Toszkána Vendégház

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Pisa és Tirrenia

Előzmények

Sötétben a forgalmas úton

Pisa éjszaka

Vacsora után az Arnó folyó mentén tekertünk a tenger felé, és így jutottunk el Marina di Pisába. Sötét volt, az út forgalmas, de közvilágítás nélküli. A középső kislányunk a sötétben egyszer lecsúszott az útról a padkára és elesett, de nem esett baja. A kicsinek nagyon nehezére esett tartani a sebességet, folyton lemaradozott, nem volt könnyű így egyben tartani a csapatot.

Marina di Pisa: defekt éjszaka

Végül megérkeztünk Marina di Pisába, a tengerpartra. Itt már nem volt autósforgalom, és ki is volt világítva a tengerparti sétány. Megkerestük az utcai kutat, feltöltöttük a kulacsainkat és az 5 literes víztartályt, megmosakodtunk, és tovább indultunk.defekt

Alig néhány méter után hatalmas pukkanással egyikőnk defektet kapott. A közelben egy bank épülete előtt volt jól kivilágítva az utca, ott cserélte ki Apa a lyukas belsőt, és megállapította, hogy a kopott külső okozta a defektet, tehát az is cserére szorul. Az egész művelet csak tíz-tizenöt percig tartott.

Tirrenia

Marina di Pisa tengerparti sétánya után Tirrenián át kerekeztünk, még mindig a tengerparthoz közel. Nagy élet volt az utcákon késő este: fiatalok, idősek, családok babakocsikkal, kisgyerekekkel, mindenféle életkorú emberek sétálgattak, kihívás volt köztük kerekezni.

Az első táborhelyünk

Tirrenia

Tirreniát elhagyva a falun kívül, a tengerparttól kissé távolabb, egy ciprussorral szegélyezett mezőn vertünk sátrat, telihold volt. A fáradtságtól azonnal elaludtunk. Nem keltünk korán, 8-9 óra körül. Az elhagyatott mezőn a kulacsaink vizéből lemosakodtunk, az 5 literes víztartályt szinte ki is ürítettük, összecsomagoltunk, és útra keltünk. Visszamentünk Tirreniába.

Megálltunk a Közértnél, a család egy része ment be bevásárolni, rengeteg kekszet és gyümölcsöt vettek, el sem tudtuk csomagolni, így a zsákmány bizonyos hányadát azonnal el kellett fogyasztani. Közben tájékozódtunk, merre találjuk a kerékpárszerelőt. Mire odaértünk, a szerelő éppen bezárt, elkezdődött az ebédidő.

Strandolás Tirreniában

spiaggia_libera_tirrenia

Elbicikliztünk Tirrenia egyik szabadstrandjára, a kerékpárokat a szomszédos fizetős strand kerékpártárolójába tettük, a csomagokat viszont levittük a strandra magunkkal. Fürödtünk a tengerben, ebédeltünk a tengerparton, és a szomszédos fizetős strand büféjében kávéztunk és kártyáztunk az árnyékban.

Az édesvízi zuhany alatt lemosakodtunk, majd összepakoltunk, a pinétában felmálháztuk a drótszamarainkat, és elindultunk a kerékpárszerelőhöz. Vettünk egy külsőt, és egy belsőt tartaléknak, majd továbbindultunk Livornó felé.

Olvass tovább!

Tengerpart: Follonica, Toszkána

Ismerkedés a tengerrel Toszkánában

Follonica különösen kedves hely számunkra. Annak idején, egy varázslatos tavaszi délután a gyerekeink itt, Follonicában ismerkedtek meg a tengerrel. Mindannyiunkat mélyen megérintett akkor az a nyugalom, amit a follonicai tengerpart árasztott. Megállt valahogy az idő azokra az órákra, és mi, a szülők is önfeledten beleolvadtunk ennek a hatalmas entitásnak, a nagy sós víznek felfedezés-élményébe.

Follonica, Siena tengerpartja

De Follonica elvitathatatlan érdemei nem merülnek itt ki.

Siena városából Follonica és Castiglione della Pescaia a legkényelmesebben megközelíthető tengerparti fürdőhelyek. Follonica a “Siena tengerpartja” előkelő címmel dicsekedhet, valahogy úgy viszonyul Sienához, mint Siófok Budapesthez. Sok sienai és Siena környéki családnak van nyaralója Follonicában, de az is általános, hogy akár csak egy fél napra Sienából leruccannak Follonicába egy kis tengerparti fürdőzésre. Mi is sokszor megtesszük, akár csak egy délutánra is, vagy egy-egy napra, legtöbbször autóval, egyszer-egyszer autóbusszal, és volt, hogy vonattal, sőt, egyszer még kerékpárral is. Majdnem mindig összefutunk Follonicában olyan sienai ismerőssel, akit a hétköznapi életben Sienában más környezetben, más szerepkörben ismertünk meg, és örömmel látjuk viszont Follonicában kikapcsolódás közben.

Tengerparti kalandunk Follonicában: bringóhintó és a toszkán becsület

Egy nagyon kellemes júliusi vasárnap este kezdődött ez a szerencsés véget ért follonicai kalandunk: bringóhintót béreltünk, és a család élvezte az éjféli Follonicát bringóhintóról, hiszen Follonicában nyári éjjeleken kettőig, háromig pezseg az élet. A baj akkor tudatosult bennünk, amikor észrevettük, hogy az a kistáska, amiben a bankkártyáink, a pénztárca és a mobiltelefon volt, nincs meg. A vad follonicai bringóhintózás közben a kistáska kiesett a bringóhintó csomagtartó kosarából. Hiába jártuk be újra és újra a megtett útvonalat, nem találtuk meg. Végső elkeseredésünkben már minden parkoló autó alá benéztünk, még az útvonalon található szemeteskukákba is belekukucskáltunk. Semmi. Kora hajnal volt már, amikor szembe kellett néznünk a kellemetlen valósággal: nem tehetünk mást, mint szomorúan hazaindulunk, Ampugnanóba. Csak másfél nap múlva könnyebbültünk meg, amikor telefonon jelentkezett egy pap Follonicából, hogy jó hírt közöljön: a templomban találták meg a kistáskát, a készpénz kivételével hiánytalanul. Follonicában az utcán földre esett táskából megtalálója kivette a készpénzt, majd bedobta a táskát a templomba. Ott a pap megtalálta, a telefon ugyan már le volt merülve, de elvitte a follonicai telefonos boltba, és onnan hívott fel minket. Örömmel mentünk érte vissza a tengerpartra..

Follonica lakói és a toszkán humanizmus

Gyakran dolgozni mentünk Follonicába. Ez más típusú kapcsolatokat is lehetővé tesz, mint a nyaralás, mert itt Toszkánában mindig nagy becsülete van annak, aki dolgozik. A tengerparti étteremtulajdonos, Michele például kedvezményt adott a vacsora végösszegéből, és meg is ajándékozta a gyerekeket, mert tudta, mi munka miatt vagyunk a városban, akárcsak ő, ezért úgy érezte, össze kell tartanunk. Az újságos az egész családjával egy megfeszített, 90 napos munkaperiódusnak tekinti a nyarat, idén 34. éve, hogy végigcsinálják. Tőlük is sok szolidaritásban volt részünk: „Ha mi, akik dolgozunk, nem tartunk össze, akkor mit várjon az ember másoktól?” -mondták ilyenkor. Sokszor a strand alkalmazottai voltak hozzánk elképesztően kedvesek, de a pizzériás Marióval és a családjával is barátságot kötöttünk. Ha család, gyerekek nélkül láttak, kedvesen érdelkődni kezdtek felőlük.

Saturnia, Toszkána

Toszkána legcsodásabb termálfürdője

Cortona után Saturniában töltöttünk 6 napot. Volt, hogy kerítettünk egy gitárt, és a parkban az árnyas fák között gitárzene mellett énekeltünk. Igazi feltöltődés. Munka előtt és után egy-egy kiadós fürdőzés a termálfürdőben, a kávészünetben sztracsatellás fagyi eszpresszókávéval leöntve… A munka Saturniában vasárnap estig tartott, ami számomra egy tíz napos intenzív munkaperiódus végét is jelentette. Ráhúztunk még erre 2 nap nyaralást Saturniában. Ebbe aztán már igazán minden belefért, az éjszakai fürdőzéstől a vattacukor ízű fagyin át a hatalmas sétákig a toszkán dombok között. Részben a munka révénl, részben egyszerűen csak a Saturniában tartózkodásból eredően sok ismerősre tettünk szert, és amikor a buszvezetőtől a fűszeresig mindenkit kezdtünk keresztnevén szólítani, amikor már nem tudtunk úgy átmenni Saturnia főterén, hogy ne botoljunk ismerősbe, amikor a gyerekek már meg tudták simogatni a falu macskáját, akkor egyszer csak véget ért a varázslat, és hazajöttünk.

Saturnia fantasztikus. A falucska pici, de minden megvan benne, ami kell. Árnyas főterén szökőkút ivóvízzel, két fagylaltozó, de a 6 nap kevés volt arra, hogy eldöntsük, melyikben adják a finomabb fagyit. Saturniának picinyke, nyugodt, könyvekkel telezsúfolt könyvesboltjában kedvünkre böngészhettünk a könyvek között. A vegyesboltban akkora szendvicseket vásároltunk toszkán sonkával (prosciutto toscano), toszkán szalámival (salamino toscano) vagy édesköményes felvágottal, hogy ebédre nem is bírtuk elfogyasztani, uzsonnára is jutott.

Érdekes jellegzetesség: Toszkánában ugyanaz a termék vagy szolgáltatás ugyanazon a helyen nem feltétlenül kerül mindig ugyanannyiba. Volt, hogy a hatalmas saturniai szendvics 2 és fél euró volt, de volt, hogy három. Mi mindig szó nélkül fizettünk, mint a katonatiszt, mert még a 3 euró is kevésnek számít egy ilyen óriás szendvicsért. Attól függött az ár, hogy éppen a joviális boltos vagy a gyönyörű, vállig érő fekete göndör hajú felesége szolgált ki? Vagy hogy aznap milyen lábbal kelt fel? Nem jöttem rá a megoldásra. Menetrend szerinti buszjárat közlekedik Saturnia falu és a vízeséses termálfürdő között. Volt, hogy mi 1,35 eurót fizettünk, az utánunk jövő pedig 1,70-et, máskor ugyanazért pedig 2,70-et. Ezen is csak nevettünk, mert logika, az nincs benne.

Sok más toszkán faluhoz hasonlóan Saturniában is vannak mozgó árusok: minden nap, vasárnap is, dél körül egy zöldséges kisteherautó áll meg falu főterén. Egy hatalmas, piros festékkel mázolt tábla áll rajta: ” TUTTO A 0.99 AL KG”. A felirat jelentése magyarul: mindennek kilója 99 cent. Amíg a zöldséges éppen valakinek házhoz vitte a megvásárolt holmit, egész kis csapat várakozó vevő gyűlt össze a kisteherautó körül. „A szőlőt is 99 centért adja vajon?” – Kérdezgettük egymást. „Hát, az van kiírva, hogy minden, akkor minden, a szőlő is…” -tanakodtunk. Közben megjött a zöldséges. „A szőlőnek másfél euró kilója” – tájékoztatott. Vettünk is 5 eurónyit, de hogy hány kiló volt, sose tudjuk meg… nem mindegy? Finom volt, szép volt, és jólesett.

Saturniában a termálfürdő, a „Cascate del mulino” nagy, vadregényes, kalandos, gyerekekkel is hatalmas élmény, minden napszakban vannak árnyas részei is. Az éjszakai fürdőzés sem számított extrém dolognak, nemhogy nem voltunk egyedül, de még gyerekekkel is voltak mások is rajtunk kívül. A termálfürdőnek van olyan része is, ahol a szikláról a vízbe lehet ugrálni, nekünk ez volt a kedvencünk. Persze az sem rossz, amikor abból a természetes medencéből, amiben éppen fekszik az ember, zubog lefelé a párkányon át a víz a mélység felé, mindehhez a tipikus toszkán ciprusokkal szegélyezett dombok szolgáltatják a díszletet. Kipróbáltuk, milyen sodortatni magunkat a meleg, kristálytiszta, sebes termálvizes árral, és felmásztunk a zubogó árral szemben teraszról teraszra.

Saturniában minden napszakban fürdőztünk, délelőtt, délben, délután, este, de egyszer végül elérkezett a hazaindulás pillanata. A Cascate del Gorello vízeséstől ezúttal nem Saturnia falucska felé, hanem hazafelé, Manciano felé vettük az irányt, és utoljára még megálltunk a dombtetőn , ahonnan belátni az egész vízesést és a folyó völgyét. Innen búcsúztunk a záptojás szagú nyaralásunk színhelyétől.

A nyaralás óta többször visszatértünk Saturniába, volt, hogy egy pár órás kiadós termálfürdőzésre, volt, hogy az Argentario felfedezésével kötöttük össze, de amikor csak alkalom adódott rá, kihasználtuk!

…”kis kitérőt teszünk Saturnia felé, amely talán Itália legrégibb városa (ha mégsem Cortona lenne az). A legenda szerint Szaturnusz, az ég és a föld fia, alapította. A melegvizű vízesés pedig akkor keletkezett, amikor Orlando lova dobbantott egy nagyot. A város a Via Clodia köré csoportosul, s olyan régi, hogy felfoghatatlan. Mondogatom magamban: „a Via Clodián lakom”, és megpróbálom elképzelni, milyen lehet.” Frances Mayes: Napsütötte Toszkána