A sienai Zsinagóga, azaz a Sinagoga di Siena

A sienai zsidóság története

A sienai zsidóság Toszkána egyik legrégebbi zsidó közössége. Az első írásos emlékek 1229-ből származnak. Ezt követően a sienai olasz zsidókhoz Spanyolországból és Észak-Európából érkező zsidó családok csatlakoztak. Az alapvetően békés helyzet a 15. században fordult rosszabbra, amikor részben Bernardino da Feltre prédikációi következtében a sienai zsidóknak 1493-tól megkülönböztető jelzést kellett viselniük.

A sienai zsidók mintegy 350 éven keresztül a számukra szinte egyetlen megengedett foglalkozásként virágzó banki tevékenységet folytattak, ezt az 1471-es sienai bankalapítás sem zavarta meg. Az 1555-ben kiadott pápai bulla megszigorította a középkori zsidótörvényeket. Cosimo de’Medici a pápai bulla útmutatásai nyomán 1571-ben elrendelte, hogy a sienai zsidók csak a város számukra kijelölt részén lakjanak, a piazza del Campo közelében. A sienai gettó 1859-ig működött. A gettó időszakában épült fel a sienai zsinagóga.

A francia megszállás a sienai zsidó közösség számára jelentős fordulatot hozott: a francia népbiztos, Abram, 1799. március 29-én a sienai zsidókat teljes jogú polgároknak ismerte el, és az egyenlőség jelképeként a sienai gettó kapuit elégették a főtéren, a Piazza del Campón. Azonban néhány héttel később a Viva Maria antijakobinus és franciaellenes mozgalom követői, akik Siena városát átmenetileg felszabadították a francia megszállás alól, elkövették a Holokoauszt előtti egyetlen súlyos és erőszakos támadást a sienai zsidóság ellen. 1799. június 28-án az erőszakos pogrom a  gettó épületeiben súlyos károkat okozott, valamint 19 zsidó származású sienai polgár erőszakos halálát is. A Piazza del Campón rakott máglyán, melyet a Viva Maria mozgalom követői azzal a szabadság fájával gyújtottak meg, amit a franciák előzőleg a francia forradalom jelképéül a Piazza del Campón állítottak, 13 sienai zsidó polgárt elevenen égettek el. A franciák visszatérésükkor visszaadták ugyan a zsidók szabadságát, de ez a véres epizód a sienai zsidóságot nagyon megviselte.

1935 körül, a fasizmus idején, a sienai gettó területét “városrendezésnek” vetették alá, mely inkább volt rombolás, mint rendezés, de az eredeti  gettó sok épülete és a  gettót átszelő utcák nevei ma is az eredetiek. A második világháború alatt 14 zsidó származású sienai polgárt deportáltak és öltek meg a náci haláltáborokban.

A zsinagóga

Toszkána egyik legrégebbi zsidó közösségének gyönyörűen felújított zsinagógája Sienában van. A zsinagógát 1756-ban a kor divatos firenzei építésze, Giuseppe del Rosso tervei alapján építették neoklasszicista és rokokó stílusban. Sienára (és Toszkánára) nem jellemző a neoklasszicista építészeti stílus. A zsinagóga  Siena történelmi belvárosában található, a vicolo delle Scottéban. A gettó-zsinagógákra jellemző módon Sienában a zsinagóga egyszerű, kívülről szinte jellegtelen épületét belül gazdag díszítettség ellenpontozza. Siena zsinagógája tehát különleges, mert Toszkána igen kevés rokokó stílusú épületének jeles képviselője.

Bejárata mellett márványtábla őrzi a sienai deportáltak emlékét. A zsinagógával szemben az egykori gettó ivóvízforrása található, a kutat eredetileg a vízre mutató Mózes szobra díszítette, melyet Jacopo della Quercia sienai szobrásznak tulajdonítanak. A szobrot 1875-ben eltávolították, mert a lengyel zsidók kifogásolták, hogy a szobor megszegi az ábrázolási tilalmat. A szobor először a sienai dóm múzeumába került, majd a városháza múzeumába, ahol mindmáig őrzik.

A külső homlokzat dísztelenségének ellenpontozásaként a  zsinagóga elegáns belső tere gazdagon díszített. A téglalap alakú főterem két oldalán helyezkednek el a padsorok, középen pedig az emelvény. Kilenc darab tíz ágú 18. századi gyertyatartó díszíti. A nők számára fenntartott külön imahely a felső szinten található: rácsszerű térelválasztóval szeparált balkon, melyet ma már nem az eredeti  célra használnak, hanem egy kiállításnak ad otthont:  itt tekinthetjük meg a Siena városában 700 éve élő  zsidó közösség életének fontos eseményeit bemutató tárlatot olasz és angol nyelven.

Az emelvény mögötti falon neoklasszicista stílusú, gazdagon díszített ablakok három boltívben helyezkednek el. A mennyezeten fehér és kék stukkók a törvény tábláit ábrázolják.  A zsinagógában értékes műkincseket őriznek: köztük a firenzei nemesi család, a Guadagni család műhelyéből származó rituális ezüstneműt, valamint ritka és értékes kelméket, az ún. indiánereket.

A sienai zsinagóga különleges műtárgya a tágas előtér bal oldalán található Illés széke, melyet Nissim rabbi 1860-ban ajándékozott a közösségnek. A különleges fa széket a körülmetélésről szóló idézetek intarziái díszítik, hiszen maga a szék is a körülmetélés szertartásához készült.

A  zsinagógával szemben találjuk a gettó kútját, amit Siena lakói a mai napig ezzel a névvel illetnek – az elnevezés a via degli Archi falába bevésve látható.

Siena több, mint 500 éves izraelita temetője, mely a mai napig működik, a via del Linaiolo 19. szám alatt található.

Fotók: BBuono, wikipedia.org