Toszkána Vendégház

Hálózati adapter Olaszországban

Vegyünk-e olaszországi nyaralásunkhoz Magyarországon adaptert, hogy használhassuk elektromos berendezéseinket Olaszországban is?

Az utazásra való készülődés során nagy műszaki áruházakban találhatunk ún. utazó adaptert, átalakítót, melyet kifejezetten olasz területre utazóknak ajánlanak. A gyártó termékleírása szerint erre azért van szükség, mert az olasz konnektor 3 pólusú, míg az európai 2 pólusú. Mi az igazság? Tényleg szükség van ilyen adapterre, vagy valamit félreértettünk?
       
Olaszországban többféle szabvány van használatban. A leggyakrabban a 3 pólusú dugaszoló aljzatokkal találkozhatunk, ezekbe a Magyarországon használt 2 pólusú földelés nélküli keskeny villás csatlakozók illeszthetőek.
 
A 3 pólusú, 3 vagy 4 érintkezős, azaz földelt, szélesebb peremű, kerek dugók nem illeszthetőek ezekbe a 3-lyukú konnektorokba, tehát ha hordozható számítógépünk (laptop), villanybortovánk, elektromos fogkefénk töltője, a hajszárítónk vagy más műszaki berendezésünk elektromos csatlakozója földelt, kerek, akkor szükségünk lehet ilyen átalakítóra, adapterre, melyet Vendégházunkban ingyenesen bocsátunk szállóvendégeink rendelkezésére.

Azoknak a Toszkánába készülő magyar túristáknak, akik nem Vendégházunk szállóvendégei lesznek, szintén nem ajánljuk, hogy előre beszerezzenek ilyen elektromos adaptert, hálózati átalakítót, mert előfordulhat, hogy nem is lesz rá szükség, ha pedig mégis kellene, itt Olaszországban mindenütt könnyen beszerezhető másfél-két eurós áron hálózati adapter. Nemcsak villanyszerelési szaküzletben, hanem trafikban és nagyobb benzinkutakon, sőt, még a nagyobb közértekben is kapható, gyakran használt eszköz ez az átalakító, más néven adapter.

Toszkán ánizsos ostya: brigidini

Brigidini di Lamporecchio, a hagyományos toszkán ánizsos ostya

A toszkán ánizsos ostya története

A “brigidini”, azaz a szinte minden toszkán fesztiválon, ünnepen, piacon és kézműves vásárban kapható, frissen elkészített édes ostya készítői hagyományosan a Pistoia melletti kis faluból, Lamporecchióból származnak. (Lamporecchio Boccaccio Dekameronjában is szerepel). Ennek a kis falunak a lakói általában kora hajnalban felkerekednek, és a szélrózsa minden irányába útra kelnek, hogy a Toszkána-szerte megrendezett vásárokban árulják ropogós portékájukat. A hagyomány szerint a “brigidini” ostya receptjét az áldozati ostyát kisütő Brigitta-rendi szerzetes nővérek dolgozták ki, amikor tojással, cukorral és ánizzsal gazdagították a hagyományos áldozati ostyát.

A “brigidini” ostya receptje

40 dkg liszt
20 dkg cukor
2 ek olaj
6 tojás
1 cs ánizs
1 csipet só
ízlés szerint olaj a kisütéshez

A hozzávalókat egynemű tésztává gyúrjuk egy tálban. Az ostyasütőt kissé kiolajozzuk (elhagyható), és a tűzhelyen forróra hevítjük mindkét oldalát. (Legyen elég forró, ha nem akarjuk, hogy beletapadjon a tészta.) Akinek van, természetesen készítheti elektromos ostyasütőben is. Ha felmelegedett az ostyasütő, a tésztát kanalanként kisütjük benne úgy, hogy az elején jól összenyomjuk, majd 8 másodperc után megfordítjuk az ostyasütőt és a másik oldalán is sütjük a tallért további 8 másodpercig.

Szőnyeg az autópályán

Annyira, de annyira abszurd, szinte szürreális volt, ami múlt csütörtökön történt velem. Azt hiszem, ilyesmi csak Olaszországban történhet.

A gyerekeimet szállítottam boldogságban autóval edzésre Siena északi részére, onnan az elkerülőn mentem Siena nyugati oldalára nyugodtan, munkaügyben, ügyfélhez. Éppen kezdett eleredni az eső. Nézem, hogy a gyorsforgalmin a belső sávban egy szőnyeg van. Mondom magamban, biztos leesett egy teherautóról. Pár másodperc múlva látom ám, hogy az előttem lévő autó megállt. Satufék, ABS, sikerült pár méterre tőle megállnom. Észrevettem ekkor, hogy nem is áll, hanem tolat!!! Egyenesen felém, aki állok! Ráfeküdtem a kürtre, dudáltam, ahogy bírtam, de ez nem zavarta meg abban az illetőt, hogy rendesen belémtolasson!!! Kiszállok, mondom neki: “Ember, magánál van, mit művel maga, tolat az autópályán?!!!” Erre ő: “Igen, mert a tetőcsomagtartóra volt rögzítve a szőnyegem, kioldózódott, és leesett, azért akartam visszamenni…” Erre én: ” Akkor most nézze meg, mit csinált, és töltsük ki a biztosítási papírokat!” Ekkor eszeveszett hantázásba kezdett: “Anyám haldoklik, esküszöm a gyerekeim életére, hogy most nagyon kell rohannom, itt a nevem és a telefonszámom, találkozzunk, rendezzük a dolgot, de most kérem, hadd menjek!” Közben begyűjtötte a szőnyeget, és próbálta betuszkolni a kocsija utasterébe. Mondom neki: “Idehallgasson, csúnyán nekiment a kocsimnak. Jobb lenne ezt azonnal rendezni.” Mondja ő: “Minden kárát meg fogom téríteni, de kérem, engedjen most el…” azzal elrohant. Mivel a kocsija ajtaját elfelejtette bezárni, és kilógott még egy kicsit a szőnyeg, pár méter után ismét megállt, hogy bezárja, aztán elviharzott. Felírtam a rendszámát is, amúgy nem tűnt vészesnek a kár, mert már amúgy is sérült karosszériaelemeket érte újabb, de nem végzetes csapás, de azért reméltem, sikerül rendezni a biztosítóval. A tettes, mielőtt elviharzott volna a helyszínről, megadta a nevét és a számát. Mondta, hogy melyik sienai szálloda tulajdonosa, és adott egy névjegyet, amin a szálloda neve, címe és telefonszáma volt, de az ő neve és mobilszáma nem. Mondam neki, hogy szépen vegyen elő egy igazolványt, és mutassa meg, kicsoda ő, valamint a mobilszámát is legyen szíves megadni. A mobilszámát végül megadta, és megmondta a nevét, de utána elment. Nem voltam benne biztos, hogy igazat mond.

Pár nap múlva, amint időm engedte, felhívtam a mobilszámán. Folyton megszakadt a vonal, és végül már egyáltalán nem volt elérhető. Odamentem a szállodába, a recepción mondtam, hogy kit keresek, és egyből megjelent az illető. Eleinte nem nagyon akart kötélnek állni, és amúgy olaszosan kommunikáltunk, üvöltöztünk, kiabáltunk egymással, sírtunk, nevettünk, fenyegetőztem, ő mindent elismert, aztán mindent letagadott, aztán megint mindent elismert, haldoklik az édesanyja, mondta, rengeteg sok a gyerekem, mondtam erre én, rendőrségre telefonáltam, aztán átadtam a telefont az ámokfutó szállodatulajdonosnak, a rendőrök azt mondták, inkább nem jönnének ki, próbáljunk megegyezni. Azt mondta, vigyem el a kocsit az ő szerelőjéhez, és ő kifizeti a számlát. Én azt mondtam, töltsük ki a biztosítási betétlapot, és már itt se vagyok. Sem személyeskedés, sem trágárság nem volt semelyik részről, a széles érzelmi skála ellenére megmaradt a kommunikációban a tisztelet. Végül abban egyeztünk meg, hogy másnap reggel 9-kor találkozunk az általam megjelölt autószerelőnél, kérünk tőle ajánlatot, és az összeg nagysága alapján eldönti, hogy zsebből kifizeti vagy kitöltjük a baleseti bejelentőt.

Becsületére legyen mondva, emberünk másnap reggel 9-kor pontosan megjelent a megbeszélt találkozón, az autószerelő nagyon szakszerű volt, és kiderült, hogy a betétlap lesz a jó megoldás. Erre viszont ott megint nem maradt idő, mert a szállodatulajdonosnak rohannia kellett, haza akart érni, mire az ápolónő megérkezik az édesanyjához infúziót adni. Újabb találkozó a hotelban délután fél ötkor, melynek során kitöltöttük és aláírtuk a baleseti bejelentőt.

Csodával határos módon sikerült végül mindent korrektül rendezni. 

Kalauzos kaland Toszkánában

Siena Firenze vonat

Ma a gyerekeink osztályával osztálykiránduláson voltunk Firenzében. El sem tudjátok képzelni, micsoda nagy kaland egy osztálynyi hetedikessel vonatozni és tömegközlekedni Toszkánában!

Hazafelé Firenzéből Siénába menet a vonaton történt a következő vicces eset.

A jegyeket minden család egyénileg, elővételben vette meg. A kalauz kérte a jegyeket, minden felnőttől és minden gyerektől. “Az egyik jegy nem érvényes!” -halljuk a gyerekek felől. Kiderült, hogy az egyik kislány interneten elővételben megváltott jegyéről van szó. A kislány nagyon megijedt, hogy leszállítják a vonatról, vagy megbüntetik… A kisérő szülők közt szerencsére ott volt a kislány anyukája is.“De, érvényes!”-mondta az anyuka. “Az interneten vásároltam, és érvényes!” Odament a kalauzhoz, hogy megmutassa neki: a jegye érvényes, de ehelyett a kalauz mutatta meg neki, hogy a jegye sajnos 20 perce lejárt. “Hölgyem, ez a jegy 16 óráig volt érvényes, és a pontos idő 16 óra 20 perc. Ezért 60 euró plusz 4 euró büntetést kell kiszabnom, ami összesen majdnem 65 euró.” Az anyuka nagyon meglepődött: “Tényleg, elkerülte a figyelmemet ez… Hibáztam… sajnálom… akkor most tehát megbüntet?” A kalauz nagyon színpadiasan azt válaszolta: “Nem, nem büntetem meg, nem azért mondtam. Hanem az elégtétel miatt mondtam, hogy rámutathattam a tévedésre.” – és a közönsége kuncogása közepette vidáman elment.

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Livornótól Castiglioncellóig

Calafuria

Livornóból, a festői Terrazza Mascagniról látott gyönyörű naplemente után a kerékpárúton kerekeztünk tovább a tengerpart mentén déli irányban, és tudtuk, hogy még Antignano előtt kell lennie egy ivóvízkútnak, ahol a kulacsainkat feltölthetjük. Közben teljesen besötétedett, és a kút mögötti ösvényen, az Ardenza patak mentén lakókocsi-parkolóra bukkantunk. Nagyon megtetszett a hely, mert tiszta volt és védett, a sövénnyel és kerítéssel elkerített lakókocsis részből egy kis kapun keresztül egy még védettebb kertrészbe jutottunk, a terméseit ontó fügefa árnyékában  le is sátoroztunk. Kiderült, hogy Parco del Mulino a hely neve, és a Down-szindrómásokért  Egyesület üzemelteti. A kerti sütögető mellett asztal és padok is voltak, itt megvacsoráztunk. Reggel hét körül már sátrat bontottunk, a sütögető melletti padokon ülve az asztalnál megreggeliztünk, azután útnak indultunk. Tudtuk, hogy emelkedős út vár ránk.

Antignano után már nem volt kerékpárút, hanem a forgalmas út szélén kapaszkodtunk fel az emelkedőre. Több helyen tábla figyelmeztetett, hogy a kerékpárosok szigorú libasorban haladjanak. Elkezdődtek Calafuria strandjai, és két helyit is megkérdeztünk, melyik helyen a legcélszerűbb megállnunk. Mindketten a 6-os számú strandot ajánlották, mert ott az úttól viszonylag keveset kell gyalogolni a tengerpartig. Leszereltük az összes csomagunkat a kerékpárokról, a kerékpárokat az út melletti parkolóban egy oszlophoz láncoltuk, mi pedig a csomagokkal lementünk a partra. Nagyon megérintett a tenger mélykék színe, a sziklákról lehetett a vízbe ugrálni, és mi ugráltunk is, amíg csak meg nem untuk. Az is nagyon jó a Calafuriai strandban, hogy árnyékos, illetve sekély vizű helyeket is bőven lehet találni, így a napernyőnket ki sem bontottuk. Utólag mindannyian megállapítottuk, hogy egész nyaralásunk legszebb tengerparti fürdőhelye volt ez.

Miután pihengettünk, szunyókáltunk az árnyékban, fürödtünk, ugráltunk a tengerbe, felfaltuk a megmaradt élelmiszer-készletünket, megettük a reggel szedett fügéinket is, megittuk a kulacsban megmaradt utolsó csepp vizünket is, egyszóval miután remekül éreztük magunkat, a déli órákban felkerekedtünk, és tovább indultunk. Miközben a holminkat felhordtuk a biciklinkhez, a kicsi beleejtette a hálózsákját a tengerbe, így az kissé vizes lett, de a tűző napon estig bőven meg tudott száradni. Nekiindultunk tehát az előttünk álló útnak, és az első komolyabb emelkedő tetején, a Sassoscritto kávézónál, ami  elegáns étterem is egyben, megálltunk, hogy megtöltsük a kulacsainkat. A pincérek nagyon készségesen adtak friss, hideg csapvizet, lelkesedésük még a tizedik kulacsnál sem hagyott alább, ami annak fényében, hogy egy centet sem költöttünk el itt, még inkább tiszteletre méltó. Jókedvűen, felfrissülten idultunk tovább, és bár az úton még voltak emelkedők, már nem volt nagyon forgalmas, és élveztük a táj szépségét.

Castiglioncellóba érve pizzát szerettünk volna ebédelni, de ekkorra már kora délután volt, és a pizzázók zárva voltak. Bementünk tehát a Coopba, gyümölcsöt, és valami vacsorára és reggelire valót vásárolni, Apa addig kint maradt a középső kislánnyal. Amíg vártak ránk, a biztonsági őr rájuk szólt, hogy öltözzenek fel, mert sértik a közízlést (a rekkenő hőség miatt Apa rövidnadrágban volt, de felsőtestét nem takarta semmi, a kislány pedig fürdőruhafelsőben és rövidnadrágban volt).

San Vincenzo felé indultunk tovább a bevásárlás után, és az első nyitva tartó büfénél megálltunk. Török büfé volt, megrendeltük a giroszainkat, és elmentünk a közeli parkba, leültünk a padokra, és letámasztottuk járgányainkat. Hosszasan beszélgettünk a fiatal török sráccal, aki a büfé tulajdonosa és üzemeltetője egyben. Finom volt az étel, a parkban volt csap, ahol újra meg tudtuk tölteni a kulacsainkat, a Coop-ban vásárolt szőlővel egészítettük ki ebédünket, majd tovább indultunk.

Beszámolónkat hamarosan folytatjuk!

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Tirreniától Livornóig

Előzmények

Eleinte kellemes volt az út a tengerpart melletti kerékpárúton Tirréniából Livorno felé, biztonságban is éreztük magunkat, de egy idő után elfogyott a kerékpárút, és nagyon forgalmas utak mentén kellett Livornó felé kerékpároznunk. Ekkor még nem volt nagy rutinunk, féltettem a kicsit, aki hol kacsázva kanyargott az út szélén, hol lemaradozott a nővéreitől, és így szétszakadozott a csapat, ami a biztonságérzetemet csökkentette. Livornó kikötői elágazásánál jutottunk túl ezen a nehezebb szakaszon, és kezdődött újra a biztonságos kerékpárút. A Viale Italia elején lévő kioszkban fagyiztunk, és amíg a család egy része elment készpénzt felvenni bankautomatából, addig a másik része kicserélte az inkriminált első kerék külsőjét.

Naplemente Livornóban, a Terrazza Mascagniról

A Terrazza Mascagnira éppen naplementekor értünk, csodás volt a tengerben lenyugvó nap látványa, felemelő élmény volt.

Naplemente Livornóban

Ennek a napnak ez a naplemente volt az egyik legszebb pillanata, amire biztos, hogy sokáig melengető érzéssel gondolunk majd vissza.

Livornói naplemente

Olvass tovább!

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Pisa és Tirrenia

Előzmények

Sötétben a forgalmas úton

Pisa éjszaka

Vacsora után az Arnó folyó mentén tekertünk a tenger felé, és így jutottunk el Marina di Pisába. Sötét volt, az út forgalmas, de közvilágítás nélküli. A középső kislányunk a sötétben egyszer lecsúszott az útról a padkára és elesett, de nem esett baja. A kicsinek nagyon nehezére esett tartani a sebességet, folyton lemaradozott, nem volt könnyű így egyben tartani a csapatot.

Marina di Pisa: defekt éjszaka

Végül megérkeztünk Marina di Pisába, a tengerpartra. Itt már nem volt autósforgalom, és ki is volt világítva a tengerparti sétány. Megkerestük az utcai kutat, feltöltöttük a kulacsainkat és az 5 literes víztartályt, megmosakodtunk, és tovább indultunk.defekt

Alig néhány méter után hatalmas pukkanással egyikőnk defektet kapott. A közelben egy bank épülete előtt volt jól kivilágítva az utca, ott cserélte ki Apa a lyukas belsőt, és megállapította, hogy a kopott külső okozta a defektet, tehát az is cserére szorul. Az egész művelet csak tíz-tizenöt percig tartott.

Tirrenia

Marina di Pisa tengerparti sétánya után Tirrenián át kerekeztünk, még mindig a tengerparthoz közel. Nagy élet volt az utcákon késő este: fiatalok, idősek, családok babakocsikkal, kisgyerekekkel, mindenféle életkorú emberek sétálgattak, kihívás volt köztük kerekezni.

Az első táborhelyünk

Tirrenia

Tirreniát elhagyva a falun kívül, a tengerparttól kissé távolabb, egy ciprussorral szegélyezett mezőn vertünk sátrat, telihold volt. A fáradtságtól azonnal elaludtunk. Nem keltünk korán, 8-9 óra körül. Az elhagyatott mezőn a kulacsaink vizéből lemosakodtunk, az 5 literes víztartályt szinte ki is ürítettük, összecsomagoltunk, és útra keltünk. Visszamentünk Tirreniába.

Megálltunk a Közértnél, a család egy része ment be bevásárolni, rengeteg kekszet és gyümölcsöt vettek, el sem tudtuk csomagolni, így a zsákmány bizonyos hányadát azonnal el kellett fogyasztani. Közben tájékozódtunk, merre találjuk a kerékpárszerelőt. Mire odaértünk, a szerelő éppen bezárt, elkezdődött az ebédidő.

Strandolás Tirreniában

spiaggia_libera_tirrenia

Elbicikliztünk Tirrenia egyik szabadstrandjára, a kerékpárokat a szomszédos fizetős strand kerékpártárolójába tettük, a csomagokat viszont levittük a strandra magunkkal. Fürödtünk a tengerben, ebédeltünk a tengerparton, és a szomszédos fizetős strand büféjében kávéztunk és kártyáztunk az árnyékban.

Az édesvízi zuhany alatt lemosakodtunk, majd összepakoltunk, a pinétában felmálháztuk a drótszamarainkat, és elindultunk a kerékpárszerelőhöz. Vettünk egy külsőt, és egy belsőt tartaléknak, majd továbbindultunk Livornó felé.

Olvass tovább!

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Kerékpárral vonaton

Előzmények

Kerékpárral a sienai vasútállomáson

Vonattal Sienából Grossetóba szerettünk volna utazni, hogy onnan Pisáig kerekezzünk, de a vasútállomáson a jegypénztárnál megtudtuk, hogy az augusztus 24-i heves esőzések elmosták a hidat Buonconventónál, ezért Grosseto felé a vonatközlekedést pótlóbuszok helyettesítik, és nem szállítanak kerékpárt.

buonconvento_allagamento_ferrovia_siena_grosseto

Sebaj, gondoltuk, az eredetileg tervezett útvonalat fordított irányban is be tudjuk járni, és jegyet váltottunk Pisa felé. Kellemes meglepetés volt, hogy vasárnap a kerékpárjegyeket az olasz vasút féláron számolja, 5 kerékpárnál ez már érezhető volt.

stazione-orari650

A vonat indulásáig fél óránk volt, ezalatt először is a kávézóban feltöltöttük a kulacsainkat. Ez volt az első alkalom, hogy feltöltöttük a kulacsokat, a kávézóban nagyon készséges volt a hölgy. Ezután átszállítottuk a kerékpárjainkat az 5. vágányhoz, ami időigényes és körülményes művelet volt, mert a liftbe a kerékpárok csak egyesével fértek be, és mert a csomagokkal megrakott kerékpárt nem lehet csak úgy bárhova letámasztani, könnyen felborul.

Vonaton biciklivel

A vonaton csak 3 kerékpár szállítására volt kialakított tároló, de a többit is el tudtuk helyezni. A vonaton a drasztikus légkondícionálás miatt fáztunk (az emelkedőkön a nagy melegben alaposan megizzadtunk előtte), és a meleg ruhák a pakkok legmélyén voltak, a hálózsákok viszont kéznél voltak, egyet magunkra terítettünk.

Kerékpárszállítás vonaton Toszkánában

Itt a vonaton kezdtük megszokni az örömteli gondolatot, hogy nyaralunk! Felszabadultan bohóckodtunk mindannyian: a felnőttek gyerekeskedtek, a gyerekek felnőtteskedtek, felhőtlenül és felelőtlenül vidámak voltunk. Minden állomáshoz, amin keresztülsuhantunk, egy városka tartozott, és mi mindenhol felidéztük a kapcsolódó korábbi élményeinket, emlékeinket: “Emlékeztek a kerékpárversenyre Monteriggioni városfalai körül?…” “Emlékeztek amikor Certaldóban…” Szinte észre sem vettük, és már Empoliba is értünk.

Empolinál át kellett szállnunk, az átszállásra csak néhány percünk volt, de szerencsénkre ezúttal nem kellett lifteznünk: megállt a vonatunk, leszálltunk, és felszálltunk a szemben lévő vonatra. Itt már nem volt ülőhelyünk, és a kerékpárszállító kocsiban egy nagyon udvariatlan olasz is szállíttatta kerékpárját, aki nagyon tolakodott, de a többi útitárs (többnyire Pisába tartó túrista) kedves és készséges volt, annak ellenére, hogy kerékpárjainkkal eltorlaszoltuk az utat.

Pisa

A pisai ferdetorony alkonyatkor

Empoliból hamar Pisába értünk, és talán éppen azért, mert mindannyian számos alkalommal jártunk már itt, és magabiztosak voltunk az irányt illetően, valahogy mégis fél órás külvárosi bolyongás után sikerült csak megtaláltuk a belvárost. Először a ferde toronynál fényképezkedtünk, ekkor már alkonyodott, majd egy kiülőben a Piazza delle Vettovaglién (Focacceria) megvacsoráztunk. Időközben besötétedett, de számunkra ez a nap még sok kalandot tartogatott… Olvass tovább!

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Az előkészületek és az indulás

Családi kerékpártúra a toszkán tengerparton – Felkészülés

Nagyon vártuk már a családi nyaralást. Rengeteg vendégünk volt ezen a nyáron, ami a sok öröm mellett rengeteg munkával is járt, nem csoda tehát, ha a nyár végére elfáradtunk. Beszereztünk még két kerékpárt a nagyobb lányainknak, a kicsinek majd jó lesz a két nagy régi biciklijéből összeállított kerékpár. Az utazás előtti hetekben kétszer is családilag ellátogattunk a sportboltba, hogy a hiányzó felszereléseket beszerezzük, a dolgok egy részét interneten rendeltük meg, a lényeg, hogy végül minden összeállt a nyaraláshoz.

Az indulás előtti napon ellenőriztem a gyerekek csomagját. A kicsi kétszerannyi holmit pakolt össze, mint az általam szükségesnek itélt mennyiség, így aztán nagy sírás-rívás közepette, de a csomagja felét kipakoltuk. A nagyobbaknak elég volt egy-egy irányelv: pl. hogy szandált nem viszünk, mindenki csak egy strandpapucsot csomagoljon el, plusz a sportcipőt, ami a lábán lesz, más lábbeli nem jöhet.

bringaszereles1

Az indulás előtti este Apa még késő estig szerelte a kicsi biciklijét, és reggel is korán felkelt, hogy folytassa, sőt, felvetette, hogy esetleg egy nappal elhalaszthatnánk az indulást… azt elfogadta a család, hogy esetleg a tervezett délelőtti induláshoz képest néhány órás késés lesz, és megigértük, hogy nem idegesítjük Apát, de igyekszünk még aznap elindulni.

Családi kerékpártúra a toszkán tengerparton -Indulás

Végül délután fél háromkor indultunk el a sienai vasútállomás felé. A 13 km hosszú úton több emelkedő is van. A csomagok rögzítésében sem volt még elég gyakorlatunk, ezért időnként lepotyogott némelyik, és meg kellett állni, hogy újra rögzítsük. A vonatinduláshoz viszont igyekeznünk kellett, nagy meleg is volt, így tehát keményen kellett kapaszkodnunk a toszkán dombokra.

ut1

Apa az emelkedőkön, ahol csak lehetett, tolta a Kicsit, akinek még így is erősen kellett pedáloznia. Végül tíz perccel a vonatindulás előtt, hangos győzelmi csatakiáltások közepette gurultunk be a sienai vasútállomásra. Ekkor még nem sejtettük, hogy néhány percen belül az egész kerékpártúránkat át kell szerveznünk… Olvass tovább!

Siena

Vezetés és alkoholfogyasztás Olaszországban

Ha Ön elmúlt 21 éves, és már legalább 3 éve van jogosítványa, akkor az olasz törvények szerint akkor is vezethet autót, ha ivott egy keveset, de fontos, hogy a véralkohol-szintje 0,5 gramm per liter alatt maradjon. Sok kávézóban látunk kifüggesztve arra vonatkozó táblázatot olaszul, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, annyi biztos, hogy ebéd után elfogyasztott egy deci bor mindenkinek belefér.

Uffizi Képtár és parkolás Firenzében

2011 augusztusában látogattunk Toszkánába a párommal, ami felejthetetlen élményt nyújtott számunkra. Annyira magával ragadott a táj szépsége, az emberek kedvessége, hogy idén újra készülünk a Toszkána Vendégházba.

Tervezgetés és felkészülés a nyaralásra Toszkánában: szálláskeresés

Mivel nem szeretem, ha kellemetlen meglepetések érnek, a nyaralásra jó előre felkészültünk. Az interneten szinte minden információ elérhető, nagyon hasznos blogokat, leírásokat, információs oldalakat sikerült találnunk.

Miután eldöntöttük az úticélt, az első feladat a szálláskeresés volt. Mindenképpen olyan szállást kerestünk, amely valamelyik nagyobb toszkán város környékén van és a tengerpart is megközelíthető, valamint tiszta és nem drága. A Toszkána Vendégház minden feltételnek kifogástalanul megfelelt.

Tervezgetés és felkészülés a nyaralásra Toszkánában: közlekedés

A második feladat az volt, hogy eldöntsük: repülővel, busszal vagy saját autóval megyünk. Utóbbira esett a választás több okból is: két személy repülőjegye oda-vissza kb. ugyanannyira jött ki (takarékos fogyasztású autóval), mint a teljes utazásunk benzinköltsége, amelyben benne volt annak a költsége is, hogy kb. 150 km-es körzetben bejártuk Toszkánát a szálláshelyünkhöz képest. Abban az esetben, ha repülővel megyünk, autót kellett volna bérelni, ugyanis a tömegközlekedésre legfeljebb a nagyvárosokban számíthattunk.

Tervezgetés és felkészülés a nyaralásra Toszkánában: városnézés és tengerpart

Konkrét programot csak keveset terveztünk, de azt biztosan tudtuk, hogy minden nap más várost ill. települést keresünk fel, valamint azt, hogy egy teljes napot a tengerparton szeretnénk tölteni.
Így az egyhetes nyaralásunk alatt a következő helyekre jutottunk el: Siena, Firenze, Capalbio, San Gimignano, Vinci, Follonica, Grosseto, Porto Santo Stefano.

Uffizi Képtár, Firenze, Toszkána: belépőjegy, sorállás

Egy igazán emlékezetes tapasztalatunk a firenzei látogatásunkhoz kapcsolódott. Egy teljes napot szántunk Firenzére, és amit mindenképpen meg szerettünk volna nézni, az az Uffizi Képtár volt.
Még az utazás előtt végiggondoltunk, hogy foglaljunk-e előre belépőjegyet, de mivel nem voltunk biztosak abban, hogy melyik nap mennénk, ezért úgy döntöttünk, hogy majd helyben veszünk jegyet. Azt tudtam egy kedves honfitársunktól, aki megosztotta velünk az Uffizi Képtárban szerzett élményeit, hogy aki nem szeretne hosszú órákat sorban állni a jegyért, az vagy foglaljon előre jegyet, vagy érkezzen meg reggel 6-ra. Reggel 8-kor nyit az Uffizi Képtár, akkor kezdik el beengedni az embereket. A honfitársunknak sajnos igaza volt. Szerencsénk volt, hogy hittünk neki. 6.00-kor érkeztünk az Uffizi Képtárhoz, mi voltunk az első látogatók. Pár percen belül elkezdtek szaporodni a sorban állók. Az Uffizi Képtár nyitási idejére már több százan álltak a kígyózó sorban. Amikor kb. 3 óra elteltével kijöttünk, még mindig százak vártak a bejutásra.

Uffizi Képtár, Firenze, Toszkána: parkolás

A múzeumlátogatás után egy könnyű ebédet terveztünk. Volt egy rossz megérzésünk: vajon jó helyen parkoltunk-e az autóval?
Nagy meglepetésünkre, ahol az autónkat hagytuk, valami bazárféle alakult sátrakkal, kirakodó árusokkal tömve. Gyanítottuk, hogy elszállították az autót. Mivel Firenze belvárosában voltunk, az Uffizi Képtárhoz nagyon közel, nem volt nehéz rendőrt találni. Odamentünk hozzá, és a segítségét kértük. Bár mi nem beszélünk olaszul, nem volt nyelvi nehézség, mert a rendőr jól beszélt angolul.
Elirányított minket egy kis irodába, ahol elmondták, hogy egyébként nem parkoltunk tilosban, de a hét bizonyos napjain, ha rendezvény van, bizony egy parkoló bármikor átalakulhat piactérré. Ezt egy tábla jelzi is, de egy sarokkal korábban. Mivel nem vettük észre, sajnos mégis rossz helyen sikerült parkolni.

Uffizi Képtár, Firenze, Toszkána: elszállították az autót

Az irodában megkaptuk a címet, ahová az autót vitték, elmondták, hogy egy bizonyos összegű díjat ki kell fizetni, valamint lesz még egy büntetés is. Az irodában 150 euró körüli összeget mondtak.
Taxival elmentünk az átvevő helyre. Nagyjából 10 perc alatt meglett az autó. 80 euró körüli összeget kellett fizetni, amin meglepődtünk, mert többre számítottunk az irodai információ miatt.
Az ügyintéző elmondta, hogy itt csak az elszállítás költségét kell kifizetni, a büntetést később postázzák. Elkértek minden adatot, igazolványt, de a büntetést azóta sem kaptuk meg.
Ezek után folytattuk a firenzei városnézést.

Nyaralás, közlekedés, parkolás Toszkánában: tanulságok

A tanulság az volt, hogy nem lehet mindenre felkészülni, és nem árt, ha az ember elkülönít egy összeget nem várt eseményekre. Bár biztosítást is kötöttünk az utazás előtt, ezt nyilvánvalóan nem fedezte, hiszen mi parkoltunk rossz helyen. Ezzel együtt számunkra a autóval történő közlekedés nem jelentett problémát, hiszen ettől az egy esettől eltekintve, kifejezetten jó volt autózni Toszkánában. Az autósok egy ütemben haladnak, tempósan, de nem száguldoznak. Egyáltalán nem éreztük azt a sztereotípiát, ami itthon körbelengi az olasz autós társadalmat. Senki nem üvöltött, nem dudálnak feleslegesen, nem idegeskednek.

A firenzei autóelszállítás ellenére életünk egyik legszebb hetét töltöttük Toszkánában és igyekszünk újra megszervezni a nyaralásunkat.

San Gimignano, Toszkána

Ezer piros női cipő a Dóm lépcsőjén.

 2013. szeptember 21-én 18 óra 45-kor mintegy ezer piros női cipő foglalta el az UNESCO által Világörökség részének nyilvánított tornyok városában, San Gimignanóban a Dóm 17 lépcsőfokát. A cipőket egy önkéntesekből álló szervezet, az AUSER gyűjtötte Olaszország-szerte, hogy kifejezze ezzel tiltakozását a nők elleni erőszakkal szemben.
A változatos méretű és stílusú piros női lábbelik a vérre, a szenvedésre és végső soron a halálra kívántak emlékeztetni, tiltakozásul a családon belüli és azon kívüli, nőkkel szembeni erőszak ellen, valamint azoknak a nőknek emlékéül, akik  férfiak erőszakossága miatt életüket vesztették.
Az eseményt San Gimignano híres fotósa, Duccio Nacci örökítette meg.

Tengerpart: Follonica, Toszkána

Ismerkedés a tengerrel Toszkánában

Follonica különösen kedves hely számunkra. Annak idején, egy varázslatos tavaszi délután a gyerekeink itt, Follonicában ismerkedtek meg a tengerrel. Mindannyiunkat mélyen megérintett akkor az a nyugalom, amit a follonicai tengerpart árasztott. Megállt valahogy az idő azokra az órákra, és mi, a szülők is önfeledten beleolvadtunk ennek a hatalmas entitásnak, a nagy sós víznek felfedezés-élményébe.

Follonica, Siena tengerpartja

De Follonica elvitathatatlan érdemei nem merülnek itt ki.

Siena városából Follonica és Castiglione della Pescaia a legkényelmesebben megközelíthető tengerparti fürdőhelyek. Follonica a “Siena tengerpartja” előkelő címmel dicsekedhet, valahogy úgy viszonyul Sienához, mint Siófok Budapesthez. Sok sienai és Siena környéki családnak van nyaralója Follonicában, de az is általános, hogy akár csak egy fél napra Sienából leruccannak Follonicába egy kis tengerparti fürdőzésre. Mi is sokszor megtesszük, akár csak egy délutánra is, vagy egy-egy napra, legtöbbször autóval, egyszer-egyszer autóbusszal, és volt, hogy vonattal, sőt, egyszer még kerékpárral is. Majdnem mindig összefutunk Follonicában olyan sienai ismerőssel, akit a hétköznapi életben Sienában más környezetben, más szerepkörben ismertünk meg, és örömmel látjuk viszont Follonicában kikapcsolódás közben.

Tengerparti kalandunk Follonicában: bringóhintó és a toszkán becsület

Egy nagyon kellemes júliusi vasárnap este kezdődött ez a szerencsés véget ért follonicai kalandunk: bringóhintót béreltünk, és a család élvezte az éjféli Follonicát bringóhintóról, hiszen Follonicában nyári éjjeleken kettőig, háromig pezseg az élet. A baj akkor tudatosult bennünk, amikor észrevettük, hogy az a kistáska, amiben a bankkártyáink, a pénztárca és a mobiltelefon volt, nincs meg. A vad follonicai bringóhintózás közben a kistáska kiesett a bringóhintó csomagtartó kosarából. Hiába jártuk be újra és újra a megtett útvonalat, nem találtuk meg. Végső elkeseredésünkben már minden parkoló autó alá benéztünk, még az útvonalon található szemeteskukákba is belekukucskáltunk. Semmi. Kora hajnal volt már, amikor szembe kellett néznünk a kellemetlen valósággal: nem tehetünk mást, mint szomorúan hazaindulunk, Ampugnanóba. Csak másfél nap múlva könnyebbültünk meg, amikor telefonon jelentkezett egy pap Follonicából, hogy jó hírt közöljön: a templomban találták meg a kistáskát, a készpénz kivételével hiánytalanul. Follonicában az utcán földre esett táskából megtalálója kivette a készpénzt, majd bedobta a táskát a templomba. Ott a pap megtalálta, a telefon ugyan már le volt merülve, de elvitte a follonicai telefonos boltba, és onnan hívott fel minket. Örömmel mentünk érte vissza a tengerpartra..

Follonica lakói és a toszkán humanizmus

Gyakran dolgozni mentünk Follonicába. Ez más típusú kapcsolatokat is lehetővé tesz, mint a nyaralás, mert itt Toszkánában mindig nagy becsülete van annak, aki dolgozik. A tengerparti étteremtulajdonos, Michele például kedvezményt adott a vacsora végösszegéből, és meg is ajándékozta a gyerekeket, mert tudta, mi munka miatt vagyunk a városban, akárcsak ő, ezért úgy érezte, össze kell tartanunk. Az újságos az egész családjával egy megfeszített, 90 napos munkaperiódusnak tekinti a nyarat, idén 34. éve, hogy végigcsinálják. Tőlük is sok szolidaritásban volt részünk: „Ha mi, akik dolgozunk, nem tartunk össze, akkor mit várjon az ember másoktól?” -mondták ilyenkor. Sokszor a strand alkalmazottai voltak hozzánk elképesztően kedvesek, de a pizzériás Marióval és a családjával is barátságot kötöttünk. Ha család, gyerekek nélkül láttak, kedvesen érdelkődni kezdtek felőlük.

Saturnia, Toszkána

Toszkána legcsodásabb termálfürdője

Cortona után Saturniában töltöttünk 6 napot. Volt, hogy kerítettünk egy gitárt, és a parkban az árnyas fák között gitárzene mellett énekeltünk. Igazi feltöltődés. Munka előtt és után egy-egy kiadós fürdőzés a termálfürdőben, a kávészünetben sztracsatellás fagyi eszpresszókávéval leöntve… A munka Saturniában vasárnap estig tartott, ami számomra egy tíz napos intenzív munkaperiódus végét is jelentette. Ráhúztunk még erre 2 nap nyaralást Saturniában. Ebbe aztán már igazán minden belefért, az éjszakai fürdőzéstől a vattacukor ízű fagyin át a hatalmas sétákig a toszkán dombok között. Részben a munka révénl, részben egyszerűen csak a Saturniában tartózkodásból eredően sok ismerősre tettünk szert, és amikor a buszvezetőtől a fűszeresig mindenkit kezdtünk keresztnevén szólítani, amikor már nem tudtunk úgy átmenni Saturnia főterén, hogy ne botoljunk ismerősbe, amikor a gyerekek már meg tudták simogatni a falu macskáját, akkor egyszer csak véget ért a varázslat, és hazajöttünk.

Saturnia fantasztikus. A falucska pici, de minden megvan benne, ami kell. Árnyas főterén szökőkút ivóvízzel, két fagylaltozó, de a 6 nap kevés volt arra, hogy eldöntsük, melyikben adják a finomabb fagyit. Saturniának picinyke, nyugodt, könyvekkel telezsúfolt könyvesboltjában kedvünkre böngészhettünk a könyvek között. A vegyesboltban akkora szendvicseket vásároltunk toszkán sonkával (prosciutto toscano), toszkán szalámival (salamino toscano) vagy édesköményes felvágottal, hogy ebédre nem is bírtuk elfogyasztani, uzsonnára is jutott.

Érdekes jellegzetesség: Toszkánában ugyanaz a termék vagy szolgáltatás ugyanazon a helyen nem feltétlenül kerül mindig ugyanannyiba. Volt, hogy a hatalmas saturniai szendvics 2 és fél euró volt, de volt, hogy három. Mi mindig szó nélkül fizettünk, mint a katonatiszt, mert még a 3 euró is kevésnek számít egy ilyen óriás szendvicsért. Attól függött az ár, hogy éppen a joviális boltos vagy a gyönyörű, vállig érő fekete göndör hajú felesége szolgált ki? Vagy hogy aznap milyen lábbal kelt fel? Nem jöttem rá a megoldásra. Menetrend szerinti buszjárat közlekedik Saturnia falu és a vízeséses termálfürdő között. Volt, hogy mi 1,35 eurót fizettünk, az utánunk jövő pedig 1,70-et, máskor ugyanazért pedig 2,70-et. Ezen is csak nevettünk, mert logika, az nincs benne.

Sok más toszkán faluhoz hasonlóan Saturniában is vannak mozgó árusok: minden nap, vasárnap is, dél körül egy zöldséges kisteherautó áll meg falu főterén. Egy hatalmas, piros festékkel mázolt tábla áll rajta: ” TUTTO A 0.99 AL KG”. A felirat jelentése magyarul: mindennek kilója 99 cent. Amíg a zöldséges éppen valakinek házhoz vitte a megvásárolt holmit, egész kis csapat várakozó vevő gyűlt össze a kisteherautó körül. „A szőlőt is 99 centért adja vajon?” – Kérdezgettük egymást. „Hát, az van kiírva, hogy minden, akkor minden, a szőlő is…” -tanakodtunk. Közben megjött a zöldséges. „A szőlőnek másfél euró kilója” – tájékoztatott. Vettünk is 5 eurónyit, de hogy hány kiló volt, sose tudjuk meg… nem mindegy? Finom volt, szép volt, és jólesett.

Saturniában a termálfürdő, a „Cascate del mulino” nagy, vadregényes, kalandos, gyerekekkel is hatalmas élmény, minden napszakban vannak árnyas részei is. Az éjszakai fürdőzés sem számított extrém dolognak, nemhogy nem voltunk egyedül, de még gyerekekkel is voltak mások is rajtunk kívül. A termálfürdőnek van olyan része is, ahol a szikláról a vízbe lehet ugrálni, nekünk ez volt a kedvencünk. Persze az sem rossz, amikor abból a természetes medencéből, amiben éppen fekszik az ember, zubog lefelé a párkányon át a víz a mélység felé, mindehhez a tipikus toszkán ciprusokkal szegélyezett dombok szolgáltatják a díszletet. Kipróbáltuk, milyen sodortatni magunkat a meleg, kristálytiszta, sebes termálvizes árral, és felmásztunk a zubogó árral szemben teraszról teraszra.

Saturniában minden napszakban fürdőztünk, délelőtt, délben, délután, este, de egyszer végül elérkezett a hazaindulás pillanata. A Cascate del Gorello vízeséstől ezúttal nem Saturnia falucska felé, hanem hazafelé, Manciano felé vettük az irányt, és utoljára még megálltunk a dombtetőn , ahonnan belátni az egész vízesést és a folyó völgyét. Innen búcsúztunk a záptojás szagú nyaralásunk színhelyétől.

A nyaralás óta többször visszatértünk Saturniába, volt, hogy egy pár órás kiadós termálfürdőzésre, volt, hogy az Argentario felfedezésével kötöttük össze, de amikor csak alkalom adódott rá, kihasználtuk!

…”kis kitérőt teszünk Saturnia felé, amely talán Itália legrégibb városa (ha mégsem Cortona lenne az). A legenda szerint Szaturnusz, az ég és a föld fia, alapította. A melegvizű vízesés pedig akkor keletkezett, amikor Orlando lova dobbantott egy nagyot. A város a Via Clodia köré csoportosul, s olyan régi, hogy felfoghatatlan. Mondogatom magamban: „a Via Clodián lakom”, és megpróbálom elképzelni, milyen lehet.” Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

Cortona, Toszkána

Cortona és a beef steak ünnepe

Augusztus 13-15. között a cortonai bifsztek-fesztiválon dolgoztam. Ez a rendezvény nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik (mint minden Toszkánában): idén 53 éve, hogy minden nyáron megrendezésre kerül ez az esemény Cortonában, ebben a hangulatos toszkán kisvárosban.

Cortonában, a Giardini del Parterre nevű árnyas parkban hatalmas sátrakat állítanak fel, és faszénen grillezik a bifszteket. Remek a hangulat, a panorámás park különleges helyszín, csodaszép  díszlet. Az árnyas fák kellemes védelmet adnak a nap és az eső elől. Ráadásul Cortona közönsége is igen kellemes társaság.

A cortonai bifsztek-fesztivál hivatalosan, aug. 13-15-ig, naponta 17-24 óráig tart. 13-án, hétfőn, 17 órakor persze még semmi nem volt készen.

Olasz mentalitás amerikai szemmel

Megjelent egy hatvan-hetven év körüli amerikai hölgy, és jegyet akart venni a vacsorához. Igazság szerint már 17.40 volt. Azt mondták neki a szervezők: “Elnézést, kicsit késésben vagyunk, akár adhatunk is Önnek most jegyet, de ettől még nem lesz hamarabb készen a vacsora, ugyanis még a tüzet se gyújtottuk meg.” Erre a hölgy mondogatni kezdte, hogy: “De kérem, a plakátokon 17 óra áll, és az már elmúlt, akkor hazudtak?” 
Hallottam ezt a beszélgetést, és elgondolkodtam rajta. Mivel már én is felvettem az olaszos munkatempót, éppen ráértem, úgyhogy odamentem egy kicsit beszélgetni a hölggyel. Már sokadszorra tölti  Toszkánában a nyaralását, csodálja a toszkán tájat, a toszkán ízlést, a toszkán művészetet. De mit értett meg Toscana és az olaszok mentalitásából? Ő olyan világban él Amerikában, ahol megszokhatta, hogy a dolgok működnek. Ha 17 óra van kiírva, az 17 órát jelent. Itt, Toszkánában, a mediterrán kultúrában ebben nem lehetünk biztosak. Egyébként is abszurd Olaszországban 17.40-kor vacsoráért esdekelni.Toszkána jellegzetessége, hogy sokkal rugalmasabbak az emberek a saját ígéreteiket illetően, és nagy megértéssel viszonyulnak a nekik tett ígéretekhez.
Frances Mayes is részletesen beszámol a cortonai beef steak-fesztiválról Napsütötte Toszkána című könyvében, ő persze az amerikai turista szemszögéből közelíti meg a témát.