Montalcino, a Brunello di Montalcino szülővárosa

Toszkána a borbarátok paradicsoma

Az olasz borok nagyon gazdag palettáján belül Toscana különleges, mert egyetlen borvidéken, Toscana régión belül számos különlegesen magas minőségű bort készítenek. Toszkána született szépség: napfényes dombjai, tiszta levegője harmóniát sugároznak, a Toszkánába utazó szinte beleolvad a tájba, az ember Toszkánában könnyen ráérez arra az ősi egységre, ami az ember és a természet között fennáll. Szinte magától értetődőnek érezzük a finom borokat, melyekkel Toszkánában elkényeztetik az embert.

Siena városától délre találjuk Montalcino varázslatos városát. Szinte mesébe illő, ahogyan Montalcino városfalai körbeölelik a várost, melyet a tökéletes építészeti egységet visszatükröző régi vár ural. Montalcino, ez a gyönyörű középkori város a zöld toszkán lankák közt, világszerte különleges boráról, a „Brunello di Montalcino”-ról ismert.

Montalcino középkori városa szinte változatlan állapotban van a XVI. sz. óta. Ha felérünk arra a dombra, amelynek tetején Montalcino városa csücsül, elkápráztató látványorgiában lesz részünk: egymást érik a kacskaringós dombok, melyeket imitt-amott sárga vagy piros virágok, öreg tölgyfák, festői olajfaligetek, vagy a szőlőkön átvezető kanyargós utak díszítenek. Néhol, mintha csak egy szórakozott festő pingálta volna oda, magányos ciprusfák állnak.

Montalcino kultúrális központ

Montalcino-ban nem minden csak a borról szól. Montalcino városa kulturális központ is. A történelmi belvárost az 1361-ben épített erőd, a Rocca uralja. Az erőd bástyáiról elénk táruló panoráma lélegzetelállító: látszik innen a Monte Amiata, a Crete Senesi, sőt, még Siena is, de látható a Val d'Orcia és a Maremma dombos vidéke is.

Az erőd ma is őrzi középkori állapotát. Gyakran ad otthont fesztiválok, kulturális események számára, az egyik leghíresebb rendezvény ezek közül a Jazz & Wine Festival, amit minden év júliusában rendeznek meg Montalcino városában. A Jazz & Wine Festival résztvevői két kellemes élményt egyszerre élnek át: az olasz és nemzetközi dzsessz és a jó toszkán bor tökéletes párosítás.

Montalcino városa is, Toscana sok más városához hasonlóan, városrészekre, városnegyedekre van osztva.

Montalcino városnegyedei és színeik: Borghetto (fehér-piros), Pianello (fehér-kék), Ruga (sárga-kék) és Travaglio (sárga-piros). Montalcino városnegyedeinek egyik fontos hagyománya, hogy 1957 óta minden évben, évente kétszer, augusztus második vasárnapján és október utolsó vasárnapján a városnegyedek képviselői íjászversenyen mérik össze képességeiket: ez az esemény Montalcino minden lakosának szívügye.

Egy másik fontos, Montalcino egyik városnegyedéhez, a Travaglio Negyedhez kötődő kulturális esemény az „Il Vignolo” (magyarul: vincellér) Megyei Ifjúsági Versíró Verseny, melyre egész Toscana területéről érkeznek pályaművek. A negyedszázados múltra visszatekintő versenyt a kortárs olasz költészet és irodalom kiválóságainak neve fémjelzi.

Montalcino műemlékei és múzeumai

Montalcino nevezetes műemléke a Palazzo dei Priori (Városháza) karcsú és magas tornya. A Palazzo dei Priori gótikus árkádjaival Montalcino város főterén, a Piazza del Popolo-n található. Montalcino városának megtekintésre érdemes épületei még: a Püspöki Palota ( Palazzo Vescovile), valamint három templom: Sant' Agostino, Sant' Egidio és San Francesco.

Montalcino városában fontos múzeumok is találhatóak: a Szakrális Művészetek Városi és Egyházmegyei Múzeuma (Museo Civico e Diocesano di Arte Sacra), ahol vallásos témájú festmények és szobrok láthatóak, valamint az Üveg Múzeuma (Museo del Vetro), ahol az üvegkészítés történetével ismerkedhetünk meg. Az Üveg Múzeuma helyileg a Poggio alle Mura vár belsejében található.

A Brunello di Montalcino

Montalcino vidéke évszázadok óta a jó borairól híres. A Brunello di Montalcino sötét fürtjei változatos talajon teremnek: a nagyon köves talaj hol mészkő, hol vulkanikus, ásványi anyagokban nagyon gazdag. A borszőlő számára a mediterrán éghajlat kedvez: Toszkánában nagyon ritkák a fagyok, ezért elég egyetlen szálvesszőre metszeni a tőkét.

Montalcino vidékén a toszkán dombok között szinte állandóan mozog a levegő, ezért a gombák nem tudnak elszaporodni, így errefelé a szőlőtőkék egészsége természetes módon biztosított.

Már a Középkorban rendelettel szabályozták a szüret kezdetének időpontját. Montalcino ostromakor 1553-ban feljegyezték, hogy borban nem volt hiány, és a Montalcino város falait védő Biagio di Monluc szenvedéseinek enyhítésére “a testes borral festette rubintvörösre arcát”.

A bolognai Leandro Alberti (1550-1631) szerint Montalcino "nagyon híres kellemes dombjain termesztett jó borairól”.

Bartolomeo Gherardini nagyhercegségi kapcsolattartó 1676-1677-ben Montalcino városában tett látogatásakor feljegyzi, hogy 6050 szóma mennyiségű bort termesztenek, mely "nem túl nagy mennyiségű, tüzes bor". Charles Thompson 1744-ben azt mondta, hogy "Montalcino városa másról nem túl híres, csak a finom borairól".

Az 1800-as évek második feléig Montalcino környékén a legismertebb és legkedveltebb bor egy édes fehér bor volt, a Moscadello di Montalcino, azaz a Montalcinoi Muskotályos. Akkoriban történt, hogy Clemente Santi kísérletezni kezdett a Sangiovese szőlőfajta egy klónjának, a Sangiovese Grosso-nak a termesztésével, amit Montalcino városában csak “Brunello” névvel illetnek, ami magyarul barnácskát jelent, a szőlőszemeknek szokásosnál sötétebb színe miatt. Később, 1860 körül, Clemente unokája, Ferruccio Biondi-Santi (Jacopo Biondi és Caterina Santi gyermeke) kezdett olyan vörösbort termeszteni Montalcino vidékén, mely azonnal magas minőségéről tett bizonyságot. A fantasztikus Brunello bor receptjére 1888-ban talált rá Ferruccio Biondi Santi, aki elsőként hagyta ki a hagyományos Chianti receptúrájából a Canaiolo és a Colorino szőlőfajtákat, kizárólag Sangiovese szőlőfajtát használva.

A Brunello bort legalább 5 évig érlelni kell, ebből 2 évig tölgyfahordóban, a Rosso di Montalcino borfajta viszont mindössze egyetlen év érlelési idő után fogyasztható.

1869-től az 1900-as évek elejéig a Brunello di Montalcino különféle díjakat nyert olasz és nemzetközi borversenyeken. Mindezek ellenére a Brunello di Montalcino sok-sok éven át csak Montalcino környékén vált elismert és kedvelt borrá, ennek oka nem utolsó sorban a borsos ára volt.

A XX. sz. elejének viszontagságai miatt a bortermesztés háttérbe szorult, és a két világháború közötti időszakban igazán kevés szőlősgazda tudta csak fenntartani a bortermelői tevékenységét Montalcino környékén.

A második világháború után a bortermesztés újraéledt, és néhány termelő igazán hosszú távra tervezett, amikor összefogtak, és lefektették a Brunello di Montalcino termesztési szabályait. A két és négy év közötti időtartamú érlelés, a hektáronkénti 80 mázsás kötött hozam és a kötött lékinyerés azok a legfontosabb tényezők, melyek a Brunello di Montalcino borfajta magas minőségét biztosítják.

A Brunello di Montalcino bort forgalomba hozatal előtt ellenőrzik, ezzel is elősegítve, hogy csak a megfelelő minőség kerüljön forgalomba ez alatt a név alatt. 1950-től kezdve a Brunello di Montalcino hírneve először Olaszországban, majd külföldön is elterjedt. A legnagyobb hírnévnek örvendő pincészetek: a Biondi-Santi, a Schidione és a Banfi.

A Brunello di Montalcino gránátvörös színű toszkán bor, illata bogyós gyümölcsökre és nyers bőrre emlékeztet. A Brunello di Montalcino kerek, harmonikus ízű és karakteres aromájú. A Brunello di Montalcino eleganciája és testes harmóniája miatt összetett ételek, vadhúsok, gombás fogások kísérője lehet, bár remekül illeszkedik a nemzetközi konyha sok fogásához is, szószok és húsételek mellé. A Brunello di Montalcino sajtokkal is remekül szervírozható: különösen ajánlott Toscana egyik legjellegzetesebb sajtjával, a pecorino toscano-val, azaz a toszkán juhsajttal társítani. A Brunello di Montalcino akkor a legjobb, ha öblös pohárba öntjük, mert így érezhetjük összetett és harmonikus illatát. A palackban töltött évek után a Brunello di Montalcino bort ajánlott levegőztetni és egyben az üledéktől is megszabadítani. 18 és 20 fok közötti hőmérsékleten fogyasztva a legteljesebb az élvezeti értéke.