A sienai harangtorony, a Torre del Mangia, azaz a Mangia-torony

Siena harangtornya, a Torre del Mangia története

A sienai Mangia-torony 1325 és 1348 között épült. Ahogy a sienai Piazza del Campo a polgári ünnepek színhelyének készült arra rímelve, ahogy a sienai Duomo az egyházi ünnepek helyszíne, a Torre del Mangia a polgári harangtorony lett.

A sienai Torre del Mangia nevét egy régi sienai toszkán anekdota őrzi. Az anekdota szerint a sienai Torre del Mangia nevét első harangozójáról, Giovanni di Balduccióról (vagy rövidebben csak di Duccióról) kapta. A sienai Torre del Mangia első gondnoka arról vált híressé, hogy nagyra értékelte a toszkán konyha örömeit, ezért jövedelmét könnyelmű módon Siena éttermeiben szórta el. Így Siena lakói, akik nagyon szeretnek beceneveket adni (elég csak a sienai Palión résztvevő zsokékra gondolni, mindegyiknek van saját beceneve), a Mangiaguadagni becenévvel illették, aminek jelentése magyarul: Jövedelemfaló, de röviden csak Mangia, azaz a sienai Torre del Mangia első harangozója, és egyben névadója. A Torre del Mangia jelentése magyarul tehát a Mangia Tornya. Giovanni di Balduccio nem sokáig harangozott a Torre del Mangia harangjával, mert 1360-ban a sienai Torre del Mangia tornyát mechanikus óraművel látták el.

A sienai Torre del Mangia Olaszország második legmagasabb középkori tornya a maga 102 méteres magasságával. Magasságban olaszországi középkori tornyok közül csak a cremonai Torrazzo di Cremona előzi meg.

A sienai Torre del Mangia négy sarkának tájolása tökéletes, Észak-Dél és Kelet-Nyugat irányú.

A sienai Városháza és a Torre del Mangia látogatható, naponta 10 és 19 óra között, a belépőjegy ára fejenként 13 euró.

"Leértek a Campóra, és Mihály a Torre della Mangiát bámulta, a városháza több mint száz méter magas tornyát, amely tűszerűen szúrta be magát az esti égbe. Tekintete lassan követte a tornyot felfelé a szédítő magasba, és a torony is mintha egyre nőtt volna az ég zengő, sötétkék tájai felé." Idézet a sienai Torre del Mangiáról Szerb Antal: Utas és holdvilág című regényéből

Fotók: Antonio Cinotti