Saturnia, Toszkána

Toszkána legcsodásabb termálfürdője

Cortona után Saturniában töltöttünk 6 napot. Volt, hogy kerítettünk egy gitárt, és a parkban az árnyas fák között gitárzene mellett énekeltünk, feltöltődtünk ettől. Munka előtt és után egy-egy kiadós fürdőzés a termálfürdőben, a kávészünetben sztracsatellás fagyi eszpresszókávéval leöntve… A munka Saturniában vasárnap estig tartott, ami számomra egy tíz napos intenzív munkaperiódus végét is jelentette. Ráhúztunk még erre 2 nap nyaralást Saturniában: ebbe aztán már igazán minden belefért, az éjszakai fürdőzéstől a vattacukor ízű fagyin át a hatalmas gyalogsétákig a toszkán dombok között, minden. Részben a munkából, részben egyszerűen csak a Saturniában tartózkodásból eredően sok ismerősre tettünk szert, és amikor a buszvezetőtől a fűszeresig mindenkit kezdtünk keresztnevén szólítani, amikor már nem tudtunk úgy átmenni Saturnia főterén, hogy ne botoljunk ismerősbe, amikor a gyerekek már meg tudták simogatni a falu macskáját, akkor egyszer csak véget ért a varázslat, és hazajöttünk.

Saturnia fantasztikus

A falucska pici, de minden megvan benne, ami kell. Saturnia árnyas főterén szökőkút, ivóvízzel. Két fagylaltozó is van, de a 6 nap kevés volt arra, hogy eldöntsük, melyikben adják a finomabb fagyit. Saturniának picinyke, nyugodt, könyvekkel telezsúfolt könyvesboltja van, amiben kedvünkre böngészhettünk a könyvek között. Saturniában a vegyesboltban akkora szendvicseket vásároltunk toszkán sonkával (prosciutto toscano), toszkán szalámival (salamino toscano), vagy édesköményes felvágottal, hogy ebédre nem is bírtuk elfogyasztani, uzsonnára is jutott. 
Érdekes jellegzetesség: Toszkánában ugyanaz a termék vagy szolgáltatás ugyanazon a helyen nem feltétlenül kerül mindig ugyanannyiba. Volt, hogy a hatalmas saturniai szendvics 2 és fél euró volt, de volt, hogy három. Mi mindig szó nélkül fizettünk, mint a katonatiszt, mert még a 3 euró is kevésnek számít egy ilyen óriás szendvicsért. Attól függött az ár, hogy éppen a joviális boltos vagy a gyönyörű, vállig érő fekete göndör hajú felesége szolgált ki? Vagy hogy aznap milyen lábbal kelt fel? Nem jöttem rá a megoldásra. Menetrendszerinti buszjárat közlekedik Saturnia falu és a vízeséses termálfürdő között. Volt, hogy mi 1,35 eurót fizettünk, az utánunk jövő pedig 1,70-et, máskor ugyanazért pedig 2,70-et. Ezen is csak nevettünk, mert logika, az nincs benne.
Sok más toszkán faluhoz hasonlóan Saturniában is vannak mozgó árusok: minden nap, vasárnap is, dél körül egy zöldséges kisteherautó áll meg Saturnia főterén. Egy hatalmas, piros festékkel mázolt tábla áll rajta: " TUTTO A 0.99 AL KG". A felirat jelentése magyarul: mindennek kilója 99 cent. Amíg a zöldséges éppen valakinek házhoz vitte a megvásárolt holmit, egész kis csapat várakozó vevő gyűlt össze a kisteherautó körül. „A szőlőt is 99 centért adja vajon?” – Kérdezgettük egymást. „Hát, az van kiírva, hogy minden, akkor minden, a szőlő is…” -tanakodtunk. Közben megjött a zöldséges. „A szőlőnek másfél euró kilója” – tájékoztatott. Vettünk is 5 eurónyit, de hogy hány kiló volt, sose tudjuk meg… nem mindegy? Finom volt, szép volt, és jól esett.

Saturniában a termálfürdő,

a „Cascate del mulino” nagy, vadregényes, kalandos, gyerekekkel is hatalmas élmény, minden napszakban vannak árnyas részei is. Az éjszakai fürdőzés sem számított extrém dolognak, nemhogy nem voltunk egyedül, de még gyerekekkel is voltak mások is rajtunk kívül. A termálfürdőnek van olyan része is, ahol a szikláról a vízbe lehet ugrálni, nekünk ez volt a kedvencünk. Persze az sem rossz, amikor abból a természetes medencéből, amiben éppen fekszik az ember, zubog lefelé a párkányon át a víz a mélység felé, mindehhez a tipikus toszkán ciprusokkal szegélyezett dombok szolgáltatják a díszletet. Kipróbáltuk, milyen sodortatni magunkat a meleg, kristálytiszta, sebes termálvizesárral, és felmásztunk a zubogó árral szemben teraszról teraszra.
Saturniában minden napszakban fürdőztünk, délelőtt, délben, délután, este, de egyszer végül elérkezett a hazaindulás pillanata. A Cascate del Gorello vízeséstől ezúttal nem Saturnia falucska felé, hanem hazafelé, Manciano felé vettük az irányt, és utoljára még megálltunk a dombtetőn , ahonnan belátni az egész vízesést és a folyó völgyét. Innen búcsúztunk a záptojásszagú nyaralásunk színhelyétől. 
A nyaralás óta többször visszatértünk Saturniába, volt, hogy egy pár órás kiadós termálfürdőzésre, volt, hogy az Argentario felfedezésével kötöttük össze, de amikor csak alkalom adódott rá, kihasználtuk! 
 …"kis kitérőt teszünk Saturnia felé, amely talán Itália legrégibb városa (ha mégsem Cortona lenne az). A legenda szerint Szaturnusz, az ég és a föld fia, alapította. A melegvizű vízesés pedig akkor keletkezett, amikor Orlando lova dobbantott egy nagyot. A város a Via Clodia köré csoportosul, s olyan régi, hogy felfoghatatlan. Mondogatom magamban: „a Via Clodián lakom”, és megpróbálom elképzelni, milyen lehet." Frances Mayes: Napsütötte Toszkána