Szőnyeg az autópályán

Annyira, de annyira abszurd, szinte szürreális volt, ami múlt csütörtökön történt velem. Azt hiszem, ilyesmi csak Olaszországban történhet.

A gyerekeimet szállítottam boldogságban autóval edzésre Siena északi részére, onnan az elkerülőn mentem Siena nyugati oldalára nyugodtan, munkaügyben, ügyfélhez. Éppen kezdett eleredni az eső. Nézem, hogy a gyorsforgalmin a belső sávban egy szőnyeg van. Mondom magamban, biztos leesett egy teherautóról. Pár másodperc múlva látom ám, hogy az előttem lévő autó megállt. Satufék, ABS, sikerült pár méterre tőle megállnom. Észrevettem ekkor, hogy nem is áll, hanem tolat!!! Egyenesen felém, aki állok! Ráfeküdtem a kürtre, dudáltam, ahogy bírtam, de ez nem zavarta meg abban az illetőt, hogy rendesen belémtolasson!!! Kiszállok, mondom neki: "Ember, magánál van, mit művel maga, tolat az autópályán?!!!" Erre ő: "Igen, mert a tetőcsomagtartóra volt rögzítve a szőnyegem, kioldózódott, és leesett, azért akartam visszamenni…" Erre én: " Akkor most nézze meg, mit csinált, és töltsük ki a biztosítási papírokat!" Ekkor eszeveszett hantázásba kezdett: "Anyám haldoklik, esküszöm a gyerekeim életére, hogy most nagyon kell rohannom, itt a nevem és a telefonszámom, találkozzunk, rendezzük a dolgot, de most kérem, hadd menjek!" Közben begyűjtötte a szőnyeget, és próbálta betuszkolni a kocsija utasterébe. Mondom neki: "Idehallgasson, csúnyán nekiment a kocsimnak. Jobb lenne ezt azonnal rendezni." Mondja ő: "Minden kárát meg fogom téríteni, de kérem, engedjen most el…" azzal elrohant. Mivel a kocsija ajtaját elfelejtette bezárni, és kilógott még egy kicsit a szőnyeg, pár méter után ismét megállt, hogy bezárja, aztán elviharzott. Felírtam a rendszámát is, amúgy nem tűnt vészesnek a kár, mert már amúgy is sérült karosszériaelemeket érte újabb, de nem végzetes csapás, de azért reméltem, sikerül rendezni a biztosítóval. A tettes, mielőtt elviharzott volna a helyszínről, megadta a nevét és a számát. Mondta, hogy melyik sienai szálloda tulajdonosa, és adott egy névjegyet, amin a szálloda neve, címe és telefonszáma volt, de az ő neve és mobilszáma nem. Mondam neki, hogy szépen vegyen elő egy igazolványt, és mutassa meg, kicsoda ő, valamint a mobilszámát is legyen szíves megadni. A mobilszámát végül megadta, és megmondta a nevét, de utána elment. Nem voltam benne biztos, hogy igazat mond.

Pár nap múlva, amint időm engedte, felhívtam a mobilszámán. Folyton megszakadt a vonal, és végül már egyáltalán nem volt elérhető. Odamentem a szállodába, a recepción mondtam, hogy kit keresek, és egyből megjelent az illető. Eleinte nem nagyon akart kötélnek állni, és amúgy olaszosan kommunikáltunk, üvöltöztünk, kiabáltunk egymással, sírtunk, nevettünk, fenyegetőztem, ő mindent elismert, aztán mindent letagadott, aztán megint mindent elismert, haldoklik az édesanyja, mondta, rengeteg sok a gyerekem, mondtam erre én, rendőrségre telefonáltam, aztán átadtam a telefont az ámokfutó szállodatulajdonosnak, a rendőrök azt mondták, inkább nem jönnének ki, próbáljunk megegyezni. Azt mondta, vigyem el a kocsit az ő szerelőjéhez, és ő kifizeti a számlát. Én azt mondtam, töltsük ki a biztosítási betétlapot, és már itt se vagyok. Sem személyeskedés, sem trágárság nem volt semelyik részről, a széles érzelmi skála ellenére megmaradt a kommunikációban a tisztelet. Végül abban egyeztünk meg, hogy másnap reggel 9-kor találkozunk az általam megjelölt autószerelőnél, kérünk tőle ajánlatot, és az összeg nagysága alapján eldönti, hogy zsebből kifizeti vagy kitöltjük a baleseti bejelentőt.

Becsületére legyen mondva, emberünk másnap reggel 9-kor pontosan megjelent a megbeszélt találkozón, az autószerelő nagyon szakszerű volt, és kiderült, hogy a betétlap lesz a jó megoldás. Erre viszont ott megint nem maradt idő, mert a szállodatulajdonosnak rohannia kellett, haza akart érni, mire az ápolónő megérkezik az édesanyjához infúziót adni. Újabb találkozó a hotelban délután fél ötkor, melynek során kitöltöttük és aláírtuk a baleseti bejelentőt.

Csodával határos módon sikerült végül mindent korrektül rendezni.