Toszkána Vendégház

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Tirreniától Livornóig

Előzmények

Eleinte kellemes volt az út a tengerpart melletti kerékpárúton Tirréniából Livorno felé, biztonságban is éreztük magunkat, de egy idő után elfogyott a kerékpárút, és nagyon forgalmas utak mentén kellett Livornó felé kerékpároznunk. Ekkor még nem volt nagy rutinunk, féltettem a kicsit, aki hol kacsázva kanyargott az út szélén, hol lemaradozott a nővéreitől, és így szétszakadozott a csapat, ami a biztonságérzetemet csökkentette. Livornó kikötői elágazásánál jutottunk túl ezen a nehezebb szakaszon, és kezdődött újra a biztonságos kerékpárút. A Viale Italia elején lévő kioszkban fagyiztunk, és amíg a család egy része elment készpénzt felvenni bankautomatából, addig a másik része kicserélte az inkriminált első kerék külsőjét.

Naplemente Livornóban, a Terrazza Mascagniról

A Terrazza Mascagnira éppen naplementekor értünk, csodás volt a tengerben lenyugvó nap látványa, felemelő élmény volt.

Naplemente Livornóban

Ennek a napnak ez a naplemente volt az egyik legszebb pillanata, amire biztos, hogy sokáig melengető érzéssel gondolunk majd vissza.

Livornói naplemente

Olvass tovább!

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Kerékpárral vonaton

Előzmények

Kerékpárral a sienai vasútállomáson

Vonattal Sienából Grossetóba szerettünk volna utazni, hogy onnan Pisáig kerekezzünk, de a vasútállomáson a jegypénztárnál megtudtuk, hogy az augusztus 24-i heves esőzések elmosták a hidat Buonconventónál, ezért Grosseto felé a vonatközlekedést pótlóbuszok helyettesítik, és nem szállítanak kerékpárt.

buonconvento_allagamento_ferrovia_siena_grosseto

Sebaj, gondoltuk, az eredetileg tervezett útvonalat fordított irányban is be tudjuk járni, és jegyet váltottunk Pisa felé. Kellemes meglepetés volt, hogy vasárnap a kerékpárjegyeket az olasz vasút féláron számolja, 5 kerékpárnál ez már érezhető volt.

stazione-orari650

A vonat indulásáig fél óránk volt, ezalatt először is a kávézóban feltöltöttük a kulacsainkat. Ez volt az első alkalom, hogy feltöltöttük a kulacsokat, a kávézóban nagyon készséges volt a hölgy. Ezután átszállítottuk a kerékpárjainkat az 5. vágányhoz, ami időigényes és körülményes művelet volt, mert a liftbe a kerékpárok csak egyesével fértek be, és mert a csomagokkal megrakott kerékpárt nem lehet csak úgy bárhova letámasztani, könnyen felborul.

Vonaton biciklivel

A vonaton csak 3 kerékpár szállítására volt kialakított tároló, de a többit is el tudtuk helyezni. A vonaton a drasztikus légkondícionálás miatt fáztunk (az emelkedőkön a nagy melegben alaposan megizzadtunk előtte), és a meleg ruhák a pakkok legmélyén voltak, a hálózsákok viszont kéznél voltak, egyet magunkra terítettünk.

Kerékpárszállítás vonaton Toszkánában

Itt a vonaton kezdtük megszokni az örömteli gondolatot, hogy nyaralunk! Felszabadultan bohóckodtunk mindannyian: a felnőttek gyerekeskedtek, a gyerekek felnőtteskedtek, felhőtlenül és felelőtlenül vidámak voltunk. Minden állomáshoz, amin keresztülsuhantunk, egy városka tartozott, és mi mindenhol felidéztük a kapcsolódó korábbi élményeinket, emlékeinket: “Emlékeztek a kerékpárversenyre Monteriggioni városfalai körül?…” “Emlékeztek amikor Certaldóban…” Szinte észre sem vettük, és már Empoliba is értünk.

Empolinál át kellett szállnunk, az átszállásra csak néhány percünk volt, de szerencsénkre ezúttal nem kellett lifteznünk: megállt a vonatunk, leszálltunk, és felszálltunk a szemben lévő vonatra. Itt már nem volt ülőhelyünk, és a kerékpárszállító kocsiban egy nagyon udvariatlan olasz is szállíttatta kerékpárját, aki nagyon tolakodott, de a többi útitárs (többnyire Pisába tartó túrista) kedves és készséges volt, annak ellenére, hogy kerékpárjainkkal eltorlaszoltuk az utat.

Pisa

A pisai ferdetorony alkonyatkor

Empoliból hamar Pisába értünk, és talán éppen azért, mert mindannyian számos alkalommal jártunk már itt, és magabiztosak voltunk az irányt illetően, valahogy mégis fél órás külvárosi bolyongás után sikerült csak megtaláltuk a belvárost. Először a ferde toronynál fényképezkedtünk, ekkor már alkonyodott, majd egy kiülőben a Piazza delle Vettovaglién (Focacceria) megvacsoráztunk. Időközben besötétedett, de számunkra ez a nap még sok kalandot tartogatott… Olvass tovább!

Arcidosso

Arcidosso

Reggel indultunk Ampugnanóból. Csodálatos dolog gyönyörködni az őszi természetben, az utat szegélyező táj sokféle színében: a háttérben a ködpamacsok, köztük megbújnak a zöld ciprusok, az erdei fákon már sárguló és barnuló levelek is akadnak, minden összhangot és nyugalmat áraszt.

 

Szeretem a tenger felé vezető utat: a Sienát Grossetóval összekötő gyorsforgalmi útnak több számomra különlegesen kedves szakasza is van, az egyik ilyen a Farma-folyó völgye felett átívelő völgyhíd, de az út csúcspontja tájkép szempontjából számomra az, amikor Civitella Paganicónál kibukkanunk a dombok közül, és hirtelen az egész völgyet belátni, úgy, hogy a távoli háttérben még az Amiata-hegy is jelen van. Radnóti sorai jutottak eszembe A bujdosó című verséből:

Az ablakból egy hegyre látok,
engem nem lát a hegy;
búvok, tollamból vers szivárog,
bár minden egyre megy;
s látom de nem tudom mivégre
e régimódi kegy:

Ezúttal nem a tenger felé mentünk, és amikor a Grossetóba vezető útról lekanyarodtunk az Amiata-hegy felé, még nem is sejtettük, micsoda mesés panoráma vár még ránk:

Arcidossóhoz közeledve az Amiata-hegy látványa is egyre monumentálisabb, mert a körülöttünk lévő sík terep még jobban kiemeli az előttünk magasodó hegy hatalmas mivoltát.

Az Arcidossóba bevezető útról már látszik a városka.

Látogatásunkkor éppen az évente megrendezésre kerülő gesztenyefesztivál zajlott.

Arcidosso mintegy 4 és félezer lakosú település az Amiata-hegy lábánál, a hegycsúcstól  12 km-re. A 12. századtól kezdve az Aldobrandeschi-család birtoka volt, majd 1331-ben, a sienai hadsereg ostroma után a Sienai Köztársasághoz csatlakozott, és annak része maradt egészen a Sienai Köztársaság felbomlásáig. A Toszkán Nagyhercegség idején, azaz nem sokkal az olasz egység megvalósulása előtt Arcidosso lakosainak száma egészen 12 ezerre duzzadt, ami Grosseto akkori lakosságának négyszeresét jelentette. Az arcidossóiakat az egész Amiata-hegy térségében makacsoknak, keményfejűeknek ismerik.

A bevezető terecske, a piazza Indipendenza, a „korzó”, azaz a corso Toscana és az azzal párhuzamosan elhelyezkedő Parco del Pero nevű park kézművesek és régiségárusok sátraival volt tele. Nagyon látványos volt. Sok kézműves ott a helyszínen is bemutatta, hogyan készíti el az általa kínált portékát: láthattuk, ahogy a fából kívánság szerint neveket faragnak ki, mert itt az a szokás, hogy a gyerekszobák ajtajára kiírják az ott lakó gyerek nevét. Érdekesség volt, hogy egy Piombinóból érkezett kézműves üres kávés tasakok újrahasznosításával táskákat készített. Elmondta, hogy Piombinóban, ahol lakik, meg szokta kérni a kávézók tulajdonosait, hogy tegyék félre neki a pörkölt kávé már kiürült csomagolását. Éppen tanúi lehettünk egy érdekes üzleti találkozásnak: az egyik toszkán kávépörkölő üzem, a Caffe King munkatársai is arra jártak, és nagyon megörültek, ahogy meglátták a kávés tasakjukból készült táskákat. Névjegycsere történt, s a kézműves a figyelmükbe ajánlotta, hogy idén céges ajándékok gyanánt inkább újmódi táskákkal ajándékozzák meg üzleti partnereiket az unalmas határidőnapló helyett.

Kezmuves Arcidossoban

A képen egy kézműves éppen az általa árult ékszereket készíti.

 

Tovább sétáltunk Arcidosso óvárosába. Meghitt, zegzugos, kacskaringós utcák, szűk sikátorok, felettük átívelő boltívek, gyönyörű kilátás és sok virág.

 

Szinte minden utcasarkon vagy beugróban kínáltak valami élelmiszert: faszénen gesztenyét pirítottak, forralt bort árultak, több helyen hatalmas sátorban vagy borospincékből átalakított rögtönzött étteremben a legfinomabb gesztenye-különlegességekkel várták a látogatókat. Csak néhány ezek közül: gesztenyés lángos, gesztenyés puliszka, gesztenyés disznósült, gesztenyetorta, gesztenyés lepény. Megkóstoltunk egy nagyon finom helyi specialitást is, az édesköményes perecet. Megtudtuk, hogy több különböző neve is van errefelé, a legérdekesebb ezek közül talán a „biscotto della sposa”, azaz menyasszonyi keksz.

Nem tudtunk ellenállni a pizzának, ami szemünk láttára, egy hordozható pizzasütő-kemencében, ott az utcán sült. A pizzasütő szakács kitett magáért, énekelt, verselt, remek hangulatot teremtett.

Sötétedés után még sokáig tartott az ünneplés: gólyalábon artisták mászkáltak, utcai bábszínház és több utcai zenész is gazdagította a sokszínű estét.

 

Emlékezetes nap, hangulatos este volt.

Arcidosso