kávéra vagy fagyira, ezeket bármikor és bármi áron meg kell venni.)
Azt tapasztaltuk, hogy a magyar vendégeink, hozzánk hasonlóan, mindig a helyiek által látogatott boltokat, kávézókat, helyeket keresik, ezért ezeket ajánljuk nekik. Így igazibbat látunk, mintha megmaradnánk a turisták számára “mesterségesen” előállított valóságnál. A boltoknál ez nyilvánvaló előnyökkel jár, hiszen a turistákból élő boltok árai magasabbak. Sienában “shoppingolni” a falakon kívül, a strada Massetana Romanán érdemes. Minden van ezekben a boltokban, ami olasz, (és persze kínai árukból is bőséges a kínálat): cipő, ruha, lakberendezés, háztartási és, műszaki cikkek, élelmiszerek, borok, sportfelszerelés, stb. Parkolni is lehet, választék is van, de még mekkora…
Kiemelnék egy cukrászdát, a neve La Casa del Caffé. Az 50-es házszám alatt található a strada Massetana Romanán. Nagyon sok toszkán, sienai specialitást készítenek, de nem csak saját készítésű süteményeket és hozzávalókat árulnak, hanem sok-sok más finomságot is. Lehet itt frissen pörkölt kávét is kapni, és a kínált portékát helyben is el lehet fogyasztani. Igazán kellemes, jó hangulatú, karakterisztikus hely.
Vásárlás Ampugnanóban
Ampugnano olyan kicsi falu, hogy itt nincs semmilyen bolt, viszont a legtöbb élelmiszert mozgó árusok házhoz hozzák: a szomszédos La Macchia nevű faluban működő pékség teherautója vasárnap kivételével minden nap dél körül dudálva megáll a ház előtt, hogy friss pékáruját kínálja. Hétfőn délelőtt 10 körül egy kisebb teherautó érkezik, vezetője délolasz akcentussal tukmálja a legfinomabb, legszebb és legfrissebb zöldségeket, gyümölcsöket, “csupa déli cucc”, ahogy ő mondja. Kedden reggel 9 körül egy másik, nagyobb zöldséges teherautó jön. A szomszéd néni mesélte, hogy már több, mint 40 éve vásárol ettől a zöldségestől, és nemrégen, amikor a néni hosszabban betegeskedett, meglepve, de mégis örömmel láttuk, hogy a hatalmas teherautó megkerüli a kertünket, és a néni otthonához vezető, a teherautóhoz képest valószínűtlenül pici úton át bekanyarodik hozzá.
Kedden a déli órákban a halárus autója is megjelenik, hangszóróján hirdetve a friss halakat. Kedden és pénteken délután három körül a piazzára, azaz Ampugnano világváros főterére kell kisétálnunk, ha friss házitejet vagy friss húst szeretnénk. Itt ilyenkor össze is szokott gyűlni a falu, és különösen, ha a tejesautó késik, a tejvásárlás komoly társasági eseménnyé lép elő. Csütörtök délután a piazzán teherautó állomásozik: a mobil vegyesbolt, a mosóportól a toalettpapíron át az édességig, a sótól a felmosórongyig rengeteg dolgot árul.
Környező falvak
A szomszédos, nagyobb falvakban, San Rocco a Pilliben, Rosiában és Sovicillében kétheti rendszerességgel van piac. San Rocco a Pilliben és Rosiában közepes méretű Coop áruházat találunk. Ezek nyitvatartása hétköznapokon 8.30-13.00, 15.30-20.00, szombaton 8.30-20.00, vasárnap zárva.
Meg kell említeni még a messze földről híres biopiacot is, a Mercatale di Sovicillét: minden hónap első és harmadik szombatján a helyi termelők és kézművesek árulják termékeiket. Vehetünk itt például mézet a méhésztől, baromfihúst a tenyésztőtől, tányérokat a keramikustól, sőt, egy alkalommal láttuk, hogy egy idős bácsi az általa írt helytörténeti könyvet árulta. A Mercatale di Sovicille szigorú szabályai előírják, hogy az árult terméket annak előállítója köteles árulni, ez remek alkalom arra, hogy igazi élményben legyen részünk.
Toszkánában a jó szálláshelyek hamar elfogynak
Siena, Toszkána
Siena, Toszkána gótikus gyöngyszeme
Siena város története
Siena város története
Siena már az etruszkok idején lakott terület volt. A települést Augustus császár alapította Saena Iulia néven. A legrégebbi írásos dokumentum, amelyben Sienát említik, az a Kr. u. 70-ből származó irat, melyben az egyik római szenátor arról számol be, hogy Sienába tett hivatalos látogatása során áltemetéssel csúfolták ki a sienaiak. A korai középkorban Siena egyházmegyei és püspöki székhely volt. A longobárdok idején Sienában a hatalmat a királyi ispán gyakorolta, Nagy Károly idején pedig a gróf.
A 10. századtól Siena virágzásnak indult. Mivel fontos, Rómába vezető kereskedelmi útvonalak kereszteződésében épült, jelentős várossá fejlődött. A Sienai Köztársaság idejét 1125-től számítjuk, ekkor mozdították el hivatalából a püspököt, és ettől kezdve gyakorolta a hatalmat a város és a környező vidék felett a választott konzuli tanács. A 12. század elején Siena terjeszkedni kezdett, és szövetségeseket gyűjtött. Mivel gazdasági és politikai befolyása nőtt, harcba szállt Toszkána nyugati területeiért Firenzével. Siena szoros kapcsolatot ápolt az egyházi állammal, és Róma ebben az időben gyakorta folyamodott bankkölcsönért a sienai bankárokhoz.
Siena 1287-ig a császárpárti gibellin oldalon állt a pápapárti gvelf Firenzével szemben. A Monteapertinél 1260-ban vívott emlékezetes csatában Siena a gibellinek oldalán legyőzte a gvelfeket és Firenzét. 9 évvel később, 1269-ben Colle di Valdelsánál viszont Siena csatát vesztett, és a gvelfek átvették a város irányítását először a harminchatok tanácsán keresztül. 1277-től a sienai harminchatok tanácsából kizárták a nemesi dinasztiák képviselőit. 1280-ban megalakult a tizenötök tanácsa, mely 1286-ig maradt a város élén. 1286-tól Sienát a kilencek tanácsa kormányozta. A gvelfek és a gibellinek közötti háborúskodásoktól megtépázott Siena gazdasági és kulturális értelemben is fénykorát élte a sienai kilencek tanácsának idején.
Siena jelentős várossá fejlődött.
Az 1348-as pestisjárvánnyal megkezdődött Siena lassú hanyatlása. Területi terjeszkedése még folytatódott, a Sienai Köztársaság bukásának idején Toszkána területeinek harmada Siena fennhatósága alá tartozott. A Sienai Köztársaság, amely korát megelőzte demokratikus államberendezkedésével, 1555. április 21-én megdőlt, ugyanis V. Károly háromévnyi ostrom után bevette Sienát. Néhány év múlva I. Cosimo de’ Medici, Toszkána nagyhercege terjeszkedő politikájának esett áldozatul.
A sienai dóm
Fotók: Antonio Cinotti
„Siena volt a legszebb olasz város azok közt, amiket Mihály eddig látott. Szebb volt Velencénél, szebb a nemes Firenzénél és az árkádos, édes Bolognánál is. (…) Az egész város, meredek, rózsaszín utcáival, véletlen-gondtalanul hullámzott csillag alakban vonuló dombjain; és lakóinak arcán is azt lehetett olvasni, hogy nagyon szegények, de nagyon boldogok, boldogok a maguk utánozhatatlan latin módján. A város meseszerű, vidám meseszerű jellegét az adja meg, hogy minden pontjáról látni lehet a város tetején a dómot, amely mint egy tréfás, zebraszínű, tornyos Zeppelin lebeg fölötte. A dóm egyik fala a templom tömegétől külön áll, jó kétszáz lépés távolságra, groteszken és gyönyörűen, az emberi tervek meghiúsulásának legnagyobbszerű térbeli szimbóluma gyanánt. Mihály imádta a bohémséget, ahogy ezek a régi olaszok nekikezdtek a katedrálisuknak. „Nekünk is kell, ha Firenzének van, sőt lehetőleg nagyobb legyen”, mondták, és megépítették a legmesszebb fekvő falat, hogy a firenzeiek előre rémüldözzenek, hogy mekkora lesz a sienaiak temploma. Azután elfogyott a pénz, az építők természetes gesztussal letették szerszámaikat, és többet feléje se néztek a katedrálisnak. – Igen, igen – gondolta Mihály -, így kell templomot építeni, ha az Ulpius-ház lakói templomot építettek volna, bizonyára ők is így tettek volna. Azután lementek a Campóra, a város kagyló alakú főterére, amely már alakjánál fogva is olyan volt, mint a város mosolya. Mihály alig tudott elszakadni”
(Idézet Sienáról Szerb Antal: Utas és holdvilág című regényéből)
A sienai dóm
Olaszország egyik legjelentősebb gótikus katedrálisa. Teljes neve: Cattedrale Metropolitana di Santa Maria Assunta.
Építéséről az első írásos dokumentumok 1226. decemberéből származnak, ekkor utalt ki először pénzösszeget a Sienai Köztársaság a sienai dóm építésére. Az építkezés valószínűleg már hamarabb, a 12. század közepén megkezdődött egy már meglévő épületből kiindulva, amely a feltételezések szerint a 11. századból származó egykori Minerva-templom lehetett.
A hagyomány szerint Siena új katedrálisának felszentelésére 1179. november 18-án került sor, melyet III. Sándor pápa végzett el, aki számára Siena különleges jelentőséggel bírt, hiszen szülővárosa volt. Ennek az eseménynek az emlékére tűzik ki minden év november 18-án mindmáig a katedrálisban a pápai zászlót. A pápai felszenteléskor azonban még korántsem volt készen, ezért 1196-ban bizottság jött létre az építési munkálatok ellenőrzésére. A dóm munkálatait 1238 és 1285 között San Galgano szerzetesei ellenőrizték.
Valószínűleg 1317-ben készült el, de szinte azonnal megkezdődtek a bővítési munkálatok is. 1339-ben, Siena virágzásának csúcsán úgy tűnt, hogy a dóm túl kicsi a város számára: Siena népesebb lett, a sienaiak kiterjedt közösségi életet éltek, és titkon arra vágytak, hogy városuk maga mögé utasíthassa Firenzét. Firenze akkoriban új és gigantikus katedrálissal rendelkezett. Siena lakói tehát azt tervezték, hogy a meglévő sienai dóm csak a kereszthajója lesz az új katedrálisnak, a homlokzata dél felé néz majd, a régi épülethez képest sokkal előrébb helyezkedik el, és így egy 50 m hosszú, 30 m széles óriási templomot hoznak létre. A sienai dóm bővítésének megtervezését Lando di Pietro építészre bízták, majd 1340-től a munkálatokat Giovanni di Agostino szobrász és építész felügyelte.
A sienai lakosság egyharmadát áldozatul követelő 1348-as pestisjárvány és néhány súlyos statikai probléma együttes következményekényeként a dóm bővítése félbeszakadt. Siena új dómjának terve így tehát meghiúsult. A város lakosai beletörődtek ebbe, és 1357-ben Domenico di Agostino (Giovanni testvére) irányítása alatt a régi dóm befejezési munkálatai megkezdődtek, majd 1370-ben sikeresen be is fejeződtek.
1870-ben egy tűzvész elpusztította a kupola és a tetőzet külső, fából készült részeit, melyeket helyre is állítottak.
A füstbe ment, nagyravágyó tervek legszembetűnőbb emléke a nagy homlokzat, olaszul Facciatone, ahonnan Siena egyik legszebb panorámáját élvezhetjük.
A sikertelen bővítés nyomait a mai sienai piazza del Duomón a kövezet is hordozza: felfedezhetjük az oszlopok alapzatának jeleit. Az el nem készült épületszárny a Museo dell’Opera Metropolitana del Duomo (a sienai dóm múzeuma) székhelye lett.
A sienai zsinagóga - Sinagoga di Siena
A sienai zsidóság története
A sienai zsidóság Toszkána egyik legrégebbi zsidó közössége. Az első írásos emlékek 1229-ből származnak. Ezt követően a sienai olasz zsidókhoz Spanyolországból és Észak-Európából érkező zsidó családok csatlakoztak. Az alapvetően békés helyzet a 15. században fordult rosszabbra, amikor részben Bernardino da Feltre prédikációi következtében a sienai zsidóknak 1493-tól megkülönböztető jelzést kellett viselniük.
A sienai zsidók mintegy 350 éven keresztül a számukra szinte egyetlen megengedett foglalkozásként virágzó banki tevékenységet folytattak, ezt az 1471-es sienai bankalapítás sem zavarta meg. Az 1555-ben kiadott pápai bulla megszigorította a középkori zsidótörvényeket. Cosimo de’Medici a pápai bulla útmutatásai nyomán 1571-ben elrendelte, hogy a sienai zsidók csak a város számukra kijelölt részén lakjanak, a piazza del Campo közelében. A sienai gettó 1859-ig működött. A gettó időszakában épült fel a sienai zsinagóga.
A francia megszállás a sienai zsidó közösség számára jelentős fordulatot hozott: a francia népbiztos, Abram, 1799. március 29-én a sienai zsidókat teljes jogú polgároknak ismerte el, és az egyenlőség jelképeként a sienai gettó kapuit elégették a főtéren, a Piazza del Campón. Azonban néhány héttel később a Viva Maria antijakobinus és franciaellenes mozgalom követői, akik Siena városát átmenetileg felszabadították a francia megszállás alól, elkövették a Holokoauszt előtti egyetlen súlyos és erőszakos támadást a sienai zsidóság ellen. 1799. június 28-án az erőszakos pogrom a gettó épületeiben súlyos károkat okozott, valamint 19 zsidó származású sienai polgár erőszakos halálát is. A Piazza del Campón rakott máglyán, melyet a Viva Maria mozgalom követői azzal a szabadság fájával gyújtottak meg, amit a franciák előzőleg a francia forradalom jelképéül a Piazza del Campón állítottak, 13 sienai zsidó polgárt elevenen égettek el. A franciák visszatérésükkor visszaadták ugyan a zsidók szabadságát, de ez a véres epizód a sienai zsidóságot nagyon megviselte.
1935 körül, a fasizmus idején, a sienai gettó területét “városrendezésnek” vetették alá, mely inkább volt rombolás, mint rendezés, de az eredeti gettó sok épülete és a gettót átszelő utcák nevei ma is az eredetiek. A második világháború alatt 14 zsidó származású sienai polgárt deportáltak és öltek meg a náci haláltáborokban.
Fotók: BBuono, wikipedia.org
A zsinagóga
Toszkána egyik legrégebbi zsidó közösségének gyönyörűen felújított zsinagógája Sienában van. A zsinagógát 1756-ban a kor divatos firenzei építésze, Giuseppe del Rosso tervei alapján építették neoklasszicista és rokokó stílusban. Sienára (és Toszkánára) nem jellemző a neoklasszicista építészeti stílus. A zsinagóga Siena történelmi belvárosában található, a vicolo delle Scottéban. A gettó-zsinagógákra jellemző módon Sienában a zsinagóga egyszerű, kívülről szinte jellegtelen épületét belül gazdag díszítettség ellenpontozza. Siena zsinagógája tehát különleges, mert Toszkána igen kevés rokokó stílusú épületének jeles képviselője.
Bejárata mellett márványtábla őrzi a sienai deportáltak emlékét. A zsinagógával szemben az egykori gettó ivóvízforrása található, a kutat eredetileg a vízre mutató Mózes szobra díszítette, melyet Jacopo della Quercia sienai szobrásznak tulajdonítanak. A szobrot 1875-ben eltávolították, mert a lengyel zsidók kifogásolták, hogy a szobor megszegi az ábrázolási tilalmat. A szobor először a sienai dóm múzeumába került, majd a városháza múzeumába, ahol mindmáig őrzik.
A külső homlokzat dísztelenségének ellenpontozásaként a zsinagóga elegáns belső tere gazdagon díszített. A téglalap alakú főterem két oldalán helyezkednek el a padsorok, középen pedig az emelvény. Kilenc darab tíz ágú 18. századi gyertyatartó díszíti. A nők számára fenntartott külön imahely a felső szinten található: rácsszerű térelválasztóval szeparált balkon, melyet ma már nem az eredeti célra használnak, hanem egy kiállításnak ad otthont: itt tekinthetjük meg a Siena városában 700 éve élő zsidó közösség életének fontos eseményeit bemutató tárlatot olasz és angol nyelven.
Az emelvény mögötti falon neoklasszicista stílusú, gazdagon díszített ablakok három boltívben helyezkednek el. A mennyezeten fehér és kék stukkók a törvény tábláit ábrázolják. A zsinagógában értékes műkincseket őriznek: köztük a firenzei nemesi család, a Guadagni család műhelyéből származó rituális ezüstneműt, valamint ritka és értékes kelméket, az ún. indiánereket.
A sienai zsinagóga különleges műtárgya a tágas előtér bal oldalán található Illés széke, melyet Nissim rabbi 1860-ban ajándékozott a közösségnek. A különleges fa széket a körülmetélésről szóló idézetek intarziái díszítik, hiszen maga a szék is a körülmetélés szertartásához készült.
A zsinagógával szemben találjuk a gettó kútját, amit Siena lakói a mai napig ezzel a névvel illetnek – az elnevezés a via degli Archi falába bevésve látható.
Siena több, mint 500 éves izraelita temetője, mely a mai napig működik, a via del Linaiolo 19. szám alatt található.A sienai zsidók mintegy 350 éven keresztül a számukra szinte egyetlen megengedett foglalkozásként virágzó banki tevékenységet folytattak, ezt az 1471-es sienai bankalapítás sem zavarta meg. Az 1555-ben kiadott pápai bulla megszigorította a középkori zsidótörvényeket. Cosimo de’Medici a pápai bulla útmutatásai nyomán 1571-ben elrendelte, hogy a sienai zsidók csak a város számukra kijelölt részén lakjanak, a piazza del Campo közelében. A sienai gettó 1859-ig működött. A gettó időszakában épült fel a sienai zsinagóga.
A francia megszállás a sienai zsidó közösség számára jelentős fordulatot hozott: a francia népbiztos, Abram, 1799. március 29-én a sienai zsidókat teljes jogú polgároknak ismerte el, és az egyenlőség jelképeként a sienai gettó kapuit elégették a főtéren, a Piazza del Campón. Azonban néhány héttel később a Viva Maria antijakobinus és franciaellenes mozgalom követői, akik Siena városát átmenetileg felszabadították a francia megszállás alól, elkövették a Holokoauszt előtti egyetlen súlyos és erőszakos támadást a sienai zsidóság ellen. 1799. június 28-án az erőszakos pogrom a gettó épületeiben súlyos károkat okozott, valamint 19 zsidó származású sienai polgár erőszakos halálát is. A Piazza del Campón rakott máglyán, melyet a Viva Maria mozgalom követői azzal a szabadság fájával gyújtottak meg, amit a franciák előzőleg a francia forradalom jelképéül a Piazza del Campón állítottak, 13 sienai zsidó polgárt elevenen égettek el. A franciák visszatérésükkor visszaadták ugyan a zsidók szabadságát, de ez a véres epizód a sienai zsidóságot nagyon megviselte.
1935 körül, a fasizmus idején, a sienai gettó területét “városrendezésnek” vetették alá, mely inkább volt rombolás, mint rendezés, de az eredeti gettó sok épülete és a gettót átszelő utcák nevei ma is az eredetiek. A második világháború alatt 14 zsidó származású sienai polgárt deportáltak és öltek meg a náci haláltáborokban.
Siena és a víz
Siena lakosai régóta mindenkinél jobban tudják: a víz aranyat ér.
Toszkána sok más városával, többek között Firenzével ellentétben Siena nem rendelkezik sok vízzel, mert nincsenek sem források, sem folyók a város közelében. Az ott élőknek ezért mindig is nagy fizikai és anyagi erőforrásokat kellett áldozniuk a víz beszerzésére. Egy középkori hagyomány szerint Siena alatt a talajban egy bővizű folyó, a Diana folyik. A legenda szerint Siena városát a föld alatti folyó északkelet-délnyugat irányban szeli át, és vizének hasznosítása megoldaná Siena vízellátásának problémáját. 1176-ban a kármelita kolostor szerzetesei kútásás során bővizű földalatti eret találtak. Ez látszólag a Diana legendájának valóságát igazolta, a felfedezés nyomán sok hasonló ásatás indult meg. A 13-14. században Siena városa sok közpénzt áldozott a legendás földalatti folyó feltárására, de vizet minden erőfeszítésük ellenére sem találtak. A keresés borsos költsége a firenzeiek előtt is ismert volt, számukra értelmetlen pénzpocsékolásnak tűnt. Dante Isteni színjátékában is megörökíti a Diana-folyó hiábavaló keresését.
„S mire legjobban vágyik a szived,
arra kérlek: ha eljutsz Toscanába,
rokonaimnál mentsd meg híremet!
Meg fogod lelni őket ama kába
nép közt, mely Talamónért úgy bolondul,
mint fúrva hajdan Diánát hiába:
s több admirálja vész el ott bolondul.”
(Purgatórium, XIII, 151-154)
A vízre nagy szükség volt Sienában: a városi élethez és a mezőgazdasághoz egyaránt szükséges volt, valamint a gyakori tűzvész eloltására, hiszen a középkorban a lakóházak még főként fából épültek.
Az 1100-as évektől az 1400-as évekig Siena lakói összesen mintegy 25 km hosszú földalatti alagútrendszert építettek ki a város alatt, ezt a „Bottini” névvel illetik. A Bottini alagútrendszer nevét a boltíves alagutakról kapta. A földalatti alagútrendszer belső magassága mintegy 1,75 m, szélessége kb. 90 cm. Kilométerenként körülbelül egy métert lejt Siena belvárosának irányába, így tehát a belváros alá vezeti a vizet.
A Bottini csatornarendszer a Sienától északra található csatornák és források, például a Fonte Becci vizét, valamint a talaj által megszűrt esővizet szállítja. A Bottini alagútrendszerben a víz kis csatornában folyik, melynek népi neve: „Gorello”.
A Siena alatt húzódó alagútrendszerben az áramló víz földalatti ülepítőmedencéken is keresztülfolyik, melyek lassítják a víz útját, valamint tisztítják is a vizet, mert ezekben a medencékben le tud ülepedni a víz által szállított kalcium is, mely az egyéb üledékkel együttesen lemezkéket alkotva lesüllyed a medencék aljára.
A város alatt húzódó alagútrendszer kialakításának kemény fizikai munkálataiban sok munkás vett részt, a legnagyobb hírnévre a Németországból érkezett vendégmunkások tettek szert.
A csatornarendszer kialakításakor sok legenda született a borzasztó munkakörülményekről, vagy éppen a nehéz munkakörülmények miatt: sok elbeszélés szól a föld alatt lakozó furcsa élőlényekről, ezek a vérszomjas lények a „fuggisole” nevet kapták, a napfény elől elbújó démonokkal azonosítva őket. Az alagútrendszer falán látható kereszteket az alagutakat kiásó munkások vésték be, hogy megvédjék magukat ezektől a démonoktól.
Magát az ásást megkönnyítette, hogy a város alatt a talaj homokkő, nem kifejezetten kemény tengeri üledék. Ma az alagutak falán sok helyen látható az azt kialakító csákányok nyoma.
Így tehát az alagútrendszeren keresztül a víz eljut a víztározókhoz, melyek egyike a Pescaia, a mai Sienai Víz Múzeum székhelye.
A víztározók Sienában 3 medencéből álltak:
Az első az ivóvíz tárolására szolgált. Ezt jól befedték, gyakran megerősítették (a Pescaia esetében is), és folyamatosan őrizték, mivel nagyon értékesnek tartották. Egy sienai anekdota szerint egy alkalommal egy nőt rajtakaptak, amint éppen az ivóvízkészlet megmérgezésére készült, amiért is nagy kegyetlenséggel nyilvánosan megölték.
A második medencébe az első medencéből lefolyó víz került, ezt az állatok itatására használták. A harmadik medencébe a második medencéből lefolyó víz pedig tisztálkodásra és mosásra szolgált.
Fontos volt, hogy egy csepp víz se vesszen kárba.
A vízvezetékrendszer, a Bottini, tehát az esővíz összegyűjtésével a 13. századtól kezdve biztosította Siena vízellátását, egészen a 20. század elején létesített modern vízvezetékrendszer kialakításáig.
A Bottini vízvezetékrendszer egyik fő ága a 7,5 km hosszú Fontebranda fővezeték, mely a mélyben észak felől, Fontebecci környékéről vezeti be a vizet. A másik fő ág a 15,7 km hosszú Fonte Gaia fővezeték, mely többek között a piazza del Campo kútját, a Fonte Gaia kutat is táplálja.
Fontebranda
A Fontebranda Siena legimpozánsabb, legbővizűbb kútja, de kétségkívül a leghíresebb is, hiszen még Dante is említi az Isteni színjátékban:
„De ha Guidót látnám e szörnyü helyben,
vagy Sándort, vagy az öccsüket, e kéjet
Branda-kutért nem adná szomju lelkem.”
(Pokol, XIII, 76-78)
A Fontebranda kutat először 1081-ben említi egy írásos emlék, majd egy 1193-as dokumentum a Fontebranda bővítéséről szól. 1246-ban Giovanni di Stefano téglából és mésztufából épületet emelt fölé.
Siena legősibb kútját, a Fontebranda környékét a korai középkortól a lenfonók és más olyan kézművesek lakták, akiknek munkájához jelentős vízellátásra volt szükség.
A kút közelében született és élt Sienai Szent Katalin, akit éppen ezért a Fontebranda szentjének is neveznek.
A Fontebranda épületét három gótikus csúcsíves boltív díszíti, tetejükön falcsipkézettel, felül pedig háromszög motívumokkal díszített boltívek sorozata. A homlokzaton négy oroszlánra emlékeztető díszítés látható, a közepén pedig Siena címere.
A Fontebranda vizét is egymás után három medencébe vezették, az ivóvíz, az állatok itatása, majd a mosás és egyéb felhasználás céljából. Az elfolyó víz pedig a kelmefestők műhelyében került felhasználásra, illetve vízimalmok meghajtására használták.
Fonte Gaia, Siena főterének szökőkútja
1347-ben Jacopo di Vanni Ugolini vezetésével megkezdődtek Siena főterén, a piazza del Campón lévő közkút ásási munkálatai, melyek 1346-ban sikeresen be is fejeződtek. 1386-ban általános öröm közepette avatták fel Siena első közkútját. Nevét is innen kapta: Fonte Gaia jelentése: bővizű forrás.
Az ezernégyszázas évek elején, 1409 és 1419 között Jacopo della Quercia elkészítette a Piazza del Campón, Siena főterén lévő közkút, a Fonte Gaia díszítését, azaz a szobrokat és a domborműveket. A sienai Fonte Gaia díszítése eredeti módon ötvözi a gótikus hagyományokat a reneszánsz újításokkal. A sienai szökőkutat ma díszítő szobrok és domborművek másolatok, melyeket Tito Sarrocchi sienai szobrászművész 1868-ban készített.
Siena főtere, a piazza del Campo
Toszkána gótikus gyöngyszemének legfontosabb tere a piazza del Campo. Különlegességét kagylóformájának köszönheti. Siena főtere építészetileg teljesen töretlen, egységes stílusú. Hírnevét növeli az évente kétszer itt rendezett világhírű palio.
Egy ősi megállapodás értelmében Siena főtere, a piazza del Campo és a téren található városháza, a Palazzo Pubblico di Siena nem tartozik egyik városrészhez, azaz contradához sem. A főtér 3 fő utca kereszteződésében található, hangulata harmóniát, nyugalmat sugároz. A sienaiak büszkék városuk főterére, mert úgy tartják, hogy a szépség iránt való szenvedélyes vonzalmuk tanújele, melyről idejekorán bizonyságot adtak. A sienai Piazza del Campo a középkori építészet egyik legszebb remekműve.
A sienai főtér félkör alakú, formája egy felfordított, dél felé néző kagylóhéjra emlékeztet. A padlózat vörös téglaburkolatát a fehér csíkok kilenc cikkre osztják. A teret épületek szinte teljes gyűrűje fogja közre, melyet 11 (egykor 12) sugárirányú utacska tör meg, melyeket szándékoltan takarnak a boltívek és a föléjük emelt épületszintek. Siena főterének geometriája kihasználja a terület adottságait, és így a különleges helyszínt a tudatos tervezés érzetével ellenpontozza. A főtér, melynek kerülete 333 méter, látványosan két részre osztott. Az egyik a belső, mélyebben fekvő rész, amely a tér középső és déli részét foglalja el, padlózata a sienai kilencek tanácsát idézően kilenc cikkre osztott, s a másik, az azt körülvevő külső rész, melyet kőlapok burkolnak.
A terület, ahol jelenleg a főtér található, eredetileg a pangó esővíz miatt elmocsarasodott, majd lecsapolták. Az első írásos dokumentum, amely említi a sienai piazza del Campo területrendezését, 1169-ből származik. Ekkor még a Piazza del Campo és a Piazza del Mercato, amely jelenleg a városháza mögött található, egybefüggő füves területet képezett Siena városán belül, innen származik elnevezése: campo olaszul mezőt, rétet jelent. 1193-ban foglalták először írásba a két tér, a sienai piazza del Campo és a piazza del Mercato (piactér) elválasztását, a területet akkoriban „Campus Fori” néven említik, ami a piac jellegére utal. 1270-ig, a sienai huszonnégyek tanácsának kormányzása idején (1236-1270), a később Siena főterévé alakult területet piacozásra és vásározásra használták. Elhelyezkedése miatt a sienaiak már akkor is előszeretettel találkoztak egymással a jelenlegi Campo területén, mely a sienai városrészek közötti találkozási pont volt. Már akkor tetten érhető a tudatosság a sienai városvezetők részéről a piazza del Campo területi rendezési tervét illetően, mert az akkori városvezetés tervei szerint nemcsak a vásárok és a piac helyszínéül szolgált volna, hanem a polgári ünnepek színteréül is, annak analógiájára, ahogy a dóm a vallási ünnepeknek adott otthont.
Az 1262. évi rendeletekben jelennek meg a piazza del Campo rendezését célzó első szabályozások: Siena főterére néző épületeknek csak kettő vagy három kis oszloppal megosztott ablakai lehettek, és megtiltották a piazza del Campóra néző erkélyek, illetve balkonok nyitását, ugyanakkor rendelkeztek a sienai főtérre vezető 12 bejárat tökéletesítéséről is. A főtér belső kagylójának téglákkal való burkolása 1333-1334-ben készült, a külső rész burkolata pedig 1347-1348-ban.
A sienai városháza, a Palazzo Pubblico (vagy Comunale) di Siena
A piazza del Campo leghangsúlyosabb épülete a Palazzo Pubblico di Siena, azaz a városháza, mely látványosan lezárja a völgy felé a teret. A téren minden vizuális vonal a városháza felé tart: a lejtők, a lépcsők, az épületek vonalai és a padlózat vonalai is, ezzel különleges hangsúlyt adva a városháza épületének, és ezzel is jól kifejezi a lakosság tiszteletét városuk és annak közintézményei iránt.
Siena konzuli tanácsa 1270 előtt, a huszonnégyek tanácsának kormányzása idején a San Pellegrino-templom kúriájában ülésezett. A harang tanácsa nemesekből állt, és azért kapta ezt a nevet, mert a Minganelli család egyik tornyának nagyharangja megszólalása jelezte az üléseik kezdetét, melyek helyszíne a mai via Banchi di Sopra 15. szám alatt volt.
Az arisztokratikus városvezetés bukása után a sienai kilencek tanácsának kormányzása következett (1287-1355). A kilencek tanácsa idején került szóba először az a terv, hogy a sienai városvezetés számára egy állandó, semleges székhelyet építsenek a Siena főterét megosztó fal vonalában. Az 1200-as évek végén elkezdődött a piazza del Campo magánépületeinek állami felvásárlása, az 1300-as évek elején pedig nekiláttak a főépület, a kápolna és a vámépület bővítésének. A városháza 1298 és 1310 között épült. A Palazzo Pubblicót, azaz a sienai városházát végül a Sienai Köztársaság idején a várost vezető konzuli tanács építtette, hogy székhelyül szolgáljon a kilencek tanácsának.
A városháza építőanyagául nem használtak követ, hanem téglából építették, a fehér építészeti elemek anyaga pedig a márvány. Minden ablaka csúcsíves keretű, a falcsipkézet paralelepipedon alakú, ún. gvelf típusú. A városháza és a Torre del Mangia naponta 10 és 19 óra között látogatható, a belépőjegy fejenként 13 euró, és előre nem foglalható.
Fotók: Antonio Cinotti
„Leértek a Campóra, és Mihály a Torre della Mangiát bámulta, a városháza több mint száz méter magas tornyát, amely tűszerűen szúrta be magát az esti égbe. Tekintete lassan követte a tornyot felfelé a szédítő magasba, és a torony is mintha egyre nőtt volna az ég zengő, sötétkék tájai felé.”
(Idézet Sienáról Szerb Antal: Utas és holdvilág című regényéből)
Siena harangtornya, a Torre del Mangia története
A sienai Mangia-torony 1325 és 1348 között épült. Ahogy a sienai Piazza del Campo a polgári ünnepek színhelyének készült arra rímelve, ahogy a sienai Duomo az egyházi ünnepek helyszíne, a Torre del Mangia a polgári harangtorony lett.
A sienai Torre del Mangia nevét egy régi toszkán anekdota őrzi. Az anekdota szerint a sienai Torre del Mangia nevét első harangozójáról, Giovanni di Balduccióról (vagy rövidebben csak di Duccióról) kapta. A harangtorony első gondnoka arról vált híressé, hogy nagyra értékelte a toszkán konyha örömeit, ezért jövedelmét könnyelmű módon Siena éttermeiben szórta el. Így Siena lakói, akik nagyon szeretnek beceneveket adni (elég csak a sienai palión résztvevő zsokékra gondolni, mindegyiknek van saját beceneve), a Mangiaguadagni becenévvel illették, aminek jelentése magyarul: Jövedelemfaló, de röviden csak Mangia, a sienai Torre del Mangia első harangozója, és egyben névadója. A Torre del Mangia jelentése magyarul tehát a Mangia tornya. Giovanni di Balduccio nem sokáig harangozott , mert 1360-ban a harangtornyot mechanikus óraművel látták el.
A Torre del Mangia Olaszország második legmagasabb középkori tornya a maga 102 méteres magasságával. Magasságban az olaszországi középkori tornyok közül csak a cremonai Torrazzo di Cremona előzi meg.
A sienai Torre del Mangia négy sarkának tájolása tökéletes, észak-dél és kelet-nyugat irányú.
A városháza és a Torre del Mangia naponta 10 és 19 óra között látogatható, a belépőjegy ára fejenként 13 euró.
Toszkána legjelentősebb kulturális eseménye a sienai palio
Siena történelmi belvárosa 17 városnegyedre, városrészre van felosztva, ezek neve olaszul: contrada. A contrada jelentősége nagyon nagy a város életében történelmi és társadalmi szempontból egyaránt. A contrada, azaz a mai Siena városrészekre való felosztása évszázadokkal ezelőtt alakult ki. Siena lakóit a városrészek hagyományai kötik össze egymással és a város múltjával. Sienában egész évben sok társadalmi esemény, közösségi összejövetel kötődik a városrészekhez, melyek mind jó alkalmat szolgáltatnak az ünneplésre, a városi hagyományok ápolására. Siena lakói számára a társadalmi identitás fontos eleme valamelyik sienai városrészhez, azaz contradához való tartozás.
A palio a Siena városrészei közötti lovas verseny, mely Siena főterén, a piazza del Campón kerül megrendezésre minden évben két alkalommal, július 2-án és augusztus 16-án. Minden palión Siena 17 városrésze közül csak 10 képviselője fut a lóversenyen: részt vesz az a 7 városrész, amely az egy évvel korábbi versenyen nem vett részt, a többi 3 résztvevő városrészt pedig sorsolás útján választják.
Parkolás Sienában
Sienában is, mint Olaszországban általában, a sárga színnel felfestett parkolóhelyeken csak különleges esetekben szabad megállni: mozgássérültet szállító járművel, mentőautóval, és így tovább. Ezt helyenként nagyon szigorúan veszik, előfordul, hogy a figyelmetlen autós mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyen hagyott járművét gyorsan elszállítják.
A kék színnel felfestett parkolóhelyek fizetős parkolók. A felszíni fizetős parkolókban a parkolásért hétfőtől szombatig reggel 8 és este 8 óra között óránként másfél euró a díj. Vasárnap és ünnepnapokon, valamint este 8 és reggel 8 között a parkolás ezeken a parkolóhelyeken ingyenes.
A fehér színnel felfestett parkolóhelyek nem fizetős, hanem ingyenes parkolók, de előfordulhat, hogy használatukat korlátozzák. Nagyon fontos tehát, hogy a fehér színnel felfestett parkolóhelyen való parkolás előtt figyelmesen tájékozódjunk a korlátozásokat illetően: egyes helyeken csak bizonyos ideig (pl. 30 perc) szabad várakozni, ilyenkor a parkolás megkezdésének idejét az autóban a szélvédő mögött jól látható helyen jelezni kell. Más esetekben a fehér színnel felfestett parkolók használata csak az adott környéken lakók számára megengedett, ők a parkolási engedélyt a szélvédő mögött jól látható helyen el is helyezik.
Ingyenes parkolóhelyek Sienában
Sienában az utcai, tehát közterületen lévő fizetős parkolóhelyeken is ingyenesen lehet parkolni este 8 és reggel 8 között, és vasárnap- és ünnepnapokon. No de mi a helyzet hétfőtől szombatig, nap közben?
Ingyenes parkoló Siena nyugati oldalán
Vendégházunktól legcélszerűbb az az ingyenes parkolóhely, ahonnan Siena belvárosát ingyenes mozgólépcső-rendszeren keresztül tudjuk megközelíteni. Ez a parkoló a Via Esterna di Fontebranda végén, a 100-as házszám környékén van. A parkoló gps-koordinátái: 43°19’04.8″N 11°19’29.0″E illetve 43.317996, 11.324728.
Ez az ingyenes parkoló nem túl nagy, és könnyen előfordulhat, hogy mire odaérünk, tele van. Ekkor dönthetünk úgy, hogy a via Esterna di Fontebranda túloldalán lévő fizetős, fedett parkolóban, a Santa Caterinában hagyjuk az autónkat megkezdett óránként 2 euróért, vagy egyszerűen tovább is állhatunk, és egy másik, Siena belvárosához közeli ingyenes parkolóban próbálunk szerencsét.
Ha sikerült a Fontebranda kapu környékén leparkolni az autót, akkor a kapun áthaladva, a szökőkút mellett jobb kéz felé fogjuk találni az ingyenes mozgólépcső-rendszer nem túl jól kitáblázott bejáratát.
A város nyugati oldalán, a Siena Ovest lehajtónál, a Colonna San Marco közelében és a strada Massetana Romana mentén sok ingyenes parkolóhely van (takarítás miatt tilos parkolni minden hónap második és negyedik szombatján). Innen tömegközlekedéssel 5 perc alatt a belváros közepén vagyunk, a kisbuszok például a piazza Duomóra visznek.
Ingyenes parkloló Sienában, az erőd (Fortezza Medicea) közelében
A Fortezza Medicea közelében is találunk ingyenes parkolót. A városközpont innen kb. nyolcszáz méter, az erőd parkján át kellemes, rövid séta. Kis szerencsével szabad parkolóhely is akad, hacsak nem szerdán, a sienai heti piac idején próbálkozunk, hiszen szerdánként reggeltől kora délutánig biztosan zsúfolásig van. A címe: via Bruno Bonci 1. GPS-koordinátái: 43°19’10.6″N 11°19’25.5″E illetve 43.319603, 11.323757
Ha nem találtunk itt ingyenes parkolóhelyet, dönthetünk úgy, hogy a közeli fizetős, fedett parkolóban, a Parcheggio lo Stadióban hagyjuk az autónkat megkezdett óránként 2 euróért., vagy egyszerűen tovább is állhatunk.
További ingyenes parkolók Siena külvárosában
A város déli oldalán a via Piccolomini, esetleg a via Girolamo Gigli mentén parkolhatunk. A kisbuszokkal innen tíz perc alatt bejutunk a Piazza del Campo közelébe. Javasoljuk még a via Peruzziról nyíló via Cozzarellit, itt hagyva járművünket a belvárost a Porta Pispinin át közelíthetjük meg.
A via delle Province elején egy nagy, ingyenes parkolót találunk. Tömegközlekedéssel (10-es busszal) negyed óra alatt a belvárosba jutunk, jegyet a megállók közelében vásárolhatunk.
Fizetős parkolók Sienában
Felszíni fizetős parkolók Sienában
Vasárnap és ünnepnapokon a felszíni fizetős parkolókban is ingyenes a parkolás. Hétfőtől szombatig reggel 8 és este 8 között a parkolási díj másfél euró óránként, ami a parkolóautomatánál fizetendő.
Piazza Amendola
A Porta Camollia közelében található, ahonnan kényelmesen, néhány perces sétával a belvárosba jutunk.
Szombat délelőttönként 8 és 11 óra között takarítás miatt ne parkoljunk itt.
Via Bastianini – Porta S. Marco
A Porta Laterina közelében találjuk ezt a felszíni parkolót, bár városfalon belül van, innen még húsz perc séta Siena főtere, a Piazza il Campo.
Via Roma
Innen a Porta Romanán keresztül közelíthetjük meg a történelmi belvárost.
Fedett, fizetős parkolók Sienában
Sienában a fedett, fizetős parkolók árai általában magasabbak a felszíni parkolókénál. Kivételt képez a vasútállomás mellett található fedett parkoló, ahol az első óra 50 cent, két euróért pedig egész nap parkolhatunk. Innen a mozgólépcső-rendszer használatával és sétával juthatunk a belvárosba, a Porta Camollián keresztül.
A többi fedett fizetős parkolóban óránként 2 euróért parkolhatunk. A Stadio parkolóban minden nap este 8 és reggel 7 között ingyenes a parkolás, míg többiben mindig fizetni kell.
San Francesco: Via B. Peruzzi – Porta Ovile (fedett parkoló) mozgólépcső-rendszeren keresztül is meg lehet közelíteni a belvárost
Il Duomo-Via del Nuovo Asilo – Porta San Marco (fedett parkoló)
Il Campo-Via Fontanella-Porta Tufi (fedett parkoló)
S.Caterina-Via Esterna Fontebranda (fedett parkoló): Mozgólépcső-rendszeren keresztül is meg lehet közelíteni a belvárost.
Vásárlás Sienában
Mint ahogy a budapestieknek sem jutna eszébe a Váci utcában vásárolni, mi sem javasoljuk a Toszkánába látogatóknak, hogy drága forintokért vásárolt euróikat Sienában a városfalakon belül költsék el (persze, itt nem a belépőjegyekre gondolunk, és nem is egy jó kávéra vagy fagyira, ezeket bármikor és bármi áron meg kell venni.)
Azt tapasztaltuk, hogy a magyar vendégeink, hozzánk hasonlóan, mindig a helyiek által látogatott boltokat, kávézókat, helyeket keresik, ezért ezeket ajánljuk nekik. Így igazibbat látunk, mintha megmaradnánk a turisták számára “mesterségesen” előállított valóságnál. A boltoknál ez nyilvánvaló előnyökkel jár, hiszen a turistákból élő boltok árai magasabbak. Sienában “shoppingolni” a falakon kívül, a strada Massetana Romanán érdemes. Minden van ezekben a boltokban, ami olasz, (és persze kínai árukból is bőséges a kínálat): cipő, ruha, lakberendezés, háztartási és, műszaki cikkek, élelmiszerek, borok, sportfelszerelés, stb. Parkolni is lehet, választék is van, de még mekkora…
Kiemelnék egy cukrászdát, a neve La Casa del Caffé. Az 50-es házszám alatt található a strada Massetana Romanán. Nagyon sok toszkán, sienai specialitást készítenek, de nem csak saját készítésű süteményeket és hozzávalókat árulnak, hanem sok-sok más finomságot is. Lehet itt frissen pörkölt kávét is kapni, és a kínált portékát helyben is el lehet fogyasztani. Igazán kellemes, jó hangulatú, karakterisztikus hely.
Vásárlás Ampugnanóban
Ampugnano olyan kicsi falu, hogy itt nincs semmilyen bolt, viszont a legtöbb élelmiszert mozgó árusok házhoz hozzák: a szomszédos La Macchia nevű faluban működő pékség teherautója vasárnap kivételével minden nap dél körül dudálva megáll a ház előtt, hogy friss pékáruját kínálja. Hétfőn délelőtt 10 körül egy kisebb teherautó érkezik, vezetője délolasz akcentussal tukmálja a legfinomabb, legszebb és legfrissebb zöldségeket, gyümölcsöket, “csupa déli cucc”, ahogy ő mondja. Kedden reggel 9 körül egy másik, nagyobb zöldséges teherautó jön. A szomszéd néni mesélte, hogy már több, mint 40 éve vásárol ettől a zöldségestől, és nemrégen, amikor a néni hosszabban betegeskedett, meglepve, de mégis örömmel láttuk, hogy a hatalmas teherautó megkerüli a kertünket, és a néni otthonához vezető, a teherautóhoz képest valószínűtlenül pici úton át bekanyarodik hozzá.
Kedden a déli órákban a halárus autója is megjelenik, hangszóróján hirdetve a friss halakat. Kedden és pénteken délután három körül a piazzára, azaz Ampugnano világváros főterére kell kisétálnunk, ha friss házitejet vagy friss húst szeretnénk. Itt ilyenkor össze is szokott gyűlni a falu, és különösen, ha a tejesautó késik, a tejvásárlás komoly társasági eseménnyé lép elő. Csütörtök délután a piazzán teherautó állomásozik: a mobil vegyesbolt, a mosóportól a toalettpapíron át az édességig, a sótól a felmosórongyig rengeteg dolgot árul.
Környező falvak
A szomszédos, nagyobb falvakban, San Rocco a Pilliben, Rosiában és Sovicillében kétheti rendszerességgel van piac. San Rocco a Pilliben és Rosiában közepes méretű Coop áruházat találunk. Ezek nyitvatartása hétköznapokon 8.30-13.00, 15.30-20.00, szombaton 8.30-20.00, vasárnap zárva.
Meg kell említeni még a messze földről híres biopiacot is, a Mercatale di Sovicillét: minden hónap első és harmadik szombatján a helyi termelők és kézművesek árulják termékeiket. Vehetünk itt például mézet a méhésztől, baromfihúst a tenyésztőtől, tányérokat a keramikustól, sőt, egy alkalommal láttuk, hogy egy idős bácsi az általa írt helytörténeti könyvet árulta. A Mercatale di Sovicille szigorú szabályai előírják, hogy az árult terméket annak előállítója köteles árulni, ez remek alkalom arra, hogy igazi élményben legyen részünk.