Tengerpart: Follonica, Toszkána

Ismerkedés a tengerrel Toszkánában

Follonica különösen kedves hely számunkra. Annak idején, egy varázslatos tavaszi délután a gyerekeink itt Follonicában ismerkedtek meg a tengerrel. Mindannyiunkat mélyen megérintett akkor az a nyugalom, amit a follonicai tengerpart árasztott. Megállt valahogy az idő azokra az órákra, és mi, a szülők is önfeledten beleolvadtunk ennek a hatalmas entitásnak, a nagy sós víznek a felfedezés-élményébe.

Follonica, Siena tengerpartja

De Follonica elvitathatatlan érdemei nem merülnek itt ki.
Siena városából Follonica és Castiglione della Pescaia a legkényelmesebben megközelíthető tengerparti fürdőhelyek. Follonica a "Siena tengerpartja" előkelő címmel dicsekedhet, valahogy úgy viszonyul Sienához, mint Siófok Budapesthez. Sok sienai és Siena környéki családnak van nyaralója Follonicában, de az is általános, hogy akár csak egy fél napra Sienából leruccannak Follonicába, egy kis tengerparti fürdőzésre. Mi is sokszor megtesszük, akár csak egy délutánra is, vagy egy-egy napra, legtöbbször autóval, egyszer-egyszer autóbusszal, és volt, hogy vonattal, sőt, egyszer még kerékpárral is. Majdnem mindig összefutunk Follonicában olyan sienai ismerőssel, akit a hétköznapi életben Sienában más környezetben, más szerepkörben ismertünk meg, és örömmel látjuk viszont Follonicában kikapcsolódás közben.

Tengerparti kalandunk Follonicában: bringóhintó és a toszkán becsület

Egy nagyon kellemes júliusi vasárnap este kezdődött ez a szerencsés véget ért follonicai kalandunk: Bringóhintót béreltünk, és a család élvezte az éjféli Follonicát bringóhintóról, hiszen Follonicában nyári éjjeleken kettőig, háromig pezseg az élet. A baj akkor tudatosult bennünk, amikor észrevettük, hogy az a kistáska, amiben a bankkártyáink, a pénztárca és a mobiltelefon volt, nincs meg. A vad follonicai bringóhintózás közben a kistáska kiesett a bringóhintó csomagtartó kosarából. Hiába jártuk be újra és újra a megtett útvonalat, nem találtuk meg. Végső elkeseredésünkben már minden parkoló autó alá benéztünk, még az útvonalon található szemeteskukákba is belekukucskáltunk. Semmi. Kora hajnal volt már, amikor szembe kellett néznünk a kellemetlen valósággal: nem tehetünk mást, mint szomorúan hazaindulunk, Ampugnanóba. Csak másfél nap múlva könnyebbültünk meg, amikor telefonon jelentkezett egy pap Follonicából, hogy jó hírt közöljön: a templomban találták meg a kistáskát, a készpénz kivételével hiánytalanul. Follonicában az utcán földre esett táskából megtalálója kivette a készpénzt, majd bedobta a táskát a templomba. Ott a pap megtalálta, a telefon ugyan már le volt merülve, de elvitte a follonicai telefonos boltba, és onnan hívott fel minket. Örömmel mentünk érte Follonicába.

Follonica lakói és a toszkán humanizmus

Gyakran dolgozni mentünk Follonicába. Ez más típusú kapcsolatokat is lehetővé tesz, mint a nyaralás, mert itt Toszkánában mindig nagy becsülete van annak, aki dolgozik. A tengerparti étteremtulajdonos, Michele például kedvezményt adott a vacsora végösszegéből, és meg is ajándékozta a gyerekeket, mert tudta, mi munka miatt vagyunk Follonicában, akárcsak ő, ezért úgy érezte, össze kell tartanunk. Az újságos az egész családjával egy megfeszített, 90 napos munkaperiódusnak tekinti a nyarat, idén 34. éve, hogy végigcsinálják. Tőlük is sok szolidaritásban volt részünk: „Ha mi, akik dolgozunk, nem tartunk össze, akkor mit várjon az ember másoktól?” mondták ilyenkor. Sokszor a strand alkalmazottai voltak hozzánk elképesztően kedvesek, de a pizzériás Marióval és a családjával is barátságot kötöttünk. Ha család, gyerekek nélkül láttak, kedvesen érdelkődni kezdtek felőlük.