Kalauzos kaland Toszkánában

Ma a gyerekeink osztályával osztálykiránduláson voltunk Firenzében. El sem tudjátok képzelni, micsoda nagy kaland egy osztálynyi hetedikessel vonatozni és tömegközlekedni Toszkánában!

Hazafelé Firenzéből Siénába menet a vonaton történt a következő vicces eset.

STAZIONE DI SIENAA jegyeket minden család egyénileg, elővételben vette meg. A kalauz kérte a jegyeket, minden felnőttől és minden gyerektől. “Az egyik jegy nem érvényes!” -halljuk a gyerekek felől. Kiderült, hogy az egyik kislány interneten elővételben megváltott jegyéről van szó. A kislány nagyon megijedt, hogy leszállítják a vonatról, vagy megbüntetik… A kisérő szülők közt szerencsére ott volt a kislány anyukája is.“De, érvényes!”-mondta az anyuka. “Az interneten vásároltam, és érvényes!” Odament a kalauzhoz, hogy megmutassa neki: a jegye érvényes, de ehelyett a kalauz mutatta meg neki, hogy a jegye sajnos 20 perce lejárt. “Hölgyem, ez a jegy 16 óráig volt érvényes, és a pontos idő 16 óra 20 perc. Ezért 60 euró plusz 4 euró büntetést kell kiszabnom, ami összesen majdnem 65 euró.” Az anyuka nagyon meglepődött: “Tényleg, elkerülte a figyelmemet ez… Hibáztam… sajnálom… akkor most tehát megbüntet?” A kalauz nagyon színpadiasan azt válaszolta: “Nem, nem büntetem meg, nem azért mondtam. Hanem az elégtétel miatt mondtam, hogy rámutathattam a tévedésre.” – és a közönsége kuncogása közepette vidáman elment.

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Livornótól Castiglioncellóig

Livornóból, a festői Terrazza Mascagniról látott gyönyörű naplemente után a kerékpárúton kerekeztünk tovább a tengerpart mentén déli irányban, és tudtuk, hogy még Antignano előtt kell lennie egy ivóvízkútnak, ahol a kulacsainkat feltölthetjük. Közben teljesen besötétedett, és a kút mögötti ösvényen, az Ardenza patak mentén lakókocsi-parkolóra bukkantunk. Nagyon megtetszett a hely, mert tiszta volt és védett, a sövénnyel és kerítéssel elkerített lakókocsis részből egy kis kapun keresztül egy még védettebb kertrészbe jutottunk, a terméseit ontó fügefa árnyékában  le is sátoroztunk. Kiderült, hogy Parco del Mulino a hely neve, és a Down-szindrómásokért  Egyesület üzemelteti. A kerti sütögető mellett asztal és padok is voltak, itt megvacsoráztunk. Reggel hét körül már sátrat bontottunk, a sütögető melletti padokon ülve az asztalnál megreggeliztünk, azután útnak indultunk. Tudtuk, hogy emelkedős út vár ránk.

Antignano után már nem volt kerékpárút, hanem a forgalmas út szélén kapaszkodtunk fel az emelkedőre. Több helyen tábla figyelmeztetett, hogy a kerékpárosok szigorú libasorban haladjanak. Elkezdődtek Calafuria strandjai, és két helyit is megkérdeztünk, melyik helyen a legcélszerűbb megállnunk. Mindketten a 6-os számú strandot ajánlották, mert ott az úttól viszonylag keveset kell gyalogolni a tengerpartig. Leszereltük az összes csomagunkat a kerékpárokról, a kerékpárokat az út melletti parkolóban egy oszlophoz láncoltuk, mi pedig a csomagokkal lementünk a partra. Nagyon megérintett a tenger mélykék színe, a sziklákról lehetett a vízbe ugrálni, és mi ugráltunk is, amíg csak meg nem untuk. Az is nagyon jó a Calafuriai strandban, hogy árnyékos, illetve sekély vizű helyeket is bőven lehet találni, így a napernyőnket ki sem bontottuk. Utólag mindannyian megállapítottuk, hogy egész nyaralásunk legszebb tengerparti fürdőhelye volt ez.

 

Miután pihengettünk, szunyókáltunk az árnyékban, fürödtünk, ugráltunk a tengerbe, felfaltuk a megmaradt élelmiszer-készletünket, megettük a reggel szedett fügéinket is, megittuk a kulacsban megmaradt utolsó csepp vizünket is, egyszóval miután remekül éreztük magunkat, a déli órákban felkerekedtünk, és tovább indultunk. Miközben a holminkat felhordtuk a biciklinkhez, a kicsi beleejtette a hálózsákját a tengerbe, így az kissé vizes lett, de a tűző napon estig bőven meg tudott száradni. Nekiindultunk tehát az előttünk álló útnak, és az első komolyabb emelkedő tetején, a Sassoscritto kávézónál, ami  elegáns étterem is egyben, megálltunk, hogy megtöltsük a kulacsainkat. A pincérek nagyon készségesen adtak friss, hideg csapvizet, lelkesedésük még a tizedik kulacsnál sem hagyott alább, ami annak fényében, hogy egy centet sem költöttünk el itt, még inkább tiszteletre méltó. Jókedvűen, felfrissülten idultunk tovább, és bár az úton még voltak emelkedők, már nem volt nagyon forgalmas, és élveztük a táj szépségét.

Castiglioncellóba érve pizzát szerettünk volna ebédelni, de ekkorra már kora délután volt, és a pizzázók zárva voltak. Bementünk tehát a Coopba, gyümölcsöt, és valami vacsorára és reggelire valót vásárolni, Apa addig kint maradt a középső kislánnyal. Amíg vártak ránk, a biztonsági őr rájuk szólt, hogy öltözzenek fel, mert sértik a közízlést (a rekkenő hőség miatt Apa rövidnadrágban volt, de felsőtestét nem takarta semmi, a kislány pedig fürdőruhafelsőben és rövidnadrágban volt).

San Vincenzo felé indultunk tovább a bevásárlás után, és az első nyitva tartó büfénél megálltunk. Török büfé volt, megrendeltük a giroszainkat, és elmentünk a közeli parkba, leültünk a padokra, és letámasztottuk járgányainkat. Hosszasan beszélgettünk a fiatal török sráccal, aki a büfé tulajdonosa és üzemeltetője egyben. Finom volt az étel, a parkban volt csap, ahol újra meg tudtuk tölteni a kulacsainkat, a Coop-ban vásárolt szőlővel egészítettük ki ebédünket, majd tovább indultunk.

Beszámolónkat hamarosan folytatjuk!

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Tirreniától Livornóig

Előzmények

Eleinte kellemes volt az út a tengerpart melletti kerékpárúton Tirréniából Livorno felé, biztonságban is éreztük magunkat, de egy idő után elfogyott a kerékpárút, és nagyon forgalmas utak mentén kellett Livornó felé kerékpároznunk. Ekkor még nem volt nagy rutinunk, féltettem a kicsit, aki hol kacsázva kanyargott az út szélén, hol lemaradozott a nővéreitől, és így szétszakadozott a csapat, ami a biztonságérzetemet csökkentette. Livornó kikötői elágazásánál jutottunk túl ezen a nehezebb szakaszon, és kezdődött újra a biztonságos kerékpárút. A Viale Italia elején lévő kioszkban fagyiztunk, és amíg a család egy része elment készpénzt felvenni bankautomatából, addig a másik része kicserélte az inkriminált első kerék külsőjét.

Naplemente Livornóban, a Terrazza Mascagniról

A Terrazza Mascagnira éppen naplementekor értünk, csodás volt a tengerben lenyugvó nap látványa, felemelő élmény volt.

Naplemente Livornóban

Ennek a napnak ez a naplemente volt az egyik legszebb pillanata, amire biztos, hogy sokáig melengető érzéssel gondolunk majd vissza.

Livornói naplemente

Olvass tovább!

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Pisa és Tirrenia

Előzmények

Sötétben a forgalmas úton

 Pisa éjszaka

Vacsora után az Arnó folyó mentén tekertünk a tenger felé, és így jutottunk el Marina di Pisába. Sötét volt, az út forgalmas, de közvilágítás nélküli. A középső kislányunk a sötétben egyszer lecsúszott az útról a padkára és elesett, de nem esett baja. A kicsinek nagyon nehezére esett tartani a sebességet, folyton lemaradozott, nem volt könnyű így egyben tartani a csapatot.

Marina di Pisa: defekt éjszaka

Végül megérkeztünk Marina di Pisába, a tengerpartra. Itt már nem volt autósforgalom, és ki is volt világítva a tengerparti sétány. Megkerestük az utcai kutat, feltöltöttük a kulacsainkat és az 5 literes víztartályt, megmosakodtunk, és tovább indultunk.defekt

Alig néhány méter után hatalmas pukkanással egyikőnk defektet kapott. A közelben egy bank épülete előtt volt jól kivilágítva az utca, ott cserélte ki Apa a lyukas belsőt, és megállapította, hogy a kopott külső okozta a defektet, tehát az is cserére szorul. Az egész művelet csak tíz-tizenöt percig tartott.

Tirrenia

Marina di Pisa tengerparti sétánya után Tirrenián át kerekeztünk, még mindig a tengerparthoz közel. Nagy élet volt az utcákon késő este: fiatalok, idősek, családok babakocsikkal, kisgyerekekkel, mindenféle életkorú emberek sétálgattak, kihívás volt köztük kerekezni.

Az első táborhelyünk

Tirrenia

Tirreniát elhagyva a falun kívül, a tengerparttól kissé távolabb, egy ciprussorral szegélyezett mezőn vertünk sátrat, telihold volt. A fáradtságtól azonnal elaludtunk. Nem keltünk korán, 8-9 óra körül. Az elhagyatott mezőn a kulacsaink vizéből lemosakodtunk, az 5 literes víztartályt szinte ki is ürítettük, összecsomagoltunk, és útra keltünk. Visszamentünk Tirreniába.

Megálltunk a Közértnél, a család egy része ment be bevásárolni, rengeteg kekszet és gyümölcsöt vettek, el sem tudtuk csomagolni, így a zsákmány bizonyos hányadát azonnal el kellett fogyasztani. Közben tájékozódtunk, merre találjuk a kerékpárszerelőt. Mire odaértünk, a szerelő éppen bezárt, elkezdődött az ebédidő.

Strandolás Tirreniában

spiaggia_libera_tirrenia

Elbicikliztünk Tirrenia egyik szabadstrandjára, a kerékpárokat a szomszédos fizetős strand kerékpártárolójába tettük, a csomagokat viszont levittük a strandra magunkkal. Fürödtünk a tengerben, ebédeltünk a tengerparton, és a szomszédos fizetős strand büféjében kávéztunk és kártyáztunk az árnyékban.

Az édesvízi zuhany alatt lemosakodtunk, majd összepakoltunk, a pinétában felmálháztuk a drótszamarainkat, és elindultunk a kerékpárszerelőhöz. Vettünk egy külsőt, és egy belsőt tartaléknak, majd továbbindultunk Livornó felé.

Olvass tovább!

 

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Kerékpárral vonaton

Előzmények

Kerékpárral a sienai vasútállomáson

Vonattal Sienából Grossetóba szerettünk volna utazni, hogy onnan Pisáig kerekezzünk, de a vasútállomáson a jegypénztárnál megtudtuk, hogy az augusztus 24-i heves esőzések elmosták a hidat Buonconventónál, ezért Grosseto felé a vonatközlekedést pótlóbuszok helyettesítik, és nem szállítanak kerékpárt.

buonconvento_allagamento_ferrovia_siena_grosseto

Sebaj, gondoltuk, az eredetileg tervezett útvonalat fordított irányban is be tudjuk járni, és jegyet váltottunk Pisa felé. Kellemes meglepetés volt, hogy vasárnap a kerékpárjegyeket az olasz vasút féláron számolja, 5 kerékpárnál ez már érezhető volt.

stazione-orari650

A vonat indulásáig fél óránk volt, ezalatt először is a kávézóban feltöltöttük a kulacsainkat. Ez volt az első alkalom, hogy feltöltöttük a kulacsokat, a kávézóban nagyon készséges volt a hölgy. Ezután átszállítottuk a kerékpárjainkat az 5. vágányhoz, ami időigényes és körülményes művelet volt, mert a liftbe a kerékpárok csak egyesével fértek be, és mert a csomagokkal megrakott kerékpárt nem lehet csak úgy bárhova letámasztani, könnyen felborul.

Vonaton biciklivel

A vonaton csak 3 kerékpár szállítására volt kialakított tároló, de a többit is el tudtuk helyezni. A vonaton a drasztikus légkondícionálás miatt fáztunk (az emelkedőkön a nagy melegben alaposan megizzadtunk előtte), és a meleg ruhák a pakkok legmélyén voltak, a hálózsákok viszont kéznél voltak, egyet magunkra terítettünk.

Kerékpárszállítás vonaton Toszkánában

Itt a vonaton kezdtük megszokni az örömteli gondolatot, hogy nyaralunk! Felszabadultan bohóckodtunk mindannyian: a felnőttek gyerekeskedtek, a gyerekek felnőtteskedtek, felhőtlenül és felelőtlenül vidámak voltunk. Minden állomáshoz, amin keresztülsuhantunk, egy városka tartozott, és mi mindenhol felidéztük a kapcsolódó korábbi élményeinket, emlékeinket: "Emlékeztek a kerékpárversenyre Monteriggioni városfalai körül?…" "Emlékeztek amikor Certaldóban…" Szinte észre sem vettük, és már Empoliba is értünk. 

Empolinál át kellett szállnunk, az átszállásra csak néhány percünk volt, de szerencsénkre ezúttal nem kellett lifteznünk: megállt a vonatunk, leszálltunk, és felszálltunk a szemben lévő vonatra. Itt már nem volt ülőhelyünk, és a kerékpárszállító kocsiban egy nagyon udvariatlan olasz is szállíttatta kerékpárját, aki nagyon tolakodott, de a többi útitárs (többnyire Pisába tartó túrista) kedves és készséges volt, annak ellenére, hogy kerékpárjainkkal eltorlaszoltuk az utat.

Pisa

A pisai ferdetorony alkonyatkor

Empoliból hamar Pisába értünk, és talán éppen azért, mert mindannyian számos alkalommal jártunk már itt, és magabiztosak voltunk az irányt illetően, valahogy mégis fél órás külvárosi bolyongás után sikerült csak megtaláltuk a belvárost. Először a ferde toronynál fényképezkedtünk, ekkor már alkonyodott, majd egy kiülőben a Piazza delle Vettovaglién (Focacceria) megvacsoráztunk. Időközben besötétedett, de számunkra ez a nap még sok kalandot tartogatott… Olvass tovább!

Családi kerékpártúra Toszkánában, a tengerparton – Az előkészületek és az indulás

Családi kerékpártúra a toszkán tengerparton – Felkészülés

Nagyon vártuk már a családi nyaralást. Rengeteg vendégünk volt ezen a nyáron, ami a sok öröm mellett rengeteg munkával is járt, nem csoda tehát, ha a nyár végére elfáradtunk. Beszereztünk még két kerékpárt a nagyobb lányainknak, a kicsinek majd jó lesz a két nagy régi biciklijéből összeállított kerékpár. Az utazás előtti hetekben kétszer is családilag ellátogattunk a sportboltba, hogy a hiányzó felszereléseket beszerezzük, a dolgok egy részét interneten rendeltük meg, a lényeg, hogy végül minden összeállt a nyaraláshoz.

Az indulás előtti napon ellenőriztem a gyerekek csomagját. A kicsi kétszerannyi holmit pakolt össze, mint az általam szükségesnek itélt mennyiség, így aztán nagy sírás-rívás közepette, de a csomagja felét kipakoltuk. A nagyobbaknak elég volt egy-egy irányelv: pl. hogy szandált nem viszünk, mindenki csak egy strandpapucsot csomagoljon el, plusz a sportcipőt, ami a lábán lesz, más lábbeli nem jöhet.

bringaszereles1

Az indulás előtti este Apa még késő estig szerelte a kicsi biciklijét, és reggel is korán felkelt, hogy folytassa, sőt, felvetette, hogy esetleg egy nappal elhalaszthatnánk az indulást… azt elfogadta a család, hogy esetleg a tervezett délelőtti induláshoz képest néhány órás késés lesz, és megigértük, hogy nem idegesítjük Apát, de igyekszünk még aznap elindulni.

Családi kerékpártúra a toszkán tengerparton -Indulás

Végül délután fél háromkor indultunk el a sienai vasútállomás felé. A 13 km hosszú úton több emelkedő is van. A csomagok rögzítésében sem volt még elég gyakorlatunk, ezért időnként lepotyogott némelyik, és meg kellett állni, hogy újra rögzítsük. A vonatinduláshoz viszont igyekeznünk kellett, nagy meleg is volt, így tehát keményen kellett kapaszkodnunk a toszkán dombokra.

ut1

Apa az emelkedőkön, ahol csak lehetett, tolta a Kicsit, akinek még így is erősen kellett pedáloznia. Végül tíz perccel a vonatindulás előtt, hangos győzelmi csatakiáltások közepette gurultunk be a sienai vasútállomásra. Ekkor még nem sejtettük, hogy néhány percen belül az egész kerékpártúránkat át kell szerveznünk… Olvass tovább!

Siena

Uffizi Képtár és parkolás Firenzében

2011 augusztusában látogattunk Toszkánába a párommal, ami felejthetetlen élményt nyújtott számunkra. Annyira magával ragadott a táj szépsége, az emberek kedvessége, hogy idén újra készülünk a Toszkána Vendégházba.

Tervezgetés és felkészülés a nyaralásra Toszkánában: szálláskeresés

Mivel nem szeretem, ha kellemetlen meglepetések érnek, a nyaralásra jó előre felkészültünk. Az interneten szinte minden információ elérhető, nagyon hasznos blogokat, leírásokat, információs oldalakat sikerült találnunk.

Miután eldöntöttük az úticélt, az első feladat a szálláskeresés volt. Mindenképpen olyan szállást kerestünk, amely valamelyik nagyobb toszkán város környékén van és a tengerpart is megközelíthető, valamint tiszta és nem drága. A Toszkána Vendégház minden feltételnek kifogástalanul megfelelt.

Tervezgetés és felkészülés a nyaralásra Toszkánában: közlekedés

A második feladat az volt, hogy eldöntsük: repülővel, busszal vagy saját autóval megyünk. Utóbbira esett a választás több okból is: két személy repülőjegye oda-vissza kb. ugyanannyira jött ki (takarékos fogyasztású autóval), mint a teljes utazásunk benzinköltsége, amelyben benne volt annak a költsége is, hogy kb. 150 km-es körzetben bejártuk Toszkánát a szálláshelyünkhöz képest. Abban az esetben, ha repülővel megyünk, autót kellett volna bérelni, ugyanis a tömegközlekedésre legfeljebb a nagyvárosokban számíthattunk.

Tervezgetés és felkészülés a nyaralásra Toszkánában: városnézés és tengerpart

Konkrét programot csak keveset terveztünk, de azt biztosan tudtuk, hogy minden nap más várost ill. települést keresünk fel, valamint azt, hogy egy teljes napot a tengerparton szeretnénk tölteni.
Így az egyhetes nyaralásunk alatt a következő helyekre jutottunk el: Siena, Firenze, Capalbio, San Gimignano, Vinci, Follonica, Grosseto, Porto Santo Stefano.

Uffizi Képtár, Firenze, Toszkána: belépőjegy, sorállás

Egy igazán emlékezetes tapasztalatunk a firenzei látogatásunkhoz kapcsolódott. Egy teljes napot szántunk Firenzére, és amit mindenképpen meg szerettünk volna nézni, az az Uffizi Képtár volt.
Még az utazás előtt végiggondoltunk, hogy foglaljunk-e előre belépőjegyet, de mivel nem voltunk biztosak abban, hogy melyik nap mennénk, ezért úgy döntöttünk, hogy majd helyben veszünk jegyet. Azt tudtam egy kedves honfitársunktól, aki megosztotta velünk az Uffizi Képtárban szerzett élményeit, hogy aki nem szeretne hosszú órákat sorban állni a jegyért, az vagy foglaljon előre jegyet, vagy érkezzen meg reggel 6-ra. Reggel 8-kor nyit az Uffizi Képtár, akkor kezdik el beengedni az embereket. A honfitársunknak sajnos igaza volt. Szerencsénk volt, hogy hittünk neki. 6.00-kor érkeztünk az Uffizi Képtárhoz, mi voltunk az első látogatók. Pár percen belül elkezdtek szaporodni a sorban állók. Az Uffizi Képtár nyitási idejére már több százan álltak a kígyózó sorban. Amikor kb. 3 óra elteltével kijöttünk, még mindig százak vártak a bejutásra.

Uffizi Képtár, Firenze, Toszkána: parkolás

A múzeumlátogatás után egy könnyű ebédet terveztünk. Volt egy rossz megérzésünk: vajon jó helyen parkoltunk-e az autóval?
Nagy meglepetésünkre, ahol az autónkat hagytuk, valami bazárféle alakult sátrakkal, kirakodó árusokkal tömve. Gyanítottuk, hogy elszállították az autót. Mivel Firenze belvárosában voltunk, az Uffizi Képtárhoz nagyon közel, nem volt nehéz rendőrt találni. Odamentünk hozzá, és a segítségét kértük. Bár mi nem beszélünk olaszul, nem volt nyelvi nehézség, mert a rendőr jól beszélt angolul.
Elirányított minket egy kis irodába, ahol elmondták, hogy egyébként nem parkoltunk tilosban, de a hét bizonyos napjain, ha rendezvény van, bizony egy parkoló bármikor átalakulhat piactérré. Ezt egy tábla jelzi is, de egy sarokkal korábban. Mivel nem vettük észre, sajnos mégis rossz helyen sikerült parkolni.

Uffizi Képtár, Firenze, Toszkána: elszállították az autót

Az irodában megkaptuk a címet, ahová az autót vitték, elmondták, hogy egy bizonyos összegű díjat ki kell fizetni, valamint lesz még egy büntetés is. Az irodában 150 euró körüli összeget mondtak.
Taxival elmentünk az átvevő helyre. Nagyjából 10 perc alatt meglett az autó. 80 euró körüli összeget kellett fizetni, amin meglepődtünk, mert többre számítottunk az irodai információ miatt.
Az ügyintéző elmondta, hogy itt csak az elszállítás költségét kell kifizetni, a büntetést később postázzák. Elkértek minden adatot, igazolványt, de a büntetést azóta sem kaptuk meg.
Ezek után folytattuk a firenzei városnézést.

Nyaralás, közlekedés, parkolás Toszkánában: tanulságok

A tanulság az volt, hogy nem lehet mindenre felkészülni, és nem árt, ha az ember elkülönít egy összeget nem várt eseményekre. Bár biztosítást is kötöttünk az utazás előtt, ezt nyilvánvalóan nem fedezte, hiszen mi parkoltunk rossz helyen. Ezzel együtt számunkra a autóval történő közlekedés nem jelentett problémát, hiszen ettől az egy esettől eltekintve, kifejezetten jó volt autózni Toszkánában. Az autósok egy ütemben haladnak, tempósan, de nem száguldoznak. Egyáltalán nem éreztük azt a sztereotípiát, ami itthon körbelengi az olasz autós társadalmat. Senki nem üvöltött, nem dudálnak feleslegesen, nem idegeskednek.

A firenzei autóelszállítás ellenére életünk egyik legszebb hetét töltöttük Toszkánában és igyekszünk újra megszervezni a nyaralásunkat.

San Gimignano, Toszkána

Ezer piros női cipő a Dóm lépcsőjén.

 2013. szeptember 21-én 18 óra 45-kor mintegy ezer piros női cipő foglalta el az UNESCO által Világörökség részének nyilvánított tornyok városában, San Gimignanóban a Dóm 17 lépcsőfokát. A cipőket egy önkéntesekből álló szervezet, az AUSER gyűjtötte Olaszország-szerte, hogy kifejezze ezzel tiltakozását a nők elleni erőszakkal szemben.
A változatos méretű és stílusú piros női lábbelik a vérre, a szenvedésre és végső soron a halálra kívántak emlékeztetni, tiltakozásul a családon belüli és azon kívüli, nőkkel szembeni erőszak ellen, valamint azoknak a nőknek emlékéül, akik  férfiak erőszakossága miatt életüket vesztették.
Az eseményt San Gimignano híres fotósa, Duccio Nacci örökítette meg.

Tengerpart: Follonica, Toszkána

Ismerkedés a tengerrel Toszkánában

Follonica különösen kedves hely számunkra. Annak idején, egy varázslatos tavaszi délután a gyerekeink itt, Follonicában ismerkedtek meg a tengerrel. Mindannyiunkat mélyen megérintett akkor az a nyugalom, amit a follonicai tengerpart árasztott. Megállt valahogy az idő azokra az órákra, és mi, a szülők is önfeledten beleolvadtunk ennek a hatalmas entitásnak, a nagy sós víznek felfedezés-élményébe.

Follonica, Siena tengerpartja

De Follonica elvitathatatlan érdemei nem merülnek itt ki.

Siena városából Follonica és Castiglione della Pescaia a legkényelmesebben megközelíthető tengerparti fürdőhelyek. Follonica a “Siena tengerpartja” előkelő címmel dicsekedhet, valahogy úgy viszonyul Sienához, mint Siófok Budapesthez. Sok sienai és Siena környéki családnak van nyaralója Follonicában, de az is általános, hogy akár csak egy fél napra Sienából leruccannak Follonicába egy kis tengerparti fürdőzésre. Mi is sokszor megtesszük, akár csak egy délutánra is, vagy egy-egy napra, legtöbbször autóval, egyszer-egyszer autóbusszal, és volt, hogy vonattal, sőt, egyszer még kerékpárral is. Majdnem mindig összefutunk Follonicában olyan sienai ismerőssel, akit a hétköznapi életben Sienában más környezetben, más szerepkörben ismertünk meg, és örömmel látjuk viszont Follonicában kikapcsolódás közben.

Tengerparti kalandunk Follonicában: bringóhintó és a toszkán becsület

Egy nagyon kellemes júliusi vasárnap este kezdődött ez a szerencsés véget ért follonicai kalandunk: bringóhintót béreltünk, és a család élvezte az éjféli Follonicát bringóhintóról, hiszen Follonicában nyári éjjeleken kettőig, háromig pezseg az élet. A baj akkor tudatosult bennünk, amikor észrevettük, hogy az a kistáska, amiben a bankkártyáink, a pénztárca és a mobiltelefon volt, nincs meg. A vad follonicai bringóhintózás közben a kistáska kiesett a bringóhintó csomagtartó kosarából. Hiába jártuk be újra és újra a megtett útvonalat, nem találtuk meg. Végső elkeseredésünkben már minden parkoló autó alá benéztünk, még az útvonalon található szemeteskukákba is belekukucskáltunk. Semmi. Kora hajnal volt már, amikor szembe kellett néznünk a kellemetlen valósággal: nem tehetünk mást, mint szomorúan hazaindulunk, Ampugnanóba. Csak másfél nap múlva könnyebbültünk meg, amikor telefonon jelentkezett egy pap Follonicából, hogy jó hírt közöljön: a templomban találták meg a kistáskát, a készpénz kivételével hiánytalanul. Follonicában az utcán földre esett táskából megtalálója kivette a készpénzt, majd bedobta a táskát a templomba. Ott a pap megtalálta, a telefon ugyan már le volt merülve, de elvitte a follonicai telefonos boltba, és onnan hívott fel minket. Örömmel mentünk érte vissza a tengerpartra..

Follonica lakói és a toszkán humanizmus

Gyakran dolgozni mentünk Follonicába. Ez más típusú kapcsolatokat is lehetővé tesz, mint a nyaralás, mert itt Toszkánában mindig nagy becsülete van annak, aki dolgozik. A tengerparti étteremtulajdonos, Michele például kedvezményt adott a vacsora végösszegéből, és meg is ajándékozta a gyerekeket, mert tudta, mi munka miatt vagyunk a városban, akárcsak ő, ezért úgy érezte, össze kell tartanunk. Az újságos az egész családjával egy megfeszített, 90 napos munkaperiódusnak tekinti a nyarat, idén 34. éve, hogy végigcsinálják. Tőlük is sok szolidaritásban volt részünk: „Ha mi, akik dolgozunk, nem tartunk össze, akkor mit várjon az ember másoktól?” -mondták ilyenkor. Sokszor a strand alkalmazottai voltak hozzánk elképesztően kedvesek, de a pizzériás Marióval és a családjával is barátságot kötöttünk. Ha család, gyerekek nélkül láttak, kedvesen érdelkődni kezdtek felőlük.

Saturnia, Toszkána

Toszkána legcsodásabb termálfürdője

Cortona után Saturniában töltöttünk 6 napot. Volt, hogy kerítettünk egy gitárt, és a parkban az árnyas fák között gitárzene mellett énekeltünk. Igazi feltöltődés. Munka előtt és után egy-egy kiadós fürdőzés a termálfürdőben, a kávészünetben sztracsatellás fagyi eszpresszókávéval leöntve… A munka Saturniában vasárnap estig tartott, ami számomra egy tíz napos intenzív munkaperiódus végét is jelentette. Ráhúztunk még erre 2 nap nyaralást Saturniában. Ebbe aztán már igazán minden belefért, az éjszakai fürdőzéstől a vattacukor ízű fagyin át a hatalmas sétákig a toszkán dombok között. Részben a munka révénl, részben egyszerűen csak a Saturniában tartózkodásból eredően sok ismerősre tettünk szert, és amikor a buszvezetőtől a fűszeresig mindenkit kezdtünk keresztnevén szólítani, amikor már nem tudtunk úgy átmenni Saturnia főterén, hogy ne botoljunk ismerősbe, amikor a gyerekek már meg tudták simogatni a falu macskáját, akkor egyszer csak véget ért a varázslat, és hazajöttünk.

Saturnia fantasztikus. A falucska pici, de minden megvan benne, ami kell. Árnyas főterén szökőkút ivóvízzel, két fagylaltozó, de a 6 nap kevés volt arra, hogy eldöntsük, melyikben adják a finomabb fagyit. Saturniának picinyke, nyugodt, könyvekkel telezsúfolt könyvesboltjában kedvünkre böngészhettünk a könyvek között. A vegyesboltban akkora szendvicseket vásároltunk toszkán sonkával (prosciutto toscano), toszkán szalámival (salamino toscano) vagy édesköményes felvágottal, hogy ebédre nem is bírtuk elfogyasztani, uzsonnára is jutott.

Érdekes jellegzetesség: Toszkánában ugyanaz a termék vagy szolgáltatás ugyanazon a helyen nem feltétlenül kerül mindig ugyanannyiba. Volt, hogy a hatalmas saturniai szendvics 2 és fél euró volt, de volt, hogy három. Mi mindig szó nélkül fizettünk, mint a katonatiszt, mert még a 3 euró is kevésnek számít egy ilyen óriás szendvicsért. Attól függött az ár, hogy éppen a joviális boltos vagy a gyönyörű, vállig érő fekete göndör hajú felesége szolgált ki? Vagy hogy aznap milyen lábbal kelt fel? Nem jöttem rá a megoldásra. Menetrend szerinti buszjárat közlekedik Saturnia falu és a vízeséses termálfürdő között. Volt, hogy mi 1,35 eurót fizettünk, az utánunk jövő pedig 1,70-et, máskor ugyanazért pedig 2,70-et. Ezen is csak nevettünk, mert logika, az nincs benne.

Sok más toszkán faluhoz hasonlóan Saturniában is vannak mozgó árusok: minden nap, vasárnap is, dél körül egy zöldséges kisteherautó áll meg falu főterén. Egy hatalmas, piros festékkel mázolt tábla áll rajta: ” TUTTO A 0.99 AL KG”. A felirat jelentése magyarul: mindennek kilója 99 cent. Amíg a zöldséges éppen valakinek házhoz vitte a megvásárolt holmit, egész kis csapat várakozó vevő gyűlt össze a kisteherautó körül. „A szőlőt is 99 centért adja vajon?” – Kérdezgettük egymást. „Hát, az van kiírva, hogy minden, akkor minden, a szőlő is…” -tanakodtunk. Közben megjött a zöldséges. „A szőlőnek másfél euró kilója” – tájékoztatott. Vettünk is 5 eurónyit, de hogy hány kiló volt, sose tudjuk meg… nem mindegy? Finom volt, szép volt, és jólesett.

Saturniában a termálfürdő, a „Cascate del mulino” nagy, vadregényes, kalandos, gyerekekkel is hatalmas élmény, minden napszakban vannak árnyas részei is. Az éjszakai fürdőzés sem számított extrém dolognak, nemhogy nem voltunk egyedül, de még gyerekekkel is voltak mások is rajtunk kívül. A termálfürdőnek van olyan része is, ahol a szikláról a vízbe lehet ugrálni, nekünk ez volt a kedvencünk. Persze az sem rossz, amikor abból a természetes medencéből, amiben éppen fekszik az ember, zubog lefelé a párkányon át a víz a mélység felé, mindehhez a tipikus toszkán ciprusokkal szegélyezett dombok szolgáltatják a díszletet. Kipróbáltuk, milyen sodortatni magunkat a meleg, kristálytiszta, sebes termálvizes árral, és felmásztunk a zubogó árral szemben teraszról teraszra.

Saturniában minden napszakban fürdőztünk, délelőtt, délben, délután, este, de egyszer végül elérkezett a hazaindulás pillanata. A Cascate del Gorello vízeséstől ezúttal nem Saturnia falucska felé, hanem hazafelé, Manciano felé vettük az irányt, és utoljára még megálltunk a dombtetőn , ahonnan belátni az egész vízesést és a folyó völgyét. Innen búcsúztunk a záptojás szagú nyaralásunk színhelyétől.

A nyaralás óta többször visszatértünk Saturniába, volt, hogy egy pár órás kiadós termálfürdőzésre, volt, hogy az Argentario felfedezésével kötöttük össze, de amikor csak alkalom adódott rá, kihasználtuk!

…”kis kitérőt teszünk Saturnia felé, amely talán Itália legrégibb városa (ha mégsem Cortona lenne az). A legenda szerint Szaturnusz, az ég és a föld fia, alapította. A melegvizű vízesés pedig akkor keletkezett, amikor Orlando lova dobbantott egy nagyot. A város a Via Clodia köré csoportosul, s olyan régi, hogy felfoghatatlan. Mondogatom magamban: „a Via Clodián lakom”, és megpróbálom elképzelni, milyen lehet.” Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

Cortona, Toszkána

Cortona és a beef steak ünnepe

Augusztus 13-15. között a cortonai bifsztek-fesztiválon dolgoztam. Ez a rendezvény nagyon komoly hagyományokkal rendelkezik (mint minden Toszkánában): idén 53 éve, hogy minden nyáron megrendezésre kerül ez az esemény Cortonában, ebben a hangulatos toszkán kisvárosban.

Cortonában, a Giardini del Parterre nevű árnyas parkban hatalmas sátrakat állítanak fel, és faszénen grillezik a bifszteket. Remek a hangulat, a panorámás park különleges helyszín, csodaszép  díszlet. Az árnyas fák kellemes védelmet adnak a nap és az eső elől. Ráadásul Cortona közönsége is igen kellemes társaság.

A cortonai bifsztek-fesztivál hivatalosan, aug. 13-15-ig, naponta 17-24 óráig tart. 13-án, hétfőn, 17 órakor persze még semmi nem volt készen.

Olasz mentalitás amerikai szemmel

Megjelent egy hatvan-hetven év körüli amerikai hölgy, és jegyet akart venni a vacsorához. Igazság szerint már 17.40 volt. Azt mondták neki a szervezők: “Elnézést, kicsit késésben vagyunk, akár adhatunk is Önnek most jegyet, de ettől még nem lesz hamarabb készen a vacsora, ugyanis még a tüzet se gyújtottuk meg.” Erre a hölgy mondogatni kezdte, hogy: “De kérem, a plakátokon 17 óra áll, és az már elmúlt, akkor hazudtak?” 
Hallottam ezt a beszélgetést, és elgondolkodtam rajta. Mivel már én is felvettem az olaszos munkatempót, éppen ráértem, úgyhogy odamentem egy kicsit beszélgetni a hölggyel. Már sokadszorra tölti  Toszkánában a nyaralását, csodálja a toszkán tájat, a toszkán ízlést, a toszkán művészetet. De mit értett meg Toscana és az olaszok mentalitásából? Ő olyan világban él Amerikában, ahol megszokhatta, hogy a dolgok működnek. Ha 17 óra van kiírva, az 17 órát jelent. Itt, Toszkánában, a mediterrán kultúrában ebben nem lehetünk biztosak. Egyébként is abszurd Olaszországban 17.40-kor vacsoráért esdekelni.Toszkána jellegzetessége, hogy sokkal rugalmasabbak az emberek a saját ígéreteiket illetően, és nagy megértéssel viszonyulnak a nekik tett ígéretekhez.
Frances Mayes is részletesen beszámol a cortonai beef steak-fesztiválról Napsütötte Toszkána című könyvében, ő persze az amerikai turista szemszögéből közelíti meg a témát.

Palio, Casole d’Elsa, Toszkána

2012. július 8-án, vasárnap megnéztük Casole d’Elsában a paliót. Mivel a tömeg nem vonz, a felvonó melletti kilátóból néztük az eseményeket.

A korlát előtti padokon idős bácsik és nénik ültek, aki nem a padon, az a saját székén. Körülbelül harmincan lehettek,  szívet melengető, kedves  látvány volt.

Mögöttük álltunk mi, és így, amíg várakoztunk, akaratlanul is kihallgattuk a beszélgetésüket. Arról vitatkoztak a maguk nagyon bájos módján, hogy kell-e fizetni Sienában belépőjegyet azért, hogy megnézhesd a paliót a piazza del Campón, mert ugye Casoléban nem kellett (igaz, hogy az egész rendezvény dimenziói szerényebbek a sienaihoz képest).

Este 11-kor tűzijáték is volt, ekkorra persze megtelt már fiatalokkal a felvonó melletti kis kilátó.

Két nappal később, kedd este is ott voltunk Casole d’Elsa utcáin, ahol az önfeledt ünneplések, a városnegyedek hagyományos öltözetben való dobos zászlós felvonulása után az utcabál  zajlott. Éjjel fél egykor, amikor mi hazaindultunk, még hatalmas élet volt a most nem igazán csendes városkában.

Három nappal Casole d’Elsa paliója után, a nagy ünneplések másnapján erdőtűz ütött ki.

Colle di Valdelsa polgármestere háromszáz hektárra becsüli a Casole d’Elsa közelében leégett területet, ebből százharminc hektárnyi fenyveserdő.

A tűz 2012. július 11-én 14 óra körül gyulladt ki a tőlünk 20 km-re lévő Collaltóban (Siena). Az okát pontosan nem lehet tudni, elegendő lehetett egy kis szikra is, mert  a nagy hőség és a szárazság miatt könnyen kigyulladt a tarló. A szél pedig elterjesztette, szinte megállíthatatlanná tette a tűz terjedését a fenyveserdő mélyére, a lángok hamarosan közel húsz méter magasba csaptak, és rövid időn belül mintegy öt km sugarú körben elterjedtek.

A segítség azonnal megérkezett. Nem volt könnyű feladat a tűz eloltása, mert a terület járhatatlan volt,  a tűz nagyon intenzív, a szél pedig kifejezetten erős. Önkéntesek és hivatásos szakemberek együtt küzdöttek a lángok megfékezésén, a tűz további terjedésének  megakadályozásán, hogy  a közelben lakók életét és otthonait megóvják. A közelben egy kis szálloda (agriturismo), Verniano vendégeit, és egy kis falucska, Sarina lakóit érintette a tűz annyiban, hogy óvatosságból lakóhelyük elhagyására kényszerültek. Az Állami Erdészet két markológépének  munkája nélkülözhetetlen volt a vizesárkok kialakításához, hogy a tűz terjedési frontját elvágják.

Tűzoltás

A tűz oltásában az az  5 helikopter és a 2 Canadair fontos szerepet játszott, melyek segítségével a tüzet a levegőből kezdték oltani. A helikopterek a közeli medencék, víztározók vizeit használták fel a tűz oltására, a speciális Canadair tűzoltó repülőgépek pedig a tengervízből töltötték fel tartályaikat.

A tűz oltása napokig eltartott, de végül sikeres volt, viszonylag sokáig azonban maradt a teljes készültség, mivel még több tűzfészek aktivitása nem szűnt meg teljesen.

Személyes tapasztalatok

Bennünket a Casole d’Elsai erdőtűz annyiban érintett, hogy a gyermekeink Ampugnanóból Colle di Valdelsába jártak ebben az időszakban úszótáborba. Az iskolabusz hozta-vitte őket, itt a faluban szálltak fel reggelente, és több környékbeli gyerekkel együtt elbuszoztak Colle di Valdelsa uszodájába, ott úszótanfolyamon vettek részt, és ebédre már újra itthon voltak. Ilyenkor az utazás is nagy élmény, hiszen a buszon is jókat játszottak, énekeltek és bohóckodtak, az uszodázásról nem is beszélve. A kisbusz útja éppen az erdőtűzzel érintett területek közelében vezetett, így aztán láthatták a füstöt és a mentési munkákat, a helikoptereket és a Canadaireket.

Casole d’Elsa közvetlen közelében, egy festői birtokon gazdálkodó kedves barátunktól is kaptunk telefonon híreket, hogy a szél Siena irányába fújta a füstöt. Sienában látható volt a szokatlan, rendellenes tűz, sőt, Sienán túl, Ponte a Bozzone felé dolgozó ismerősünk is érzékelte az erdőtűz jeleit.

 

Jelentkezem a grillezésre! Programismertető Fotóalbum Vélemények Casole

Tavaszi szünet Toszkánában, 2012.

Kihasználtuk, sőt, három nappal meg is toldottuk a tavaszi szünetünket.

Kézműves vásár Firenzében

 Április elsején Firenzében, a Viale Europán kézműves vásárral kezdtük, a tavasz tiszteletére rengeteg virággal és színes holmival. A bohóc, aki gólyalábon mászkált, argentín akcentussal beszélt, és csodálkozott, miért kérdezzük, argentín-e. Vicces, hogy magyarként nemcsak meghalljuk, de be is tudjuk azonosítani az olasz nyelv különböző akcentusait, remek móka.

Siena gyerekekkel

 Másnap Sienát, és a nagyhírű gyermekeknek szóló képzőművészeti múzeumot (Museo per Bambini) vettük célba. Örömmel tapasztaltuk, hogy gyerekek számára ingyenes a belépés! Elég kicsi a gyerekmúzeumnak kinevezett rész. Mivel a Santa Maria della Scala belsejében van, meg tudtuk nézni egyúttal a "Pellegrinaio"-t is, kellett hozzá némi kreativitás, hogy a gyerekek számára is érdekessé, emészthetővé tegyük a látottakat (nagy csapat gyerekkel mentünk, 5 és 10 év közötti életkorúak). A végére annyit sikerült tudatosítani mindannyiukban, hogy egy igen régi kórház termeiben járunk. A "múzeumozást" a Piazza del Campón való kiadós futkározással vezettük le. Mire a mozgólépcsőkőn keresztül visszaértünk a parkolóba, mindenki kellemesen elfáradt.

Casole d'Elsában

Kedden Casole d'Elsában jártunk. Lenyűgözött már az odafelé vezető út is, a virágzó gyümölcsfák, és a tavaszi színpompa. Csodálatos volt a kilátás is Casoléből, és a kis utcácskák a sok boltívvel, az, hogy a rengeteg terméskő mindig virágokkal van díszítve, és hogy ettől lesz annyira harmonikus a város és a természet egysége. A gyerekek nagyon sok virágot szedtek, és ők is boldogan szaladgáltak az évszázados utcákon.

A sienai piac

Szerda délelőtt a sienai piacot látogattuk meg. Vettünk néhány háztartási kiegészítőt, egy-egy hiányzó ruhadarabot, de sajnálattal állapítottuk meg, hogy a nyári cipőket és ruhákat még korai itt keresnünk. (Magyarországon már a nyári holmikkal vannak tele a boltok április elején. Minél délebbre megyünk, annál fázósabbak az emberek.) Ha már itt voltunk, megnéztük a sienai erődöt, a Fortezzát is. Klassz volt a magasból rálátni a piacra, meg a panoráma sem éppen utolsó.

Nyugodt, délutáni kávé

Szerda délután, amíg a gyerekek sportfoglalkozáson voltak, beültünk egy kávézóba, egy nyugodt, délutáni kávéra. Mindig csodáltam Olaszországban, hogy az olaszoknak a hétköznapjaik része a kávézó, a társadalmi élet fontos színtere. Nekünk megmaradt az ünnepi, vagy legalábbis alkalmi jellege, nem szokásunk minden nap a kávézóban reggelizni vagy uzsonnázni (mint sok ismerősünknek), így ennek az alkalomnak is különleges, nyugodt hangulata volt. Gyönyörködés céljából megnéztünk két nagy lakberendezési üzletet a közeli Pian dei Morin, a lámpastúdiót és a konyhaszalont, ami valójában bútorszalon. Este pizzát vacsoráztunk.

Ampugnano és környéke

Csütörtökön autóval Tegoiába mentünk, és onnan az erdőn át egy nagy sétát tettünk Molliba, majd vissza. Élveztük a tavaszi természetet, a csendet, a nyugalmat, amit áraszt, és persze a kilátást Tegoiából, egy hamisítatlan toszkán falucskából. Onnan fentről Tegoiából úgy láttuk, mintha Sienában esne az eső. Hazaindultunk. Alighogy hazaértünk, hatalmas zápor kerekedett, tökéletes volt az időzítés. Délután újabb sétát tettünk, de ezúttal falun belül, az ampugnanói repülőtérre. A gyerekek élvezték, hogy kerékpárral, gőrkorival és gyalog jöttek, és menet közben labdáztak, a közlekedési eszközeiket egymással kedvükre cserélgethették. Meglátogattuk a falu számos háziállatát, a legnépszerűbbek a bárányok és a lovak voltak.

Toiano, Sovicille és Pievescola

Pénteken délelőtt a gyönyörű Toiánóba kirándutunk. Itt is megkapó maga a falucska is, ahonnan az egész környéket belátni, de egyszerűen fantasztikus volt a virágok sokszínűsége, a tavaszi természet: a virágzó orgonabokrok, íriszek, a pipitér, az aranyeső, és még sok olyan virág, aminek nem tudjuk a nevét, mindehhez az olajfákkal a háttérben. Ebéd után Sovicille történelmi belvárosában sétáltunk, a falra felfutó lilaakác és a sok-sok boltív igazán hangulatossá teszik. Innen Pievescolába mentünk, útközben megálltunk egy rövid sétára a Passo degli Incrociati nevű hágónál. Itt is szép volt a természet, de a gyerekek kezdtek fáradni, és hűvösödni is kezdett az idő, úgyhogy viszonylag hamar továbbautóztunk. Pievescolába érve csöpörögni kezdett az eső, úgyhogy a La Suverát kihagytuk, kicsit játszottunk a gyerekekkel a játszótéren, aztán hazaindultunk, ezúttal az egyenesebbik úton, Montarrenti felé.

Colle di Val d'Elsa

Szombaton délelőtt nagyon furcsa volt az időjárás: hol esett, hol elállt az eső. Ebédidőben Colle di Val d'Elsa óvárosát vettük célba: remek választás volt. Már a séta a parkolóból a lifthez is szép volt, a lifthez vezető alagút különleges, érdekes, a város pedig valami csoda!

Itthon a Vendégházban

Vasárnap itthon maradtunk Ampugnanóban, ami már csak a szélsőséges időjárás miatt is jó döntésnek bizonyult: kint esett az eső, fújt a szél, és hűvös volt. Begyújtottunk a kandallóba, és élveztük, hogy családként együtt lehetünk.

Follonica Húsvéthétfőn

Hétfőre napos, enyhén szeles időt jósoltak, úgyhogy a tengerpartra, Follonicába mentünk. Rengetegen voltak, akik a tengerparton sétáltak. Sok sienai családnak van nyaralója Follonicában, természetes hát, hogy húsvétkor leruccannak a nyaralóba, mégis meglepett bennünket ez a hatalmas emberáradat. Talán azért is volt látványos, mert nem lehetett még fürödni a tengerben, és mindenki a sétányon volt, míg nyáron ennél jóval több ember jobban eloszlik a strand és a sétány között. 

A tavaszi szünetnek is vége egyszer…

Kedden megint rossz idő volt, és készültünk, mert szerdán már újra volt tanítás az iskolában, és az élet visszatért a hétköznapi kerékvágásba.

Livornói anekdota

Tegnap egy kedves livornói születésű ismerősünk látogatott meg minket. Paprikás krumplival kínáltuk, hozzá Chiantit kortyoltunk, utána házi baracklekváros fánkot ettünk. Nagyon ízlett ez így együtt neki is. Vacsora után elővette a gitárját, és nagy örömünkre énekelt és gitározott nekünk. Késő estig mesélt a gyerekeknek mindenféle titkos meséket, mi, felnőttek, semmit sem tudhattunk meg róla. Mikor elaludtak a gyerekek, mi a nappaliban folytattuk a beszélgetést, ő gitározott még, és énekelt hozzá. Nagyon hangulatos este volt. Át is adom neki a szót, az egyik livornói anekdotáját megosztom Veletek:

Egy egykor jómódú öregember szegénysorba jutott. Érezte, hogy közeleg utolsó órája, és szörnyen vágyott arra, hogy még egyszer utoljára abban a calafuriai előkelő étteremben vacsorázhasson, ahol annak idején törzsvendég volt. Nem volt pénze, és szégyellte is magát, de annyira gyötörte a vágy, hogy mégis rászánta magát. Koldusruhában, szégyenkezve beült az étterembe, az egyik félreeső asztalhoz. Odahívta a pincért, és ezt suttogta: „Nézze, nekem csak néhány fillérem van. Hozzon nekem pár szem babot, sok szósszal” (a szószért nem kellett fizetni). „Bort parancsol?”- kérdezte a pincér. „Bor gyanánt hozzon vizet!” -suttogta az öreg. „Kenyeret?”- kérdezte a pincér. „Kenyér van nálam”- felelte az öreg, és egy száraz, megviselt cipót húzott elő a zsebéből.

A pincér elindult a konyha felé, át a termen, ahol a sok elegáns úr és dáma várta a vacsoráját. A pincér szokása szerint már a terem közepénél a konyha felé rikkantotta a rendelést: „Pár szem babot kér, sok szósszal, bor gyanánt vizet iszik, kenyeret hozott magával!”.

A teremben minden tekintet az öreg koldusra szegeződött, aki szégyenében távozni akart. Ekkor az elegáns urak és hölgyek egyenként felálltak, és kiabálva adták le a rendelésüket a pincérnek: „Pár szem babot hozzon, sok szósszal, bor gyanánt vizet, kenyér van nálam!” , majd a másik asztal is: „Pár szem babot kérünk, sok szósszal, inni vizet, kenyeret hoztunk magunkkal!” Így, szolidaritásukkal marasztalták az öreget, mert igaznak tartották a mondást: mit is érne az élet szeretet és együttérzés nélkül?

 

A reggel is vidáman telt, magyar-olasz módra reggeliztünk, zenéltünk reggel is, addig-addig, hogy a gyerekek majdnem el is késtek az iskolából. Végül mégis sikerült időben odaérni, a vendégünktől is elbúcsúztunk, de egész nap a dal refrénjét dúdolgattuk: „Pár szem babot, sok szósszal, bor gyanánt vizet, kenyér van nálunk” („Du’ fagioli con molto intinto, vino: si beve acqua, il pane ci s’ha con noi”)

Arcidosso

Reggel indultunk Ampugnanóból. Csodálatos dolog gyönyörködni az őszi természetben, az utat szegélyező táj sokféle színében: a háttérben a ködpamacsok, köztük megbújnak a zöld ciprusok, az erdei fákon már sárguló és barnuló levelek is akadnak, minden összhangot és nyugalmat áraszt.

 

Szeretem a tenger felé vezető utat: a Sienát Grossetóval összekötő gyorsforgalmi útnak több számomra különlegesen kedves szakasza is van, az egyik ilyen a Farma-folyó völgye felett átívelő völgyhíd, de az út csúcspontja tájkép szempontjából számomra az, amikor Civitella Paganicónál kibukkanunk a dombok közül, és hirtelen az egész völgyet belátni, úgy, hogy a távoli háttérben még az Amiata-hegy is jelen van. Radnóti sorai jutottak eszembe A bujdosó című verséből:

Az ablakból egy hegyre látok,
engem nem lát a hegy;
búvok, tollamból vers szivárog,
bár minden egyre megy;
s látom de nem tudom mivégre
e régimódi kegy:

Ezúttal nem a tenger felé mentünk, és amikor a Grossetóba vezető útról lekanyarodtunk az Amiata-hegy felé, még nem is sejtettük, micsoda mesés panoráma vár még ránk:

Arcidossóhoz közeledve az Amiata-hegy látványa is egyre monumentálisabb, mert a körülöttünk lévő sík terep még jobban kiemeli az előttünk magasodó hegy hatalmas mivoltát.

Az Arcidossóba bevezető útról már látszik a városka.

Látogatásunkkor éppen az évente megrendezésre kerülő gesztenyefesztivál zajlott.

Arcidosso mintegy 4 és félezer lakosú település az Amiata-hegy lábánál, a hegycsúcstól  12 km-re. A 12. századtól kezdve az Aldobrandeschi-család birtoka volt, majd 1331-ben, a sienai hadsereg ostroma után a Sienai Köztársasághoz csatlakozott, és annak része maradt egészen a Sienai Köztársaság felbomlásáig. A Toszkán Nagyhercegség idején, azaz nem sokkal az olasz egység megvalósulása előtt Arcidosso lakosainak száma egészen 12 ezerre duzzadt, ami Grosseto akkori lakosságának négyszeresét jelentette. Az arcidossóiakat az egész Amiata-hegy térségében makacsoknak, keményfejűeknek ismerik.

A bevezető terecske, a piazza Indipendenza, a „korzó”, azaz a corso Toscana és az azzal párhuzamosan elhelyezkedő Parco del Pero nevű park kézművesek és régiségárusok sátraival volt tele. Nagyon látványos volt. Sok kézműves ott a helyszínen is bemutatta, hogyan készíti el az általa kínált portékát: láthattuk, ahogy a fából kívánság szerint neveket faragnak ki, mert itt az a szokás, hogy a gyerekszobák ajtajára kiírják az ott lakó gyerek nevét. Érdekesség volt, hogy egy Piombinóból érkezett kézműves üres kávés tasakok újrahasznosításával táskákat készített. Elmondta, hogy Piombinóban, ahol lakik, meg szokta kérni a kávézók tulajdonosait, hogy tegyék félre neki a pörkölt kávé már kiürült csomagolását. Éppen tanúi lehettünk egy érdekes üzleti találkozásnak: az egyik toszkán kávépörkölő üzem, a Caffe King munkatársai is arra jártak, és nagyon megörültek, ahogy meglátták a kávés tasakjukból készült táskákat. Névjegycsere történt, s a kézműves a figyelmükbe ajánlotta, hogy idén céges ajándékok gyanánt inkább újmódi táskákkal ajándékozzák meg üzleti partnereiket az unalmas határidőnapló helyett.

Kezmuves Arcidossoban

A képen egy kézműves éppen az általa árult ékszereket készíti.

 

Tovább sétáltunk Arcidosso óvárosába. Meghitt, zegzugos, kacskaringós utcák, szűk sikátorok, felettük átívelő boltívek, gyönyörű kilátás és sok virág.

 

Szinte minden utcasarkon vagy beugróban kínáltak valami élelmiszert: faszénen gesztenyét pirítottak, forralt bort árultak, több helyen hatalmas sátorban vagy borospincékből átalakított rögtönzött étteremben a legfinomabb gesztenye-különlegességekkel várták a látogatókat. Csak néhány ezek közül: gesztenyés lángos, gesztenyés puliszka, gesztenyés disznósült, gesztenyetorta, gesztenyés lepény. Megkóstoltunk egy nagyon finom helyi specialitást is, az édesköményes perecet. Megtudtuk, hogy több különböző neve is van errefelé, a legérdekesebb ezek közül talán a „biscotto della sposa”, azaz menyasszonyi keksz.

Nem tudtunk ellenállni a pizzának, ami szemünk láttára, egy hordozható pizzasütő-kemencében, ott az utcán sült. A pizzasütő szakács kitett magáért, énekelt, verselt, remek hangulatot teremtett.

Sötétedés után még sokáig tartott az ünneplés: gólyalábon artisták mászkáltak, utcai bábszínház és több utcai zenész is gazdagította a sokszínű estét.

 

Emlékezetes nap, hangulatos este volt.

Arcidosso